Mikor lesz gyerekem? Ez a hónap lesz a nyerő? Most hányadik nap vagyok, ma lenne jó együtt lennünk, vagy inkább holnap, vagy már lemaradtunk róla? Nem, nem számolom, direkt terelem másfelé a gondolataimat, mert akkor túlságosan rástresszezlek, – mondjuk így is, de próbálom elhitetni magammal, hogy aztán én még mindig marhára spontán vagyok – de így is tudom. Hisz szúr a hasam alja, tojásfehérje nyák, akkor ovuláció van, elcsábítom a férjet és hajrá. Próbálom megteremteni a spontaneitást, de azért a fejemben benne van, hogy hátha most, sikerül, hisz miért ne sikerülhetne éppen most?

Emlékszem, hogy egy augusztusi munkanap után, mikor elém jött a férjem, pont megvonásos vérzésem volt, beültünk a Déli mellett egy kiskocsmába. Én extra száraz martinit ittam citromkarikával, mert olíva nem volt. Két holland srác odaült az asztalunkhoz, ők a Szigetre jöttek, Budapest látnivalóiról beszélgettünk, mert ha már itt vannak, azt sem szeretnék kihagyni. A búcsúpálinka után kicsit becsípve hoztam fel a férjemnek, hogy akkor én nagyon szeretném, hogy hárman legyünk, és nem szeretném már este bevenni a gyógyszereimet. A férjem is teljesen egyetértett velem, azóta próbálkozunk.

Eltelt egy év, igaz, stresszes volt, voltak nehézségek, erre könnyen rá tudtam fogni a sikertelenséget, de már-már motoszkált a fejemben, hogy el kellene menni kivizsgálásra. Arra jutottunk, hogy az év végét még megvárjuk, hisz akkor jár le az ösztöndíjas jogviszony, amit ígértek, hogy átalakul, ha nem is feltétlenül határozatlan, de mindenképp legalább határozott köztisztviselői jogviszonnyá. Mikor október elején megjött, feledve azt, hogy abban maradtunk, hogy megvárjuk az év végét, időpontot kértem az egyik meddőségi központba. November közepére tudtak időpontot adni. Még abban az évben megvolt a hormonvizsgálat, utána pedig elsősorban vártunk. Vártunk a vizsgálatokra, a konzultációkra, arra, hogy a professzor úr hazaérjen a nyaralásról. Ezalatt munkahelyet váltottam, határozatlan idejű és köztisztviselői és imádom. Közben megint eltelt az augusztus. Szeptemberben ismertette velünk a professzor úr a leleteket és a döntését. Férjemmel minden rendben van, nekem a prolaktin szintem épp a határon, arra azért szedhetek valamit, illetve az egyik petevezetőm nem átjárható. A döntése pedig stimuláció, tüszőrepesztő időzített otthoni együttléttel. Négy hónapot csináltunk végig (október, november, február, március).

Nem szeretném szidni sem a professzor urat, sem a központot, így erről nem írok részletesen, de több szakmai és emberi hiba után úgy döntöttünk, hogy központot váltunk.   

A másik helyen az átjárhatósági vizsgáltat kivételével minden vizsgálatot megcsináltak újra, illetve olyat is, amit korábban nem. Teljesen más a hangulat, óriási a bizalmam. A kivizsgálás amúgy egy hónapot vett igénybe.

Most várunk megint. Ez a legnehezebb, mindig várni valamire, úgy, hogy sokszor azt se tudom, mi az, amire várunk. Jövő héten a harmadik házassági évfordulónkon konzultációra megyünk. Félek. Félek, mi lesz a döntés, félek, milyenek az eredményeink. Nem szeretnék több otthoni próbálkozást, arra vágyom, hogy inszeminációt csináljanak.

Azaz nem igaz, azt szeretném, hogy augusztus elején pozitív legyen a tesztem, magunktól, teljesen spontán. Már mindjárt augusztus van, már a harmadik a martinis délutánunk óta.

Dóri

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?