Ezúttal sokunk kedvenc babagyárát, az István kórházat vesszük szemügyre. A kórház Budapesten az elsők közt szerezte meg a bababarát címet 1998-ban, amit jelenleg is birtokol. A bababarát minősítés hatására rengetegen választják évek óta (évi több ezer szülés), a kórház saját honlapja szerint övék Budapest második legforgalmasabb szülészete, ráadásul a pár éve történt kórházbezárások- és összevonások hatására „kórháznélkülivé” vált orvosokat is befogadják szülésre, a náluk jelentkező kismamával együtt, tehát nem csak saját orvosaik „szülesztenek” az Istvánban.

Terhesgondozás, alapelvek

A sokszor megénekelt alagsori helyiségek némileg újjászülettek mostanában, sokkal tágasabbak nem lettek, de vidámabb színek, modernebb berendezés és egy korszerű ultrahang-gép is várja a várandósokat. Üröm az örömben, hogy a gépet (legalábbis 2010-ben) egy magáncégtől bérlik, így erősen elválik a TB-finanszírozott ultrahangvizsgálat, és a „babamozi”. Utóbbi egy héten egyszer, térítés ellenében történik, a páciens itt megkapja a szokásos fotó-DVD kombót, de a TB-ellátás terhére még a pici fekete-fehér képet se adják szívesen. Profi vizsgálat persze mindkét alkalommal történik, a kórház orvosai egymást váltják az ultrahang-gépen, de mindegyikük tapasztalt. A labor első pillanatra némileg kaotikusnak tűnik, de a terheseket elválasztják a nem terhesektől, külön és időben hívják be a cukorterhelésre jelentkezőket, a vérvétel pörgős és profi, nekem legalábbis egyszer se találtak mellé, ráadásul minden nővér vidámságot sugároz, pedig a szomszéd helyiségeknél az onkológiai betegek sorát naponta látni nekik sem lehet könnyű.

Minden első szülőnek erősen ajánlják a szülésfelkészítő tanfolyamot, 5 vagy 6 alkalom, az én időmben kora délután tartották, lehetőség van megnézni  a szülőszobákat is. Itt mondják el az istvános alapelveket: ahol lehet, törekednek arra, hogy csak a legszükségesebb beavatkozások történjenek (az EDA egyáltalán nem rutin, maguktól nem kérdezik, kérjük-e), hogy az orvos ne üljön feleslegesen a vajúdó nő mellett, mert csak bajt csinál, ha túlbuzgó, hogy aki bír, használja ki a függőleges testhelyzeteket (persze az orvosok számának növekedésével kérdés, az adott szülésnél ezek mennyire lesznek mind így), illetve felhívják a figyelmet, hogy koraszülött-osztály nincs az Istvánban, koraszülés esetén irány valamelyik klinika, komoly problémával születő csecsemőt pedig szintén valószínű, hogy szirénázó mentő visz erre felkészültebb helyre. Az István a „normál szülések” Mekkája.

Természetesen orvost és szülésznőt is lehet választani, de vannak összeszokott orvos-szülésznő párosok, akik legszívesebben egymással dolgoznak, ezt lehet, érdemes tiszteletben tartani.

Szülőszobák

2004 óta már 5 darab van belőlük, mind valamelyik híres emberről elnevezve (nekem második szülésemnél pont a csendes szülés apostola, Leboyer jutott, forgott nyilván a sírjában szegény, ha odafentről hallotta a visításomat), ebből egy az alternatív szoba, a többi viszonylag kisebb, de ezekben modern, állítható szülőágy található. Zenét lehet vinni, CD lejátszót adnak, az alternatív szobában egy nagy futonágy van szülőágy helyett (mint egy bazi nagy matrac a földön), ott van a szülősámli, a bordásfal, a labda és hasonlók is. A kádat mindenkinek nagyon javasolják, hosszú vajúdásnál sokat segít, de arra is volt példa, hogy a harmadik gyermekét szülő kismama kijelentette, ő bizony a tolófájások alatt sem száll ki belőle, és ott, a víz alatt jött világra a kislány, épen és egészségesen. Az orvosok némelyike még fényképezésre, videózásra is hajlandó, főleg a szülés végén, hogy legyen olyan kép, ahol együtt a boldog család és az újszülött.

Igyekeznek betartani az „arany órát” – a szülés utáni két órában a szülőszobában maradhat anya és baba (és ha ott van, akkor az apa vagy a dúla is – azt kérik, ha kísérő jön, egynél több ne legyen lehetőleg, tehát vagy apás, vagy dúlás szülést válasszunk).  Ezután először a babát viszik el pár vizsgálatra, addig az anya elfoglalhatja helyét a csecsemős osztályon. Ha nagy a tömeg, akkor sajnos a nőgyógyászatra is helyezhetnek, és ha sok a szülés, akkor vagy később jut be egy szülőszobába valaki (van egy vajúdónak is használható helyiség, mikor először szültem, az első CTG is ott történt), vagy hamarabb kipenderítik belőle.

Se borotválás, se beöntés nem szokás (utóbbira azt mondják, minek, valami szinte mindig marad úgyis, amit a baba kitol abban a pillanatban), felvételkor az ügyeletes megvizsgál, és velem nagyon tisztességesen ismertette az szokásos „aláírandó” papírok tartalmát is.

Gyermekágyas osztály

Nagyon nagy forgalmú, ezért ne várjuk, hogy akár orvos, akár csecsemős folyton minket fog tutujgatni, bizony kérdezni, kérni kell, de velem mindenki maximálisan segítőkész és kedves volt, senki nem akadt ki, amikor hajnali háromkor fejni akartam (a szokásos tehénfejő elektromos mellszívót adják, brutális külseje ellenére hatékony és nem durva), őrizték a második gyerekemet, míg én hivatalba ugrottam ki, és a császárosok leadhatják éjjelre a babát, főleg első éjszaka, amúgy a 24 órás rooming-in van az első naptól, a fürdetést kivéve mindent magadnak kell csinálni. A szobák is jelentős felújításon estek át, többségük 3 ágyas (maradt még egy 5 ágyas a folyosó végén), a 3 ágyasokban műanyag kabin-fürdőszoba is van. Az alapítványi szobák fizetősek, van teljesen egyedülálló, és olyan is, ahol két szobához tartozik egy fürdő, szellemesen a fürdő két végén csücsülnek a szobák, én mindkét esetben ebben voltam (kivéve a második szülés utáni első éjjelt, amit a háromágyasban töltöttem).

Mindenki árul valamit, talán csak az orvosok nem. Könyvet, haskötőt, kozmetikumot, profi naptárat babánk első fotójával. Nyilván senki sem keresi dagadtra magát az alapfizetéséből, és a kínált cuccok egy része tényleg hasznos - én babafotóval és egy gyereklexikonnal lettem gazdagabb, utóbbit persze a Nagynak hozta a Kicsi.

Viszonylag tisztaság van, a takarító néni a mi szobánkat többször is ellenőrizte, kivitte a szemetet, felmosott. Az étel átlagos, nekem szinte mindegy volt, mit eszem, de aki diétára (mindegy milyenre) szorul, az inkább hozasson a családdal otthonról. A reggeli némileg kiszámíthatatlanul érkezik, valamikor reggel 6 és 9 közt. A szoptatási tanácsadót még azok is kereshetik, akik nem ebben a kórházban szültek – én ajánlottam valakinek a lehetőséget, és utána újságolták, valóban sikerült megoldani a problémát, szívesen fogadták őket.

Az istvános filozófia alapján (ha nincs járvány miatti zárlat) a születés a család ünnepe, tehát bármikor jöhet látogató az anyához és gyermekéhez, ennek van, aki örül, másokat nagyon zavar a látogatóáradat, mondani sem kell, főleg mások rokonai. Az alapítványi szobában egy hozzátartozó ott is alhat, az ágy egyszerűen kétszemélyessé alakítható, az ágyneműtartó helyéről kell kihúzni a pótágyat. Velem is ott voltak (első éjjel édesanyám, utána az apás szülést kiheverő párom) az első gyereknél, a másodiknál már úgy láttam, boldogulok egyedül, inkább a nagylánnyal törődjenek.

Alapítvány

A kórházban komolyan veszik, hogy az alapítványi szobák díját és egyéb felajánlásokat (egy százalékot is szívesen fogadnak) visszaforgatják a kórházi infrastruktúrába, lett már belőle monitorberendezéstől fotelig és új tapétáig sok minden. Ha megnézzük a Boldog Születésért Alapítvány honlapját akkor láthatunk igen érdekes (és meglehetősen naturális) képeket arról, mi minden fér bele a természetes szülési pózokba – négykézláb, állva, régimódi szülősámlin.

Ősanyáknak, illetve akiknek kedve és lehetősége is van természetes és háborítatlan szülésre, melegen ajánlott az István szülészete, a "megrendelt" programcsászárt preferálóknak (egészségügyi okból itt éppen úgy megcsászároznak, mint bárhol máshol, de nyomós ok kell hozzá) és a koraszülés-veszélyeseknek más helyet ajánlanék.

Vakmacska