13. hét

Vissza kell nyúljak az előző hét végéhez, mert miután elküldtem a heti naplót, azután indult csak be igazán a vasárnap délután.

Férj autója még mindig romokban állt, így apóssal még mindig a javításán dolgoztak. Én otthon szépségdélutánt tartottam, maszkok és masszázs társaságában. Míg vártam, hogy hassanak a bőrszépítő anyagok a telefonom böngésztem. Üzenetem jött, méghozzá a doktornőmtől. Megérkeztek a genetikai vérvétel eredményei. Meglepődtem, hogy majdnem egy hét alatt készen lett. Nagyon izgatott voltam. Megnyitottam az üzenetet, és a következő sorok fogadtak: „Megjöttek az eredmények, minden rendben. Gratulálok a kislányotokhoz!”

Nem tudom elmondani milyen boldogság öntött el. Tekintve az előzményeket, teljesen mindegy lett volna milyen nemű Pötyi, csak egészséges legyen. Felhívtam Férjet, hogy mikor jön haza, mert híreim vannak. Kisvártatva meg is érkezett és izgatottan kérdezte mi történt, elképzelése sem volt, miért pityergek.

Elmondtam, hogy minden rendben, és a mellkasára borulva zokogtam a szívének, hogy kislányunk lesz. Teljesen meghatódott ő is, átadtuk magunkat ennek az érzésnek és így álltunk még egy kicsit. Később elmondtuk a nagyszülőknek és a barátoknak is, mindenki gratulált és velünk örült. (mellékes, de: Anyóson úgy láttam, ő nagyon meglepődött. Ugyan nem tértünk ki rá, de szerintem ő kisfiúra számított, mert a Férjem családjában még nem született lánygyermek, vagy unoka; ezzel szemben az én családomban pedig fiú, így 50-50 % esélye volt bármelyik nemnek. De nem szeretnék ráadni senkire semmilyen érzéseket ezzel kapcsolatban, csak nem vagyok vak.)

A hét a munkahelyemen változatlanul telt, van munka bőven, nem fogunk unatkozni a jövőben sem. A hangulat sajnos az esetek többségében a megszokott, vagyis nem a legjobbnak mondható.

Kedden volt esedékes az első trimeszteres genetikai ultrahang és a toxaemia szűrés. A genetikai vérvételből már megtudtuk, hogy minden rendben, az ultrahang ezt csak megerősítette. A Baba terhességi kornak megfelelő, szépen fejlődik és nagyon szégyenlős. Ahogy elkezdtek vizsgálni nyújtózkodott egyet, majd azonnal hátat fordított. Hosszú lábacskái vannak, a szíve pedig csak úgy kalapált.

Mikor itt végeztem átmentem a vérvételre, ami gyorsan zajlott, majd kivártam a sort a terhesgondozáson. Itt is rendben találtak mindent. Ezután visszamentem dolgozni, kínok közt várva a munkanap végét.  Este Dumaszínházba volt jegyünk, és fantasztikusan éreztük magunkat. Végre egy kicsit ki tudtam kapcsolódni és lelazultam. Jól esett egy kicsit kiereszteni a gőzt. A nevetés tényleg gyógyír mindenre. Későn értünk haza, jól esett lezuhanyozni és ágyba bújni.

Másnap megérkezett a toxaemia szűrés eredménye. Magas kockázat, virított a papíron. Elküldtem az orvosomnak a leletet, terápiaként felírta az aspirin származékot, amit a 35. hétig kell szedjek. Később felhívtam a Czeizel Intézetet, jelentkeztem magzati szív- és a második trimeszteres genetikai ultrahangra, gyorsan sikerült elintézni ezt is. Egyébként az én egészségi állapotom jó, jól érzem magam. Csinálom a kismamatornát, sok gyümölcsöt eszem. Néha még küzdök a náthával.

A súlyom még egyelőre változatlan, a pocakom pedig szépen formásodik.

Pénteken a szokásos rutin volt a délután folyamán, megkezdődött a hétvégi kör. Szombaton a barátainkhoz voltunk hivatalosak egy kisebb házavató bulira. Már karácsony előtt beköltöztek, de mivel mindenki beteges volt, így csak most volt rá alkalom, hogy végre összeüljünk, és koccintsunk egyet eme jeles eseményre.

Házi pizza volt a menü, ehhez én készítettem a tésztát, amit náluk pakoltunk tele mindenféle földi jóval. Nagyon szuperül sikerült, finom lett az étel. A barátaink külön említést tettek a kislányunk érkezésére is, és személyesen gratuláltak nekünk, ami nagyon kellemesen érintett. Összejöttünk egy páran, az egyik kisgyermekes pár is ott volt a kicsijükkel, így egy kicsit babázhattunk is. Egészen éjszakába nyúlóan tartott az est, sokat beszélgettünk és rengeteget nevettünk, húztuk egymást.

Hazafelé én vezettem. Sosem szerettem sötétben vezetni, és ez azóta sem változott. Mindig attól félek, hogy valamelyik útszéli bokorból egy óvatlan pillanatban valamilyen vadállat száguld át az úton. Olyan sok balesetet hallani ezekkel kapcsolatban, és valahogy ez ilyenkor mindig bekúszik a gondolataim közé. Lassan és megfontoltan vezettem, hideg is volt, az út is csúszott. Szépen haladtunk, a növekvő Hold pedig az utunk kísérte.

Hazatérve Férj gyorsan kidőlt az elfogyasztott, közepes mennyiségű alkoholos italnak köszönhetően. Mindig vicces és mosolygós állapotba kerül ilyenkor, táncikál és még dudorászik is. Mókásan festett. A magam részéről még bevettem az esti gyógyszereim és néztem egy kis tévét, majd hajnali egy felé aludni tértem én is.

 Vasárnap reggel az előző napi kismamatorna áldásos hatását éreztem. Olyan kellemesen feszítő izomláz lett úrrá a testemen, ami még nem fájdalmas, de érzed, hogy vannak végtagjaid. Bedobtunk reggelire a tegnapi pizza maradékából egy adagot, ebédre húsleves volt. Délután begyújtottunk a kandallóba, és élveztük a hét utolsó napjának nyugodt hangulatát, a csípős hidegen áttörő napfényfürdő kíséretében.

Mindy