Ahogy kiszálltam a kocsiból, ölemben a macskafekhellyel, benne az alig nyolchetes sziámi macskával (akit születésnapomra kaptam a pasimtól), úgy éreztem, mintha a kórházból érkeztem volna meg az újszülöttemmel. Ez az érzés folytatódott, amikor éjjel nem aludtam, mert attól tartottam, hogy a másik két macskám (Rozé és Rizling) kárt tesz benne. Aztán az éjszakai forgolódások: csak rá ne feküdjek! Tisztára, mintha a negyedik gyerekem születése után lennék. Csak itt nincs gátseb meg begyulladt mellek, csak egy kék szemű ultracuki szőrgombóc…
… aki a párnámon alszik
… aki befúrja magát a nyakamhoz
… aki reggel a szempillámat nyalogatja
… aki munka közben a mellkasomra fekszik
… aki a laptop billentyűzetére ül és elküld egy be nem fejezett levelet
… aki felmászik a lányom lábán a konyhapultig, ha kaját szimatol
… aki fülét lesunyva rohangál a lakásban, mit egy őrült (csak játszik)
… aki egyik pillanatról a másikra elájul, és édesdeden alszik
… aki türelemre tanítja a süket, fehér, kelekótya nagymacskát
… aki odabújik a vörös kandúrhoz és meglágyítja a szívét
… aki púposkodva, felfújt szőrzettel támad a többi makkára, és élvezi is
… aki morog, ha kajál
… aki ellopja a tányéromról a kaját, ha nem figyelek
… akinek vacsi után akkora a pocakja, mint egy teniszlabda
… aki megtámadja a takarón keresztül a lábamat
… aki épp csak nagyobb, mint a pasim tenyere
… akire ha ránézek, nem tudok nem mosolyogni
… akiről már több képem van a telefonban, mint a gyerekeimről
És amin a leginkább röhögök mostanában: néhány éve újra egyedül ücsörgök a legkisebb helyiségben, hiszen a gyerekek már kinőttek a mindenhová utánam jövős időszakból. Nem úgy a négylábúak! Mostanában három macsek kísér ki az illemhelyre, tisztelettudóan körém ülnek és bámulnak. (De legalább nem kérdeznek! ) Éjszaka pedig visszafelé versenyt futunk, hogy ki ér előbb az ágyhoz (azé a párna!).
Rendre is szoktatnak a cicák. Ha például nincs időben kicserélve az alom, képesek mellépisilni. Ha kint felejtek valami ehető dolgot a konyhapulton, ellopják (szervezett bűnözés! Az egyik felugrik és ledobálja a szajrét a többieknek). Ha a szék karfájára teszem a farmeremet, a kicsi felkapaszkodik rajta (kikarmolja). Úgyhogy kénytelen vagyok rendesebb lenni.
A három lányom mellett most már tehát három macskám is van. Most már beteltek a helyek, létszámstop lépett életbe nálunk. De azért virtuálisan nyomon követem még jó pár cica életét, és adakozni is szoktam. Mert minden macska megérdemel egy családot. Főleg, ahol tényleg családtagként kezelik őket. Hangos dorombolással/pürrögéssel/dörgölőzéssel hálálják meg.
Tünde
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
