A környező országok lakosainak Horvátországról legnagyobb valószínűséggel az Adriai-tenger többezer kilométer hosszú partja és az egy-egy emlékezetes helyen eltöltött nyári vakáció jut eszébe. Nem volt ez másként az én esetemben sem, de mióta itt élek és sokat utazunk, kirándulunk belföldön is, felfedeztem, hogy mennyire sokszínű és földrajzilag változatos ez az ország. A magyar tájhoz hasonló pusztaságok, hósapkás hegyvidékek és vörös, mediterrán talaj váltja egymást ezen a térképen nagyon apró területen, de nekem elhihetitek, hogy bőven van látnivaló az ország minden részében.

A tengerparti megyék nagyvárosait a magyarok jó részének nem kell bemutatni, biztos vagyok benne, hogy az olvasók közül is többen jártak már Zadarban, Dubrovnikban vagy az Adria Miami-jában, Opatijában és akár terveznek is visszatérni egyik-másik helyre a következő években.

Ebben az írásban éppen ezért szeretnék egy kicsit Horvátország más – méltatlanul elhanyagolt – látnivalóiról beszámolni a saját tapasztalataim alapján, mert akár hiszitek, akár nem, van itt élet a tengeren túl is.

Ha még nem sikerült a nyaralással kapcsolatban dűlőre jutni, akkor biztos vagyok benne, hogy még van lehetőség egy last minute kiruccanás keretében meglátogatni a lenti felsorolásban említett helyek egyikét vagy akár a tengerpartról hazafelé is útba ejthetitek azt a néhány helyszínt, ami felkeltette az érdeklődéseteket.

Isztriai-félsziget

A különböző horvát régiók annyira nagyon mások és annyira élesen elkülönülnek egymástól, hogy nem csak az időjárásban és a helyi tradíciókban van eltérés, de sokszor az ország két végén élőknek nehézséget okoz a kommunikáció is egyazon nyelven.

A „különcség” Isztriára is igaz, semmilyen módon nem lehet összehasonlítani az északibb megyékkel, úgy is fogalmazhatnék, hogy ország az országban. A földrajzi elhelyezkedés miatt a legtöbb isztiai horvát és olasz nyelven is beszél, az olasz kultúra egyértelműen beszivárgott ebbe a régióba, érezhető a hatása több területen is.

Ezen a félszigeten is biztosan sokan jártatok már tengerparti nyaralás ürügyén –pl.: Rovinj, a horvát Velence nagyon közkedvelt úticél az ide látogató turistáknak, de Isztrián a strandoláson kívül is lehet szuper programokat találni.

Pár évvel ezelőtt a férjemmel és néhány barátunkkal egy több napos „road trip” keretében bejártuk a teljes félszigetet a déli csúcsától az északiig és sokkal több csodás élményt és kedves emléket őrzök innen, mint amire indulás előtt számítottam.

Ami mindenképpen maradandó nyomot hagyott bennem, az a rendkívüli isztriai gasztronómia. Sok horvát szentül esküszik, hogy a legjobb ételek Zágrábtól északra, Zagorje megyében kaphatóak – és ugyan valóban kiváló kolbászokat, szalonnákat és grill ételeket készítenek itt, de a saját személyes véleményem szerint nem összehasonlítható az Isztriai-félszigeten kóstolt finomságokkal.

A régió talán legjellegzetesebb export-termékei az olívaolaj, a szarvasgomba, a spárga és a különböző isztriai borok, amiket a legtöbb városkában kistermelők, helyileg készítenek.

Isztria déli felén jellemzően minden kertben megtalálhatóak az évtizedes, több generációt túlélt olajbogyó fák, amiknek a terméseit kézzel szüretelik, majd az elszórtan megtalálható bérprésekben hidegen kisajtolják és utána háznál árusítják a saját szükségleteiken felüli mennyiséget.

Ezen a vidéken autózva sok háznál látni a kézzel készült táblácskákat, hogy házi olívaolaj eladó, érdemes ebből vásárolni, nem összehasonlítható a boltban kapható verziókkal.

Akik szeretnének az olívaolajról többet megtudni és megismerni tradicionális felhasználási módokat, azoknak mindenképpen ajánlom a látogatást a Museum Olei Histriae-ába Pulában, ami az isztiai olívaolaj házaként is ismert. Itt nem csak az isztriai olívatermesztésről lehet végignézni egy érdekfeszítő kiállítást, de van lehetőség olívaolaj kóstolásra (természetesen kiváló kolbászok, pékáruk és borok társaságában) és egy kimondottan tanulságos prezentáció meghallgatására is. (Tudtátok például, hogy olívaolajban lehet sütni is, mert viszonylag magas hőmérsékleten ég el?)

Ha már Pulában jártok, akkor érdekes látnivaló a központban a kis-Colosseum vagy hivatalos nevén Amfiteatar/Pula Arena is. A városban található sok római kori lelet és építészeti hagyaték közül egyértelműen ez a legjelentősebb. Az Arena egyébként aktívan üzemel, koncerteket, előadásokat tartanak benne, különösen a nyári szezonban érdemes résen lenni és elkapni egy-egy szimpatikus műsort.

A Pula melletti kis települések közül az egyik személyes kedvencem Vodnjan. Picike mediterrán helységet kell elképzelni, gyalogosan is remekül bejárható, de ami különlegessé teszi, az a tengerpartjával szemközt található Brioni-szigetcsoport és az itt található Nemzeti Park. A szigetek nem csak természeti értéket képviselnek, hanem kultúrtörténeti jelentőségük is van, hiszen a második világháború után Tito itt alakította ki a magánrezidenciáját, amivel kapcsolatosan egy kisebb kiállítás is megtekinthető.

A sziget északi csücskéhez közeledve érdemes kitérőt tenni Motovun felé is. Kicsi (még ezer lakosa sincs), ám annál szebb települést nézhetünk meg, amit az óvárost körülvevő középkori várfal tesz különlegessé. Turisztikai szempontból egyértelműen látványos itt megállni egy isztriai finomságokból álló ebédre és desszertként megkóstolni a jellegzetes minifánkot, a fritule-t is.

Ugyanakkor az ide vezető út is tartogathat érdekességeket. Ahogy fentebb már említettem, Isztria híres az itt készült borokról, ezek közül egyértelműen a malvazija szőlőből készült fehérbor a legismertebb. Úton, útfélen lehet különböző borászatokhoz vezető, eligazító táblákkal találkozni, ahol előzetes bejelentkezés nélkül lehet borokat kóstolni és lédig (nevetségesen olcsó áron) vásárolni. Az egyik ilyen helyen megállva hörpinthettem bele az egyik legizgalmasabb borba, amit valaha kóstoltam, a helyiek csak Fragolának hívják az egyébként kellemes, finom illatú, telt ízű eperbort.

Ha már a gasztronómiánál tartunk, akkor érdemes megemlíteni az isztriai tésztaételeket is. A hagyományos fuži (félig feltekert nagykocka) tésztával készült ételkülönlegességek minden konoba-ban (kicsi, családias, „kockásterítős” étteremben) kaphatóak, változatos összeállításban.

Jellegzetes isztriai ínyencség a vadon növő spárga, amit szezonban ugyanúgy lehet az út mellett is vásárolni, mint az olívaolajat, de az itt készült, tengeri sós levegőn kiszárított prosciutto és a helyi szarvasgomba is rendkívüli csemegének számít. Ilyen alapanyagok mellett nem csoda, hogy a felhasználásukkal készült ételek láttán összefut a nyál a látogatók szájában.

Pag szigete és Nin

Mielőtt visszaindulnánk északra, szeretnék röviden beszámolni egy turisták által talán nem annyira ismert szigetről, Pagról.

Ha őszinte akarok lenni, akkor érthető, hogy miért nem jönnek ide sokan, gyakorlatilag egy kopár, csupasz szikla az egész, nagykavicsos tengerparttal és limitált számú látnivalóval.

Sokan azonban nem tudják, hogy a szigeten több bárány és kecske él, mint ember, ami nagyon különlegessé teszi az itt készült sajtokat. A paški sir (pagi sajt) méltán világhírű, az egyik legismertebb horvát ínyencség, ajándékba is gyakran szokás adni az értékes volta és a tényleg kiemelkedően finom íze miatt.

A szigeten található a sajtkészítés fellegvára a Sirana Gligora (Gligora Sajtgyár) , ahol van lehetőség többféle idegen nyelven vezetett túrán részt venni és az itt található bisztróban a cég termékeit különböző összeállításokban végigkóstolni.

Ha már ezen a vidéken jár az ember, akkor a közelben található Nin is érdekes úticél lehet a család számára. A horvátok természetesen tengeri sóban is „utaznak”, tengerparti országként eléggé adja magát az ötlet, hogy kinyerjék és árusítsák a természet által biztosított fűszert.

Nin, az ókori műemlékeken és az itt található, 8 km hosszú, sekély vízű „Királynő strandján” (Kraljičina plaza) kívül, a sólepárlóról a leghíresebb.

A gyárban van lehetőség vezetett túrán részt venni, ahol behatóbban megismerkedhetünk a sólepárlás folyamatával és eszközeivel. A bejáratnál található szuvernírboltba is érdemes betérni, ha különlegességekkel megpakolva szeretne hazatérni az ember.

Az itt vásárolt füstölt tengeri só az egyik kedvenc fűszerünk, nagyon markáns, érdekes íze lesz tőle a húsételeknek.

Gorski Kotar

Észak felé haladva kis kitérővel eljuthatunk Gorski Kotar régióba, ami Horvátország hegyekkel körülölelt zöld oázisa. Gyakorlatilag az egész régió egy nagy, szabadon bejárható nemzeti park, ahol először járva azt sem tudtam, hogy merre nézzek, mert minden oldalról csodálatos hegyvidék, sűrű zöld növényzettel benőtt, takaros völgyek és kristálytiszta vízű tavak, folyók vettek körül.

A túrázás szerelmeseinek érdemes végigböngészni a régió weboldalán található túraútvonalakat, itt részletesen fel van tüntetve minden egyes barangolás hossza, mind időben, mind távolságban, így mindenki az edzettségi szintjének megfelelő utat választhat.

Ha egyet kellene kiemelnem mind közül, akkor egyértelműen a Kamačnik-kanjon-t mutatnám be részletesebben. Ez egy két nagyobb hegy között található, völgybéli túraútvonal, ami viszonylag rövid (~3 km hosszú) és többnyire egyenes terepen lehet haladni.

A túra végig az itt zubogó, türkizkék színű hegyi patak útvonalát követi egészen a forrásig, a minimális emelkedők és a sík terep miatt nagyobb gyerekkel (kb. 4-5 éves kortól) is könnyedén bejárható.

Mi is többször látogattunk már ide, kutyástól, gyerekestől – a négylábú pajtásunk is rendkívül élvezte a kalandot, hosszan úszott a friss, hideg vízű patakban is.

A kirándulásról visszatérve érdemes betérni a túra kezdeténél található picike étterembe, a Kamačnik bisztróba is. Már maga a létesítmény is csodás környezetben, egy vízesés felett helyezkedik el, az itt kapható egyszerű ételek csak extrák az élményhez.

Valószínűleg kicsit elfogult vagyok, de szerintem itt kapható a világon a legfinomabb házi rétes! Lehet-e bármi ízletesebb a környező erdőkben kézzel begyűjtött bogyós gyümölcsökkel gazdagon töltött tésztalapoknál?

Az étterem specialitása miatt a menü is folyton változik, de a házi finomságok mindenképpen kárpótolnak, ha éppen valamilyen ételkülönlegesség nem elérhető.

Gorski Kotar régióban járva érdemes ellátogatni az itt található kalandparkba is. Én egy csapatépítő kirándulás keretében jártam Rizvan City-ben, de mindenképpen marandó élmény volt a rengeteg, változatos, szabadtéri program, ami felnőtteknek és gyerekeknek is kihagyhatatlan kalandot jelent.

Van lehetőség falat mászni, fák közötti bonyolult kötélpályán végigmenni, zip line-on lecsúszni, óriás hintában lengeni, quaddal bejárni a környéket, íjászkodni, paintball-ozni, kajakozni, barlangban túrázni stb. – a lista szinte végtelen.

Gorski Kotar régióba látogatva egy dologra érdemes figyelni – a területet körülölelő hegyek miatt a helyi hőmérséklet sokkal hűvösebb az országos átlagnál, így ha a tengerpartól hazafelé ejtitek útba az itteni látnivalókat, mindenképpen fontos melegebb ruházattal készülni.

Egy kicsit talán elragadtattam magam és ugyan semmilyen külső indokom nem volt, hogy megírjam ezt a cikket és nem vagyok megbízva azzal sem, hogy fellendítsem a horvát turizmust, de a fentiek után lehet, hogy nem ártana bejelentkeznem a helyi turisztikai ügynökséghez valami kompenzációért.

Remélem, hogy sikerült ezzel az írással sikerült kedvet csinálnom ahhoz, hogy a horvát tengerpartra utazva más városokat, régiókat is útba ejtsetek.

Salty