Amikor vártam a Kírát, azon gondolkodtam naphosszat, hogy fogom majd etetni, itatni, pelenkázni, tanítani és persze szórakoztatni, elmesélni neki, milyen a világ (politika- és anyázásmentesen, szigorúan csak a rózsaszín felhők és pillangók oldaláról). Sokat gondoltam a közös programokra, nagy séták a csúcsszuper 21.századi babakocsival, melyben a gyerek megállás nélkül kacag a fittségtől duzzadó, mosolygós, vidám anyura, majd mindent szépen megeszik, amit készítek neki, és sosem fog sírni (csak nagyon ritkán ). Szép kis ruhákba öltöztetem, frizurázom, ésatöbbi.
Arra, hogy beteg lesz valaha is, nem gondoltam, ahogy arra sem, hogy nem alszunk majd jó párszor a takonytól és a napi 16 órányi krahácsolástól. Legmerészebb álmaiban sem szerepelt 2,5 órányi dekkolás a gyerekorvosnál, és azt sem gondoltam, hogy egy-egy ilyen alkalom után a pénztárcám jelentősen megcsappanva távozik a patikából (kurvadrágamindenagyameldobom!).
Szóval minden, amit gondoltam valaha is, az nagyon nem úgy van.
A gyerek, ahogy kibújik, tényleg nem sír, hanem ordít, és ahogy nő, ez csak fokozódik (lásd: üvölt, bömböl, visít stb.).
Csúcsszuper babakocsi nincs, igen, nincs, nem létezik (nekem három is volt, az utolsót még szerettem is, kár hogy addigra a Kíra már nem), vagy dögnehéz, vagy hatalmas, vagy kicsi a kereke, vagy nagy a kereke, vagy nem fér be a kocsiba, vagy nem fordul, vagy felborul, vagy csak egyszerűen szar a színe.
Mire bármikor is leértünk a játszótérre, komoly előkészületek után (lásd, fél lakás összepakolása, felkészülés akár egy cunamira), én már egyáltalán nem voltam se fitt, se túl vidám, a gyereknek meg nagy általánosságban mindig akadt valami baja (éhes, szomjas, homok ment a cipőbe, nagy a szél, süt a nap, nincsenek gyerekek, vannak gyerekek, hintázzunk, ne hintázzunk, stb.).
Szép ruhák voltak, minden nap kb. az első étkezésig, aztán szomorúan konstatáltam a spagetti és társai után, hogy ez is kuka.
(Mert tökéletes partedli sincs, ha csak egy millimétert lóg ki a ruha, annak már tuti annyi...). Javaslom a gyereket ruha nélkül etetni....
Mire eléri azt a kort, amikor már egész ügyes és nem kell (annyit!) rettegni a foltoktól, addigra egész más fogalma van a szép ruhákról neki, mint nekem...(Igen, önálló vélemény és ízlés van.)
A frizurakérdés sem jött be, kicsit sem, amikor hagyta, nem volt mit, amikor van mit, nem hagyja.. Minden reggel maga az őrület...Mert szorít a gumi, a csat, de ne vágassuk le, mert hosszú kell, de ne fésülködjünk, mert húz....
Egyszóval semmi nem jött be, amit bármikor is képzeltem az anyaságról, kivéve egyet.
Hogy rám fog számítani. Mindig. Akkor is, amikor sosem sír, mindent megeszik, amit készítek, és sohasem lesz beteg.
V.
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
