Ez a történet tulajdonképpen nem rólam szól. Mégis meg kell említenem pár dolgot. Nagyjából 15 éves lehettem, amikor azt mondtam anyámnak, hogy két ember közti szerelemnek semmi köze sincs a nemekhez. Mert a lelkébe szeretünk a másiknak, nem feltétlenül a testébe. Persze anyám kiakadt.
Évek teltek el. Kamaszból felnőtt lettem, dolgoztam, éltem az életem. Szinte másodpercek alatt zajlott le, hogy szerelmes lettem egy nőbe. Napok alatt fordult velem a világ, kitaszítottam mindent a régi életemből, hogy egy újat próbáljak, egy izgalmas, ismeretlen világot. Megint évek teltek el. Nehéz, néha nagyon nehéz, de boldog évek. Közben igazán felnőttem. Megtapasztaltam a meleg lét sokszínűségét, az előítéleteket, az éjszakai élet veszélyeit, ismerkedtem, barátkoztam, szerelmes voltam, elhagytak. Álmodoztam. A szüleim kétségbeestek, elfogadtak. Nem, azt nem mondanám, hogy szerették a helyzetet. Aztán egyszer csak vége lett. Szerelmes lettem ismét, de most egy férfibe. Aztán családom lett.
Pár nappal ezelőtt ismét nagyot fordult velem a világ. Napok óta kerülgetett már Bálint, hogy mondani szeretne valamit. Bálint 16 éves múlt, kamaszodik. Nincs vele gond, jól tanul. Napok óta kering körülöttem, de mégsem lyukadunk ki sehova. Egyik nap leültetett. Hogy mondani szeretne valamit. Hogy megismert valakit és arról akarna mesélni. Én örültem, hogy elmondja, mi van vele. Aztán nagy vörösen mikor elkezdte a mondatot, hogy „már három éve gondolkodok, hogy mondjam el”… akkor tudtam, mit fog mondani. Akit megismert, az nem lány. És hogy szeretné, ha megismernénk. Aztán hogy nem messze lakik tőlünk, és hogy bizony már kétszer is ott aludt, nekünk mást mondott.
Egyszerre voltam dühös, és egyszerre voltam rémült. Közben borzasztóan örültem, hogy elmondta. Nehéz teher ez. Kezdtem az elején. Hogy SOHA többet nem hazudhat. Mert bármi baja lehet, megpróbáltam beleverni a fejébe, hogy megértse. Veszélyes terepen van, és nem tehet olyat, hogy nem tudja senki, hol van. Illetve hogy mást tudunk. Aztán jött a hidegzuhany. Hogy a fiú, akitől a fellegekben jár, az 32 éves. Na, nem! Ezt már ne! Szemét perverz, biztosan kihasználja és ez kis vaksi nem is látja. Aztán rágódtam egy napig.
Felkerestem a Háttér Társaság információs chat szolgáltatását. Azt gondoltam megpróbálom felvenni a kapcsolatot más meleg gyerekek szüleivel, hátha mondanak valami okosat. Eltiltani? Azt nem lehet. Csak rosszabb lenne, talán megint hazugság lenne a vége. Gyorsan megnéztem, hátha büntethető a másik. Féltettem a fiamat, na. De már az sem, a kora miatt. Ettől függetlenül nem értettem, mit akar egy 32 éves az én fiamtól. Jó, persze AZON kívül. A chatbeszélgetéstől nyugodtabb nem lettem, de kicsit megpróbált elfogadóbbá tenni. Feltette a kérdést az operátor, jobban szeretném-e ha a fiam szombat esténként egy meleg szórakozóhelyen ismerkedne alkoholtól fűtött fiatalokkal, vagy inkább egy tapasztaltabb, esetleg nyugodtabb személyiség mellett állapodjon meg (akár csak egy rövidebb időre).
Kavarogtak a gondolataim, és még most sem vagyok nyugodt. Az egyetlen, ami biztató most, hogy miután felvettük a férfival a kapcsolatot, hogy szeretnénk megismerni személyesen is, azóta távolságtartóbb a fiammal. Bízom a gyerekben. Megbeszéltük a szexet, megbeszéltük, mire kell vigyázni, és ő tényleg szerelmes. Kicsit sajnálom, mert szinte biztosra veszem, hogy a másik nem az. Boldog lennék, ha az lenne.
Nem számít. Az egész nem számít, csak boldog legyen. Csak ne legyen kapkodó és szomorú, mint az a sok-sok meleg, akikkel az évek folyamán megismerkedtem. Akik transzvesztita fellépőként táncoltak szombat este, akiket megvert a párjuk, akik alkoholisták lettek, vagy játékfüggők. Akiknek mindig ott volt a szomorúság a szemükben.
Ez csak az én véleményem. Hosszú évek tapasztalataiból szűrtem le. Igen, ismerek évek óta együtt lakó és boldog meleg párokat is. De úgy gondolom sokkal-sokkal több, akik keresnek valamit. És ha nem találják, tovább állnak, maguk mögött hagyva összetört szíveket. A társadalom nem elfogadó. Félek, hogy ha felvállalja, megverik, kiközösítik, ott kell hagynia a sulit. Pedig semmi rosszat nem csinált.
Van, aki azt mondja: csinálja csak a négy fal között, ha nem látom, engem nem zavar. Engem zavar. De a másik oldal. Zavar, hogy mellek vannak mindenütt, mindenből a szexualitás sugárzik, reklámok, filmek, plakátok. És akkor az én fiam ne foghassa meg a barátja kezét? Itt nem arról van szó, hogy felvonulva rózsaszín Bibliát kell rázni. Csak arról, hogy ne bántsák…
Rám nézett. És megkérdezte:
„Tudod milyen, ha magammal szemben van előítélete az embernek?”
Mondtam:
"Igen, tudom. Túl fogjuk élni."
Mongúz
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
