Mozaikcsaládban vagyok nevelőanyukája (mostohaanyukája) egy 10 éves lánynak és egy 7 éves fiúnak. Ők a férjem előző házasságában születtek, és van egy 4 éves közös fiunk is. Még mielőtt a köveket dobálnák/ dobálnátok rám, a volt feleség ment külön útra, míg a férj külszolgálaton volt.

A volt feleségnek (exfeleségnek) is van egy gyereke a kapcsolatából, közben az a férfi elhagyta. Közös felügyeletben vannak nálunk a gyerekek heti váltásban. A bíróság ezt szavazta meg a második tárgyaláson, bár a gyakorlat az, hogy mindig az anyának ítélik a gyereket. Tehát el lehet hinni, hogy elég nyomós volt az indok. Sajnos az anyuka míg nem voltunk itthon (a férjem külföldön dolgozott), eléggé elhanyagolta a gyerekeket. Ennyit az előzményekről.

Most költözünk, mert a férjem jobb munkát talált. A három gyerek teljes egészében rám marad. Sokat kell a két naggyal tanulni, és persze a kicsit sem kéne elhanyagolni. Eddig volt segítségem: anyukám itt lakott, de sajnos a költözés miatt tovább nem tudja vállalni. Így a gyerekek mellett tudtam 8 órában dolgozni.

A férjem nem szeretné, hogy dolgozzak az új lakóhelyünkön. Viszont mivel nem én vagyok mind a háromnak az anyja, a főállású anyaságit nem vehetem igénybe, és különben is arra a volt feleség tart számot. Ő viszont nem költözik velünk, így a gyerekekkel a dolgok teljes egészében ránk/rám maradnak. Szeretem őket, és eddig is sokat foglalkoztam velük. Viszont úgy érzem, nem tehetem meg magammal szemben, hogy teljesen ellátás nélkül üljek otthon évekig. Hiszen ezek az évek a nyugdíjamba nem számítanának bele, amit otthon töltenék velük.

A férjem egy új gyerekelhelyezésbe nem akarna belemenni, mert kétséges, hogy ennek ellenére megkapnánk őket teljesen. Hiszen a bíróság csak akkor veszi el őket teljesen az anyától, ha iszik, drogozik vagy veri őket. Ha nincs kaja nekik, meg az elhanyagoltság van, az nem indok.

Bizonytalan vagyok, bírom-e energiával a munkát a gyerekekkel való foglalkozást, és a háztartás vezetését.

Sajnos tudom, hogy a mostohaanyák az évek múlásával sem lesznek igazi anyák, és a környezet sem mindig toleráns az ilyen kusza kapcsolatokkal.

A gyerekek szeretnek nálunk lenni, bár az anyjuk valószínűleg előbb-utóbb hiányozni fog nekik. Remélem, az idő mindent elrendez.

V.