Ha a gyerek rászokik a cumira, könnyű dolgunk van: ha sír vagy nyugtalan, csak beadjuk a szájába és elcsöndesedik. Ha a gyerek cumizik, nehéz dolgunk van: ha kiesik éjjel a szájából, fel kell kelnünk visszaadni. Akár huszonhatszor is. Folyton fertőtleníteni kell (főleg első gyereknél, ugye), és ha otthon marad, kitör a világháború.

Ha a gyerek az ujját szopja, könnyű dolgunk van: a megnyugtató ujj bármikor kéznél van, a segítségünk nélkül is tudja használni a gyerek. Ha a gyerek ujjszopó, nehéz dolgunk van: nem tudjuk tőle elvenni az ujját, és a csípős paprikás módszer sem mindig válik be a leszoktatáshoz. Melyik akkor a jobb megoldás? Anyákat kérdeztünk.

Az első gyereknél beszereztem többféle cumit: nappalit, éjszakait, hátha kelleni fog. Hiába próbáltam a kicsi szájába tenni, a nyelvével folyton kilökte. Nem erőltettem sokáig. A másodiknál, ha jól emlékszem, már csak egyet vettem a születése után, de hasonló eredményt értem el, mint korábban. Ő a hüvelykujját találta biztonságot adónak, olyannyira, hogy a mai napig gyakran van a szájában az ujja, pedig már kilenc múlt. (Kapott hörcsögöt is (Isten, nyugosztalja Sándort), akkor jóval kevesebbet cumizott, de teljesen nem szokott le. Tudom, az esküvőjén már nem foga szopni az ujját…) A legkisebbnek se a cumi, se az ujja nem kellett az alváshoz. (Tünde)

Az első gyereknél én nagyon nem akartam, hogy legyen. Ennek két oka volt: első, hogy undorodom tőle, és a tisztán tartását problémának láttam, a második pedig  a leszoktatás, a cuminál csak a cumin át beszélő négyévestől kapok nagyobb frászt) de mivel rossz alvó volt, plusz a nagymamánál sokat volt egyéves korától, hát lett kompromisszum, hogy alváshoz lehet cumizni – csak mikor már kb. leszokott a szoptatásról amúgy.  Az apja vette rá kétévesen-két és félévesen, hogy ne cumizzon (azt hiszem, valami tárgyat vagy valamit ígért érte) és simán leszokott. A második gyereknek egyszerűen NEM KELLETT. Azt hiszem, egyszer próbáltam meg, hülyén nézett hogy ezmegmi, egyszer valami ordításra próbáltuk betenni és kb. a szoba másik végébe köpte. (Vakmacska)

A cumit használók így nyilatkoznak:

„Mi imádtuk a cumit! A gyerek is és én is. Mert tök nyugis volt tőle. A férjem legjobb barátja fogorvos. Egy hétig nem mertük elmondani neki a cumit, mert jaj, mit szól, mi lesz a gyerek fogával. Erre simán közölte, hogy "Hülyék vagytok?? Mi a második gyereket úgy szoktattuk rá! És a világ legjobb ötlete volt!" Mi 3,5 éves korában vettük el a kislányomtól, fokozatosan. A végén felkötöttünk párat az orgonafára és éjszaka a "dudu tündér" elvitte és hozott helyette ajándékot. A gond csak az volt, hogy minden héten előkerültek kósza cumik, a lányom meg úgy belejött, hogy elég sok ajándék kellett a végén.” (Eszter)

„Én inkább a cumit adom neki, mint hogy az ökle legyen a szájában. Könnyebb róla leszoktatni, mint az ujjáról és tisztán tartani is könnyebb.” (Anita)

„Az én lányom kicsi kora óta csak alvásnál kapott cumit. Ezzel elvolt, és amúgy napközben nem kellett neki. Szerencsére nem izgatta az ujja sosem.” (Vivien)

„Fiam osztálytársai még szopják az ujjukat. 11 évesek. Inkább a cumi.” (Komisz)

Vannak, akiknek az ujjszopás jött be:

„Nem használunk cumit. Vettem háromfélét, kipróbáltuk őket, a gyerek úgy nézett rám, mint a sértett méltóság, hogy mégis mit képzelek?! Négy hónaposan kezdte szopni a hüvelykjét, pont, mint a most már felnőtt nővére.” (Mária)

„A legnagyobb cumizott 4,5 éves koráig. A két kicsi nagyívben köpte ki a cumit, ők az ujjukat szopják. Az egyik a balt, a másik a jobbot, így mindkettőnek tudom fogni a kezét.” (Krisztina)

„A nagyobbik kiköpte a cumit, de megtalálta az ujjait. Még mindig szopja. A kicsinél próbálom a cumit, majd meglátjuk. Az öklét egyelőre jobban szereti.” (Éva)

„Én meg azt mondom, ha megtalálja az ujját, megtalálja, ha nem, nem. Én nem tömködök neki cumit.” (Johanna)

A gyerek választ:

 „Szerintem nem mi döntjük el, hogy a gyerek az ujját vagy a cumit szopja. Nyilván a cumit én veszem meg, mert az remélem tőle, hogy esetleg megnyugtatja, könnyebben elalszik stb. De, ha a gyereknek nem kell, akkor onnan már a gyereké a választás. Egyáltalán nincs szüksége a cumizásra, vagy az ujját választja. Egy lányom van. Volt cumija, de végül az ujját választotta. 6 éves és még szopja.
Két fiam van. Szintén kaptak cumit, végül egyiknek sem kellett. Sem a cumi, sem az ujjuk.” (Nikoletta)

Van, aki szerint egyik sem jó megoldás:

„Az igény szerint szoptatott babának se cumi, se az ujja nem kell szerintem. Ha az igényei ki vannak elégítve (figyelem, cici, testközelség, stb.) nem keres pótcselekvést, nyugodt, kiegyensúlyozott, és önmagától szociális, egyáltalán nem nehéz vele és sosem követelőző. Számomra ez nemcsak a jelenünk, de az ő jövője miatt is lényeges: a kielégítetlen igények, a keserű beletörődés felnőttként is bennünk marad.” (Éva)

Ti mit gondoltok?

Tünde

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?