Ahogy azt a lombikos orvos kérte tőlünk, a találkozó másnapján rögtön időpontot kértem a hiszteroszkópiára. Ezt sokkal könnyebb volt elintézni, mint a kariotip vizsgálatot, lévén ez rutin eljárás, és így se a várólista nem nagy, se a biztosító nem kér különleges engedélyeket. Kaptam egy beutalót az orvostól, azzal fehívtam a főváros egyik, kisebb kórházát, és mikor megvolt az időpontom, akkor azzal visszamentem a biztosító kirendeltségébe – ami egyben városi orvosi rendelőként is működik – és ott kértem az engedélyezést. Két nappal később felhívtak, hogy megadták az engedélyt, nincs akadálya a vizsgálatnak. A kariotipizálás más eset, mert ahogy azt a lombikos orvos előre elmondta, ez egy drága vérvizsgálat, és hiába nagy tekintélynek örvendő professzortól van a beutalóm, mégis várni kell, amíg a biztosító saját "szakterületi specialistája" jóváhagyja a vizsgálatot. A beutalóm így tíz napig egy asszisztens asztalán várakozott, utána kaptam meg az engedélyt, és kezdhettem végre telefonálgatni, hogy hol csinálják meg a vizsgálatot, és mikor. De végül ezen is átverekedtem magam.

A hiszteroszkópiáról el kell mondanom, hogy nekem ún. office hiszteroszkópia volt előírva. Ez azért nagyon fontos, mert sok országban, Magyarországon is, a hiszteroszkópia – ma még – komolyabb orvosi beavatkozást jelent. A vizsgálatot ritkábban helyi érzéstelenítéssel, gyakrabban altatásban végzik, és a legtöbb esetben egy éjszakát a kórházban kell tölteni. Ennek két oka van, az egyik, hogy gyakran összevonják más egészségügyi eljárással, például laparoszkópiával. A másik ok, hogy a hagyományos hiszteroszkópiához nagyobb átmérőjű katéterfejet használnak, pontosan azért, hogy a beavatkozás során ha pl. találnak egy kisebb polipot, vagy endometriumot, akkor azt rögtön el is tudják távolítani (a katéteren felvezetett eszközök segítségével). És mivel ez az átmérő relatív nagy, ezért ehhez méhszáj-tágítást kell végezni, ami éber állapotban meglehetősen fájdalmas. Továbbá ha bármilyen eltávolításra kerül sor, akkor lényegesen csökkenti a sérülésveszélyt, ha a beteg öntudatlan.

Mindehhez képest az office hiszteroszkópia, amit ma már magyar magánrendelőkben is végeznek, de sajnos elég kevés helyen, tizedennyi megterhelést jelent a szervezetnek, igaz, ha találnak valamit odabent, akármilyen apró dologról is van szó, nem tudnak hozzányúlni. Így kellett a barátnőmnek kétszer is hiszteroszkópiára mennie, egyszer office-ra, ahol méhsövényt találtak nála, egyszer kórházi körülmények között egy laparoszkópiával összekötött hagyományos hiszteroszkópiára, hogy a sövényt eltávolítsák. De én értem a logikát, ami az izraeli rendszer mögött áll (beteg megkímélése, költségek csökkentése, felesleges beavatkozások és mellékhatások elkerülése), ezen kívül az átjárhatósági vizsgálat eredményére alapozva bíztam benne, hogy nem lesz szükség beavatkozásra. Az office hiszteroszkópiánál egy pontosan feleakkora katétert vezetnek fel, és vízzel fújják fel a méhet, hogy jól látható képet kapjanak a méh belsejéről, felszínéről és alakjáról. A beavatkozás teljesen fájdalommentes, körülbelül negyedórát vesz igénybe, és azonnal írásos eredményt kapunk a vizsgálatról. Azért az átjárhatósági miatti rossz élmények miatt erre a vizsgálatra is elkísért a férjem.

Először is alá kellett írni a papírokat, aztán egy nagyon kedves nővér tájékoztatott minket arról, hogy mi is fog történni. Utána átmentünk az orvos szobájába, ahol röviden elmondtuk, hogy miért kell ilyen vizsgálatot csináltatni. Az orvos elkérte az átjárhatóságiról készült diszket, és amíg megnézte a felvételt, engem átkísért a nővér a vizsgálóba. Kaptam egy köpenyt, amit a felsőmre kellett felvenni, felfeküdtem a nőgyógyászati vizsgálóhoz hasonló székre, kaptam még egy lepedőt, amivel a lábamat és az altestemet takartam el, és már jött is be a férjem az orvossal. A férjemet a fejemhez ültették, az orvos pedig elfoglalta helyét a lábaimnál. A nővérke közben beélesítette a hatalmas laposképernyőt, úgy fordította hogy az orvos mellett mi is lássuk, majd odahúzott egy infúziós állványt. Valamit ügyködtek az orvossal közösen, közben arról beszélgettünk, hogy miért jár rengeteg izraeli fiatal a magyar orvosi egyetemekre. Aztán egyszer csak megjelent a kép a monitoron, és nekem csak akkor esett le, hogy már bent is van a katéter.

Az átjárhatósági után ez hihetetlen megkönnyebbülés volt, ha ez nem fájt, akkor már semmi nem fog. Elkezdte a nővérke nyomni az infúziós tasakot, és éreztem, ahogy elnehezedik a méhem. Nagyon furcsa érzés volt, de közben teljesen lefoglalt a monitoron lévő kép bámulása, kifejezetten érdekes látvány volt. Szépen körbenézett az orvos, közben magyarázott is, hogy éppen mit látunk. Kimosott egy vérrögöt, ami még az előző ciklusból maradt vissza, aztán megnéztük a bal oldali petevezető bejáratát (ezzel a vizsgálattal magát a petevezetőt nem tudják megvizsgálni, csak a vezeték bejáratát látják). Utána azt mondta az orvos: és akkor most megnézzük a jobb oldalt... ahol nem látunk semmit. Kész, a kérdés lezárult, hiába működik a jobb oldali petefészkem is (úgy-ahogy), semmiféle kapcsolata nincs a méhemmel, és mint később kiderült, a méhem jobb oldala nincs is kifejlődve, tehát kb. fele egy normál méh méretének. Így már érthető, hogy miért nem volt nekem soha hatalmas pocakom terhesen, hiába éreztem úgy, hogy majd szétszakadok.

De azért jó hír is akadt, mégpedig az, hogy polipnak nyomát sem látták, a vizsgálat alapján a méhem felszíne teljesen egészséges, a nyálkahártya jó állapotban van, a bal oldali petevezető körül minden rendben van. A további terhesség vállalásával kapcsolatban pedig ez az orvos is azonnal megnyugtatott, hogy nem érdemes túlságosan aggodalmaskodni, mert ha már háromszor voltam terhes, és sikerült egy kivétellel kb. időre szülnöm, ráadásul két és fél kiló súlyú babákat, akkor egy negyedik terhesség esetén a méhem már annyira rugalmas, hogy semmi akadálya nincs annak, hogy közel a terminusig elvigyek egy következő terhességet is, persze gondos orvosi felügyelet mellett. És meddőségi problémát egyáltalán nem találtunk, és olyat sem, aki késleltetné vagy kizárná a lombikot. Szóval tulajdonképpen megnyugodtunk. A vizsgálat vége volt még "vicces", ahogy kimentek a férfiak, a nővér adott egy hatalmas lepedőt, és elmondta, hogy a víz egy része kifolyt a vizsgálat közben - a nagyon prózaian a vizsgálóasztal lábához húzott szemetesbe – de ha felállok, akkor bizony még jó adag víz fog távozni. És tényleg. Ahogy felálltam, hirtelen úgy éreztem, hogy megint elfolyik a magzatvíz, csak fájások nélkül. Számomra meglepő mennyiségű víz zubogott elő belőlem, de arra gondoltam, hogy ennél nagyobb bajom sose legyen egy orvosi vizsgálat után. Őszintén szólva a maga morbid módján még vicces is volt. Újabb lépés a lombik felé, újabb lépés afelé, hogy egyszer újra valóban a magzatvizet érezzem elfolyni...

Meni