Az előző részt úgy fejeztem be, hogy a várakozás a legrosszabb. Ez így is van. Egyszerűen őrjítő, hogy próbál az ember nem stresszelni, nem beleélni magát a sikerbe, de mégsem adhatja fel, hiszen a pozitív gondolkodás nagyon fontos. Arról nem is beszélve, hogy elvben úgy kell kezelni magamat, mintha terhes lennék. És mivel az első időszak a kritikus, előbb a megtapadás, majd a szervek kifejlődése szempontjából, ezért nagyon oda kell figyelnem mindenre. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem megyek be dolgozni, hogy nem emelgetem a kicsi fiamat, hogy nem megyek el kocogni. De pl. nem állok mikrohullámú sütő közelébe (ezt amúgy sem kéne persze), nagyon odafigyelek rá, hogy a folsavat, a B vitamint bevegyem minden nap, és a nagyobbik fiam 21 kilóját már nem emelgetem, és teljesítménytúrára sem ilyenkor megyek. És persze ahogy közeledik a nem várt menstruáció napja, egyre idegesebb leszek. És ettől az érzékenységtől egyre jobban idegesítem saját magamat, ergó még idegesebb leszek. Nem könnyű ilyenkor velem az élet, bár igyekszem visszafogni magam. És persze folyamatosan kattog az agyam, hogy vajon attól vagyok-e érzékeny, ideges, hogy meg fog jönni, és ez PMS, vagy attól vagyok ilyen, hogy terhes vagyok, és a hormonok, vagy attól vagyok ilyen ideges, hogy bizakodom és feladom, naptól és órától függően. Tiszta zűrzavar ilyenkor idebent minden, és miközben a robotpilóta teszi a dolgát, odabent egy pillanatra sincs megállás.

De ha már várakozni kell, akkor kiváló alkalom nyílik az A és B tervek elkészítésére. Ebben nagy vagyok, szerénytelenség nélkül állíthatom. Parázós személyiségem egyik erőssége, hogy mindenre van A és B és C terv, ami más típusnak nyilván úgy hangzik, mint egy beutaló a diliházba, de köszönöm szépen, az én világom így működőképes. Szóval amíg várakoztam, addig kitaláltam, hogy mit kell majd tennem, ha terhes leszek, és mit kell tennem, ha mégsem. A tervezés sikertelenség esetén egyébként kiváló összeomlás ellen is, sorstársaimnak üzenem, az "élet nem áll meg" közhelyre kiválóan fel lehet készülni, és valóban segít nem – nagyon – összezuhanni. Az A terv nem túl bonyolult dolog amúgy, újabb várakozás, errefelé a 10. hétig szóba sem állnak az emberrel, egy vértesztet csinálnak ugyan a kémiai terhesség igazolására, de ennyi. Viszont nekem van lassan egy éve egy biankó beutalóm az ország egyik legjobb veszélyeztetett terhességi szakemberéhez, aki az utolsó terhességemet és kísérte (végül, miután majdnem megszültem a 29. héten). Na, most ennyire konkrét dolgokban nem állapodtunk meg, de azért a pozitív vérteszt után csak fel kéne hívnom, hogy most akkor mi van. Ez az A terv, érthetően ez tetszett a legjobban.

Csakhogy a B tervben is szerepelt a speciális orvosom. Ugyanis egyre inkább elégedetlen kezdtem lenni a meddőségi orvosommal. Én elhiszem, hogy ez az asszisztensen keresztül való üzengetés egy jól működő rendszer, és azt is tudomásul veszem, hogy a doktor úr sokat jár külföldre (béranya és petesejt-donoros programokkal is sokat utazik külföldre, itt ez legális). De az már egyáltalán nem tetszett, hogy egyáltalán nem láttam rajta a motiváció leghalványabb jelét sem. Rálegyintett a diétára, a vitaminokra, a DHEA-ra, szóba se hozta a további vizsgálatokat. Én úgy képzelem – persze a tévedés jogát fenntartom – hogy lettek volna még lehetőségeink, és neki kötelessége lett volna elmondani azok minden előnyét és kockázatát. És amikor kiderült, hogy mégis működik a korábban részletezett önkezelési módszer (vagy csak szerencsénk volt), akkor neki kellett volna gondolkoznia, felhoznia az inszemináció lehetőségét. Persze simán elképzelhető, hogy nem is látta a mappámat, de ez engem nem nyugtat meg. Felmerült bennem a gondolat, hogy talán lehetne egy kis stimulációval rásegíteni az inszeminációra, elvégre egy darab tüszőm volt ugyan, de mennyivel jobb esélyeink lennének, ha mondjuk kettő vagy három lenne. De legalábbis érdemes lenne megnézni, hogy egyáltalán reagál-e a szervezetem. Mi van akkor, ha csak pár hónapig van ilyen jó hormonszintem, és utána megint egy rosszabb periódus következik? Tényleg az a normális, hogy én állok ugrásra készen, és hozom az ötleteket, hogy mégis mit kéne és mit lehetne csinálni?

Szóval egyre erősebb lett bennem az elhatározás, hogy élek a biztosítóm által adott jogommal, és ún. second opinion-t kérek, azaz keresek egy másik orvost. Erre biztatott amúgy egy meddőségben szintén érintett barátnőm és a sógornőm is. Viszont én nem ismerek neveket ezen a területen, elég sok meddőségi orvos van, honnan tudjam, hogy ki az, aki képes összességében látni az esetemet. Mert tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok könnyű eset. Három szülés után meddőség, háromból két koraszülés, fejlődési rendellenesség (ami felveti annak a lehetőségét, hogy korábban sem volt olyan hú, de tökéletes az FSH szintem, és talán az a pete sem volt a topon, amiből a második fiam megfogant, csak a természet úgy döntött, nagyon helyesen, hogy egy kis izgalom még belefér), cukorproblémák. Szóval ehhez egy olyan orvost szerettem volna, aki először is motivált abban, hogy legyen negyedik gyerekünk is, de ezek mellett abban is érdekelt, hogy az a baba egészségesen, és legalább közel időre szülessen meg. Mert erről a meddőségi orvosom hallani sem akart, ez nem az ő asztala. Így került a képbe a B tervben is a fenti szülész-nőgyógyász. Arra gondoltam, hogy kérek hozzá egy időpontot, elmondom neki az egész történetet, és megkérem, hogy esetleg javasoljon valakit. Ezen kívül nagyon szerettem volna tudni a véleményét három dologról: a DHEA szedésről, a diétáról, és arról, hogyha mégis eljutunk oda, hogy stimulációt kapok, akkor egy többes terhességet (aminek ilyenkor megnő az esélye) van ki tudnék-e hordani? Teoretikusan persze, mert jóslatokat és írásba adott betarthatatlan ígéreteket nem várok senkitől.

 

Hogy ne teljen unalmasan az életem, egyre több fórumon futottam bele abba a kérdésbe, hogy hogyan lehetséges, hogy csináltak nekem inszeminációt átjárhatósági vizsgálat nélkül? Ugyanis mint ahogy létezik másodlagos meddőség, úgy létezik X db spontán teherbeesés utáni átjárhatósági probléma is. A petevezetők ugyanis nem csak veleszületett okokból lehetnek átjárhatatlanok, hanem egy műtét után, szülés után, vagy akár csak úgy, maguktól is. Például valami miatt felgyülemlik a folyadék, és akadályt képez. Éppen emiatt a magyar protokollban minden meddőségi eljárás előtt kötelező az átjárhatósági vizsgálat. Legalább elvileg. Nálam ez fel sem merült. Nem vagyok mazochista, rémeseket hallottam erről a vizsgálatról. Laikusok kedvéért: az eljárás másik neve méhröntgen, egy katéteren keresztül jódos kontrasztanyagot fecskendeznek a méhbe, majd onnan "felnyomják" az anyagot a petevezetőkbe, és röntgenkészülék segítségével figyelik az áramlást. Ha átmegy az anyag a petefészekig, akkor a petevezető átjárható, ha nem, akkor gáz van. Közben tudjak ellenőrizni a méh alakját is (ez később még fontos kérdés lesz). Kisebb elzáródást, eltömődést fel tudnak néha oldani egy erősebb löket kontrasztanyaggal, na, ez az, ami pokolian fáj állítólag. De hogy senkinek sem kellemes, az biztos. Tehát nem puszta szórakozásból, vagy a biztosító pénzének a szórásából kezdtem foglalkozni az ötlettel, hanem mert az inszemináció azért nem annyira jó mulatság, hogy csak úgy vakra próbálkozzak vele. Arról nem is beszelve, hogyha esetleg még stimulációt is kaphatnék, aztán lehet, hogy tök feleslegesen.

Szóval ilyen gondolataim voltak, rengeteget beszélgettem a férjemmel és egy-két barátommal ezekről, és miután igazam volt abban, hogy még a kezdet kezdetén azonnal orvoshoz mentem, igazam volt abban, hogy diétáznom kéne, igazam volt abban, hogy lehetne inszeminációt csinálni, hát túl sok mindenben már nem tudtak vitatkozni velem. Így amikor a várakozásnak hirtelen vége szakadt az inszemináció utáni 11. napon (amiről szintén szerettem volna beszélni valakivel, mert a progeszteron szintem tökéletes volt inszem után hat nappal, tehát én nem kaptam progeszteron-pótlást, mint Magyarországon rutinból mindenki, viszont a 11 napos lutheális fázis elég rövidke), és az új ciklusom 3. napján újra 13-as FSH szintet produkáltam, nos akkor úgy éreztem, itt az ideje az újabb inszemináció-beutaló mellett rákérdezni az átjárhatósági vizsgálatra is...

Meni