27. hét

Elkezdődött ismét az ovi, a férjem szabadsága pedig véget ért, így visszacsöppentünk a hétköznapok monotonitásába. Őszintén szólva, nem bánom, mert a két ünnep között eléggé szétcsúsztunk, nem sokat voltunk levegőzni, ellenben az alvások is szétestek a sok vendégség miatt, szóval éppen itt volt az ideje, hogy visszatérjünk a szokásos napirendünkhöz. 

Kedden reggel éreztem, hogy morog a hasam, de nem nagyon foglalkoztam vele, hiszen menni kellett az oviba, meg vásárolni, ügyeket intézni. Délutánra annyira rossz lett, hogy éreztem, lassan teljesen kiüt, többször hánytam és a hasam is ment.

Elég szürreális élmény volt, amikor berohantam a vécére, a gyerekek meg utánam, és két öklendezés között hallom, hogy a kicsi 20 centire a fejemtől, a vécébe bámulva sikongat izgalmában, hogy “anya, mi? Anya, mi?”.   

Aztán szerencsére volt egy szusszanásnyi időm, hogy leküldjem őket anyukámhoz, aki elszórakoztatta őket, adott nekik vacsorát és a fürdetésig átvette őket (mert a férjemnek pont aznap volt egy esti programja, ami miatt csak fürdésidőre ért haza). Mázli. Nem tudom, nélküle mit csináltam volna.

A rákövetkező napokban is rosszul voltam, de szerencsére már csak a hasmenés volt, borzasztó közérzettel. Szerdán kellett vérvételre vinni a kicsit, meg a gasztróshoz. Három hónapot vártunk az időpontra, így nem akartam lemondani. Valószínűleg az izgalom miatt, de aznap délelőtt semmi tünetet nem produkáltam, éljen! 

Szegény gyerekből alig bírták kisajtolni a megfelelő mennyiségű vért, pedig mindenki mindent megtett, iszonyú profik voltak. Végül a gyerek egy zöld kisautót szorongatva, boldogan távozott az épületből.

De így is pórul jártunk, mert hemolízis miatt PONT azt az egy dolgot nem sikerült megnézetni a levett vérből, ami miatt egyáltalán mentünk..

A hétvégére már a férjem és a sógornőm is panaszkodott a gyomrára, szóval lehet, hogy mégsem a bablevessel ütöttem ki magamat, mert abból ők nem ettek egy kanállal sem. 

Így a 27. hét vége felé egy másik félelem kezdett el erősödni bennem. Hogy nehogy most haljon meg vagy koraszülött legyen a baba. Tök érdekes. Mármint eddig az volt a téma, hogy legyen minden rendben vele, éljen és viruljon, most pedig, hogy végre kezdtem volna megnyugodni, előjött a haskeményedés, ami bár a kisebbnél is volt, ott nem nagyon vettem róla tudomást. Most meg egyre szorongat az érzés, hogy nehogy baj legyen abból, hogy valóban elég gyakran keményedik a hasam. De nem rohangálástól, meg hajolgatástól, hanem néha éjszaka is, amikor átfordulok egyik oldalamról a másikra. Kicsit ijesztő. Jövő héten megyek a nőgyógyászhoz, kíváncsi vagyok, mit fog szólni. A kisebbiknél a keményedés 30+ hetesen jött csak elő, akkor egy tonna magnéziumot írtak fel, ami segített is. Remélem, most is van megoldás. 

Borbolya