Nem tudom, van-e olyan, hogy valaki alkalmatlan a nagymamaságra... én csak annyit láttam, hogy míg (ex)anyósomnál jobb nagymamát elképzelni sem lehet, addig a saját édesanyámnak ez valahogy sosem ment. Már nem tudom sajnos megkérdezni, hogy ő hogyan látta és hogyan élte meg a dolgokat, és vajon miért alakult ki így...

 Érd nem volt messze, mégis egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy a gyerekek ott aludtak volna. Amíg kicsik voltak, félő volt, hogy nem tud velük mit kezdeni... meg a kutyák... meg a folyamatos dohányzás... én sem nagyon erőltettem a dolgot. Azt mondogatta, hogy majd ha nagyobbak lesznek, milyen jó lesz nekik ott bandázni. De aztán a lányok sosem akartak odamenni.

Eleve ritkán találkoztak, nem volt meg az a szoros kötődés sem, mint a másik nagyival, meg a körülmények sem olyanok voltak, hogy szívesen lettek volna ott.

Látva a másik nagyit a különbség szembetűnő volt. Mondhatni, a ló túloldala. Ott mindenben mindig az unokák voltak az elsők. Sosem tudott, és a mai napig nem tud nekik nemet mondani. A húszévesnek ugyanúgy viszi fel a kakaót az emeletre, és képes 40 palacsintát megsütni, vagy átutazni a város másik végéből azért, hogy elvigye magához az unokákat. Sőt! Mióta szeretett férje már nincs mellette, a hagyományt folytatva a hat lányunokával is nekivág a világnak és elmegy velük nyaralni egyedül is. Példanagyi a szememben.

Én jobb nagymama szeretnék lenni, mint anyukám volt. Olyan, aki ott van, ha szükség van rá. Aki nem túl sok, de szinte mindig elérhető. Aki tenyerén hordozza az unokákat (ez a nagymamák dolga, nem?). Szeretném, ha majd sokat lennének nálam is, amikor már sokkal több időm lesz. Szeretnék programokat csinálni velük, elvinni őket az állatkertbe, kirándulni, erdőben kóricálni.

Sütök majd velük mézeskalácsot, és azt sem fogom bánni, ha nem sikerül túl jól a díszítés, de ha összekenik a konyhát, az sem érdekel. Esténként mesélek majd nekik. Főzök nekik tejbegrízt. Este 10-kor is. Megmutatom a kert összes madarát, együtt fogjuk etetni őket. Megtanítom őket retket vetni, paradicsomot kötözni, kiszivattyúzzuk a vízóraaknából a vizet, pancsolunk a kismedencében, szalonnát sütünk és éneklünk majd (csak a szomszéd ne hallja). Együtt bámuljuk majd a csillagokat éjszaka és kívánunk majd, ha hullanak.

És biztatom majd a szülőket, hogy menjenek, csináljanak programokat, nálam biztonságban lesznek a gyerekek. Ezt a bizalmat szeretném kiérdemelni a lányaimnál. Hogy én lehessek majd a világ legjobb nagymamája.

Tünde