Filó Margit 1915-ben született Makón. Gyermekkoráról nem sokat tudni. Szegénységben élt, később alkalmi munkákból tartotta el magát. Egy idő után megelégelte a pénztelenséget, s mivel egy munkaügyi perből kisebb vagyonhoz jutott, 34 évesen egy négylakásos házat vásárolt Szeged Rókus városrészében, a Hét vezér utcában. Mivel nem volt elég pénze, az ingatlant lakottan vásárolta meg.

'modern angel' photo (c) 2009, Anya Driscoll - license: http://creativecommons.org/licenses/by-nd/2.0/

A Rókus városrész a szegények, segédmunkások birodalma volt akkoriban. A nagy árvíz után a belvárosban csodás paloták épültek. A külvárosban azonban kis pénzből felhúzott, vizesedő, ócska épületek álltak. Mivel a munkalehetőség Szegedre vonzotta a szegény családokat, jó üzletnek tűnt az albérletezés. Filó Margit is erre gondolt, mikor megvette a házat. Csak a lakóktól kellett valahogy megszabadulnia.

1950-ben megismerkedett Barna Mihály kéményseprővel. A férfi rokkantan tért haza a háborúból, feleségétől elvált, és a tanyasi életet megunva Szegedre költözött. Mivel kis birtokkal rendelkezett, az asszony boldogan ment hozzá feleségül. Felvette nevét, következő munkahelyén már Barna Mihályné néven helyezkedett el. Olyan ügyesen gazdálkodott, hogy Debrecenben is vett egy fél házat. Férje az évek során egyre betegebb lett. Margitnak édesanyját is ápolnia kellett, ezért Biczók Lajosnét fogadta fel ápolónőnek. Az asszony munkájáért cserébe ingyen lakhatott a Hétvezér utcai házban. Először a férj, aztán hamarosan a beteg édesanya is távozott az élők sorából. A kedves, segítőkész, nagy szegénységben élő özvegy Margitot sajnálták a környék lakói.

Az asszony hamar újra párt talált magának. Egy özvegy kiszombori gazdával, Varga Sándorral ismerkedett meg, akinek gyermekei már felnőttek. A férfi szép házzal, földdel büszkélkedhetett. Margit szorosabbra szerette volna fűzni kapcsolatát Vargával, először azonban egy másik ügynek akart a végére járni. A 73 éves Biczókné még mindig ingyen foglalta lakását a Hétvezér utcában. Margit úgy gondolta, csak egyetlen módon vethet ennek véget: ha megöli. 1958 októberén egy olyan napot választott tette elkövetésére, mikor Biczóknénál egy férfi látogató járt – így a gyanú másra terelődhetett. Margit még gyógyszert is hozott az idős, beteg asszonynak, majd mikor az álomba szenderült, megfojtotta. Bár az orvos szakértő felismerte, hogy nem a nagy mennyiségű gyógyszer, hanem fulladás okozta a nő halálát, nem találták meg a tettest. Nem volt semmilyen bizonyíték Filó Margit ellen.

A nő készséggel eltemettette áldozatát, és sebtében hamisított egy ajándékozó okiratot, melyben Biczókné mindent rá hagy. Varga Sándor segített a tanúk nevének aláhamisításában. A férfi még az esküvő előtt szeretett menyasszonyára íratta fél házát. Margit kizárólag a vagyon megszerzése miatt akarta ezt a házasságot, így még a lagzi előtt eltervezte, hogyan öli meg férjét. Ősszel mérgező beléndekmagot gyűjtött, s elrejtette a kiszombori ház padlásán. Az esküvő előtt három nappal Varga minden vagyonát az asszonyra hagyta. 1959 karácsonyán – két hónappal az esküvő után – Margit töltött káposztába főzte a gyilkos magokat. Nem tudta, hogy amit ő beléndekmagnak gondolt, az maszlagos redőszirom volt. Férjének nem volt szerencséje, mert mindkét nővény azonos hatóanyagot tartalmaz, atropint. Bár az első adag mérgezett étel nem tudta megölni, Margit még két tál levest készített férjének hasonló módon, s terve sikerrel járt. A temetést gyorsan megszervezte, a férfi vagyonát eladta, s visszaköltözött Szegedre.

Filó Margit – akkor Varga Sándorné névre hallgatott – szép vagyonnal rendelkezett. Szegeden senki nem tudott vagyonáról, szegénységben élt, szinte semmit sem költött magára. Százezer forintos takarékbetétkönyve és ingatlanvagyona mellett alig 20 Ft-ot költött magára hetente, rongyokban járt és olcsó ételeket fogyasztott. Alkalmi munkákat vállalt. A könnyű pénzszerzés elvakította, újabb áldozatot szemelt ki. Ahelyett, hogy vagyonából nyugodtan éldegélt volna, a 75 éves, betegeskedő Siegel Ilona mellé szegődött ápolónőnek. Az idős, rokkantnyugdíjas asszony bizalmába férkőzött, ellátta a háztartást, beszélgetett vele, mindezt ingyen, csupán kedvességből. Néhány év elteltével – a naptár 1963-at mutatott – beért Filó Margit munkájának gyümölcse. Siegel Ilona hálája jeléül úgy döntött, halála esetén minden vagyonát Margit örökli. Eltartási szerződést kötöttek, közjegyző előtt. Margit elveszítette türelmét, s még Ilona életében eladta az asszony házát. Sikerült elérnie, hogy az árát ő kapja kézhez. Sőt, még az asszony sírkövét is megrendelte. A sírköves megkérdezte, mikor halt meg Siegel Ilona, mire Margit azt a választ adta: él még, csak nagyon beteg. Két hét múlva nagy mennyiségű gyógyszert adott az idős nőnek, s megfojtotta. Az örökösök nem hagyták annyiban a dolgot, pereskedni kezdtek Margittal. A gyilkosságra nem derült fény, s az elkövető így is húszezer forinttal távozott a bíróságról.

 Eredeti tervéről, hogy a Hét vezér utcai házat albérlőknek adja ki, nem mondott le. A lakókat különféle praktikákkal próbálta elűzni a házból. Ez részben sikerült is, de a 77 éves özvegyasszony, Tóthpál Mihályné nem volt hajlandó elköltözni. Margit rávette az asszonyt, hogy fogadja fel gondozónak. 1968-ban aztán brutális módon agyonverte, majd megfojtotta az idős nőt. Az orvos, aki megállapította a halál beálltát, azonnal riasztotta a rendőrséget. Az asszony testén látható ütésnyomok egyértelművé tették, hogy gyilkosság történt. Filó Margit gyanúba keveredett, de csak első vallomásában tagadta le tettét. Később mindent elmondott a rendőrségen. Nem tanúsított bűntudatot, sőt, azt mondta, csak jót tett a magyar állammal, hogy a betegeskedő, nyugdíjas embereket átsegítette a másvilágra.

Közben arra is fény derült, hogy az asszony 1932-ben és 1952-ben skizofréniás tünetek miatt kezelés alatt állt. Padlásán emberi koponyákat találtak. Kiderült, hogy egy ideig egy temetőben dolgozott, s azért gyűjtötte össze a koponyákat, mert azt hitte, porrá törve szerelmi elixír lehet azoknak a férfiaknak, akiket az ágyába szeretett volna csábítani. Négy gyilkosságot tudtak rábizonyítani, Biczók Lajosné, Varga Sándor, Siegel Ilona és Tóthpál Mihályné halálát írták a számlájára. Arra soha nem derült fény, hogy első férje és édesanyja szintén az ő áldozata volt-e, vagy természetes halállal haltak meg. Az igazságügyi orvosszakértő véleménye alapján elmebetegnek nyilvánították, így nem került börtönbe. Zárt intézeti kényszergyógykezelését rendelték el. Vagyona az államra szállt. Bár csak egyszer próbált beléndekkel ölni – akkor is maszlagos redőszirmot kevert tévedésből az ételbe – mégis ráragadt a „beléndekes asszony” név. A Hét vezér utcai házat azóta lebontották.

Juditty

Forrás:

http://www.interpressmagazin.hu/index.php?page=archivum&cid=275 ( A cikkért köszönet Centernek. )

http://szeku.hu/cikk/szeged/6166/rokusi_fekete_ozvegy_mereggel_olt_a_sorozatgyilkos_asszony

http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/negy_embert_kuldott_a_halalba_varga_sandorne/2054569/