Nagyobbik gyermekem nemrégiben iskolás lett, és akárhogy töröm a fejem, egyszerűen nem sikerül ésszerű megoldást találnom egy problémára. A probléma forrása az iskolai szünetek. Ugyebár ott van a 11 hetes nyári szünet, a 2 hetes tavaszi, 2 hetes téli téli és 1 hetes őszi szünet még öt hét. Az már 16. Nem tudom, hogy mennyire jellemző az ország iskoláira, mi egy Budapesthez közeli kis településen lakunk, tehát nem a világ végén, de itt nálunk bevett szokás, hogy havonta egyszer tanári értekezlet miatt csak délig van tanítás, ami a 10 hónap alatt 10 napot jelent, azaz újabb 2 hét, valamint az olyan események, mint pl. a farsangi bál, szüreti bál, karácsonyi ünnepség, stb. szintén ilyen napok, ami még 5 nap, azaz 1 hét, aztán vannak még a kivételes tanítás nélküli napok pl. áramszünet, vízszünet esetén, de ezek elég ritkák.
Ráadásul az ilyen csak délig van iskola napokon van úgy, hogy nem is 8-ra kell őket vinni reggel, hanem csak 9-re. Tehát akárhogy is számolom, összesen 19 hétre kellene megoldani egy évben a gyerek(ek) felügyeletét. Osztottam, szoroztam, és nekem sehogy nem áll össze a dolog. Ha a szülők és a hadra fogható nagyszülők szabadságát összeadom, akkor sem jön ki, nem beszélve arról, hogy karácsony táján minden leáll két hétre, tehát ebben az időszakban mindenki egyszerre vesz ki két hetet. Néha az az érzésem, hogy csak én nem látom a fától az erdőt, és van valami nagyon egyszerű megoldás, de ha körülnézek, akkor azt kell látnom, hogy más sem nagyon jött még rá a csodára, mivel körülbelül az alábbi megoldások vannak:
1. Gyereket a nyugdíjas nagyszülők nevelik, hogy a szülők tudjanak három műszakban dolgozni.
2. Anyuka otthon marad, tengődnek apa fizetéséből (még olyan családot is ismerek, ahol a dédnagymama fizeti a nyugdíjából a fiatalok háztörlesztőjét, hogy legalább így segítsen, ha már fizikailag nem tud).
3. Szülők egyike viszi magával a gyereket egy munkahely közeli iskolába/óvodába/bölcsődébe, szerencsésebb esetben autóval, kevésbé szerencsés esetben távolsági busszal. Aki Pestre jár dolgozni, az már az 5:10, 5:40-es busszal megy, azaz a 7-8-10 éves gyerekeknek 4:30-kor kelni kell és így télen akár a -20 fokban a megállóban várakozni. (Ami szerintem a kegyetlenség kategóriája.) Középiskolásoknál ez már megszokott dolog, hiszen szinte minden gyerek Pestre jár iskolába. Én is jártam 14 évig. Nem is értem, hogy bírtam. A két fent említett buszt magamban csak iskolai járatnak hívtam, mert 90 százalékban gyerekek voltak, illetve aludtak rajta.
4. Valamelyik szülő vállalkozásba kezd, hogy otthon tudjon maradni.
5. Valamelyik szülő új szakmát tanul, hogy otthon tudjon dolgozni. Bár ebből kifolyólag már annyi fodrász, műkörmös, virágos, könyvelő van mifelénk, hogy lassan nem lehet belőle megélni.
6. Jól bevett szokás az is, hogy ha elfogy a szabadság, ott van a táppénz, bár ez sokáig nem játszható, hiszen az ember az állását kockáztatja.
7. Nagyobb gyerekeknél ott van a nyári tábor lehetősége, de az ember ritkán küldi el a 7-8 éves gyereket 6-8 hétre táborba. Bár olyanról is hallottam már, aki csak azért veszi fel nyáron azt a bizonyos gyorshitelt, hogy a gyereket el tudják küldeni táborba, aztán egész évben fizetik, majd következő nyáron kezdik elölről.
8. Elméletileg az önkormányzatnak kellene biztosítani a nyári szünetre napközis felügyeletet, de nálunk ez nem dívik. Itt a kötelező bölcsit is úgy oldották meg, hogy nincs pénz, nincs bölcsi. Az egyik közeli település bölcsijében vannak üres helyek, oda lehet vinni a gyereket. Persze csak autóval, mert nincs tömegközlekedés abba az irányba. (Köszi.) De nem tudok róla, hogy bárki is vinné oda a gyereket. Már csak azért sem, merthogy teljesen kiesik az útirányból, hiszen a legtöbben Pestre vagy egy közelebbi kisvárosba járnak dolgozni. Hogy leegyszerűsítsem, kb. olyan, mintha egy Budapest V. kerületben lakó és I. kerületben dolgozó embernek azt mondanák, hogy a XV. kerületbe viheted a gyerekedet bölcsibe. A másik ok, amiért nincs nyáron napközi, az a hozzáállás, hogy úgyis van minden családnál nyugdíjas nagyszülő vagy gyes-en lévő anyuka/rokon, az a néhány család, ahol nincs, az meg oldja meg, ahogy tudja, az önkormányzatnak nem éri meg miattuk napközit fenntartani és felügyeletet fizetni. Néha úgy érzem, hogy mi vagyunk a „defektes” család, ahol mindenki dolgozik, ráadásul a nagyszülők is majd csak 4 év múlva mehetnek nyugdíjba. (Lehet, hogy 28 évesen egy kicsit korai volt még gyereket vállalni?)
9. Bízd a szomszéd nénire. (Aha, melyikre?) Az egyik 90 éves, a másik a saját unokáját sem bírja, a harmadiknak van négy saját, az bőven elég neki, a negyedik a gerincproblémái miatt alig tud mozogni... stb.
10. Költözz a nagyvárosba, ahol a lakásod egyik oldalán az ovi, másikon az iskola, szemben meg a munkahely. Persze.
11. Szülj még egy gyereket, még három évre megoldódik a gondod. (Köszi, de elég lesz ezt a kettőt is felnevelni.)
Szóval a lényeg, hogy nem látom a fától az erdőt. Kíváncsi lennék, hogy ki hogyan oldja meg a gyerek nyári elhelyezését, ahol nincs kéznyújtásnyira a nyugdíjas nagyszülő lehetősége. Nálunk most az ötödik opció tűnik a megoldásnak. Évek óta gondolkozom, hogy mit lehetne tanulni, amiből még nincs tucatszámra a környéket, és talán megtaláltam a megoldást.
Mostanában azon töröm a fejem, hogy sutba dobva büszkeségemet és a fiók mélyére süllyesztve a mérnöki diplomámat, talán a programozással lehetne valamit kezdeni, mivel nagy a hiány IT területen, már vannak szuperintenzív 4-6 hónapos képzések, amikkel meg lehet tanulni egy-egy programnyelvet. De hogy ez mennyire életképes elképzelés, azt még nem tudom. Egyelőre reménykedem benne, hogy valaki tud valami ésszerű megoldással szolgálni a fentieken túl is.
Benito
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
