Sírok szeretkezés után. A férjem nem érti, mi történt. Figyelmes, törődő, jó férj, apa és szerető. Sok év házasság után még mindig szeret, kíván, jól bánik velem. Egy rossz szót nem mondhatok rá. Csak éppen nem érzek szerelmet iránta. Hogyan mondjam el neki?
Hogyan mondjam el neki, hogy össze fogom dönteni a világát? Hogy el fog veszíteni és a gyerekét sem láthatja mindennap? Hogyan mondjam el neki, hogy én mást szeretek? Hogy bármit is tesz, bármilyen jó is hozzám, soha nem lesz olyan, mint az a másik?
Hogyan tegyem meg azt, amit nincs szívem megtenni?
Amióta az eszemet tudom, szeretem azt a másikat. Együtt nőttünk fel, együtt ismertük meg a világot, együtt fedeztük fel a szerelmet. Soha nem gondoltam volna, hogy én fogom elhagyni. De én akkor szabad akartam lenni. Majd mikor elegem volt a szabadságból, hozzámentem az első férfihoz, aki nem utasított el. Ő ugyanezt tette. De soha nem felejtettük el egymást.
Pár évenként találkoztunk is, de csak beszélgettünk. Ő boldogtalan volt, én is.
Nem volt nap, mikor nem gondoltam volna rá. Nem volt olyan szeretkezés a férjemmel, mikor nem gondoltam volna arra, hogy a másikkal jobb volt. Nem volt olyan csók, melynél nem hiányoltam volna a másik ajkait. Bűntudatom volt, igen, de mit tehettem az érzéseim ellen? Sok-sok évig az eszemre hallgattam, hiszen mindkettőnknek családja van, gyerekeink, én ezt nem tenném tönkre.
És akkor megjelent az életemben ismét. Válik. A gyerekek nála maradnak. Soha nem szeretett mást, csak engem. Nem is sejtette, hogy ennyi év után én is ezt érzem. A lelki kapocs nagyon erős köztünk. De testileg még nem történt köztünk semmi, mert neki elvei vannak.
Én semmit nem szeretnék jobban, mint vele lenni. De nem akarok fájdalmat okozni a családomnak, összedönteni a világukat. De meg kellene tennem, mert így hazudok nekik és önmagamnak is. Csak nem tudom, képes leszek-e rá. S egy kényelmes életből átlépni az ismeretlenbe, itthagyni mindent, elvenni a gyerekemtől azt, amit ismer, két idegen gyerek mostohája lenni, eltűrni a volt feleség gonoszságait, amennyiben egyáltalán elengedi őt.
Mert nem akarja, foggal-körömmel ragaszkodik hozzá, öngyilkossággal zsarolja.
Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetbe kerülök.
Ti mit tennétek? A szívetekre hallgatnátok vagy az eszetekre?
Kate Pierson
