Ennek a kiállításnak nem is kell sajtó, gondolom, mikor meglátom mögöttünk az Anonymus-szoborig kígyózó sort. Igaz, pont nyitásra jöttünk, úgy látszik másnak is sűrű a programja ma, és még délelőtt szeretné látni a ma nyíló Kaland a Dzsungelben című kiállítást, ahova mi is igyekszünk.  Meg persze a Városliget mindig szép, dacára hogy most épp egy nagy gödör van a közepén, műjég már nincs, tó még nincs, meg a virágágyásokat is most alakítgatják csak. Bezzeg a trópusi esőerdőben - amiről ez a kiállítás szól - mindig minden csupa szín, fény, hang és illat.

A Sor. Még hogy nem járunk elegen múzeumba...

Három gyerekkel indultam, két saját és egy bérgyerek, mivel a nagyobbacskák megint végigjárhatnak egy, a végén jutalommal kecsegtető feladatsort, és ez korábban, az időről szóló kiállításon már bebizonyosodott, párosban sokkal érdekesebb és talán könnyebb is.

A kajla Kicsi már nem olyan kajla, mint előző alkalommal,de persze a nyüzsgő tömegben ő hiába kap ugyanúgy színes kártyákat, mint a "nagyok", és hiába olvasnám fel neki az amúgy nem annyira nehéz feladványokat, ő megelégszik azzal, hogy ide-oda táncikál a kiállított képek, installációk, miegyebek közt, rohangál a feladatsor vége felé elhelyezett útvesztőben (na ne túlozzunk, két darab útvonalat lehet választani, az egyiken röhögő majom a jutalmunk, a másik vezet a kincshez és a megfejtéshez).  De mindenesetre nem unatkozik, kérdez is, magával ráncigál a színes csiga vagy a nagyorrú majom "szobra" elé, így persze nehéz követnem, hogy boldogulnak a nagylányok a feladatokkal, de nem igénylik a segítségemet, nagyjából egy óra tíz perc alatt végeznek vele hibátlanul.

Szépségek és szörnyetegek, ez volt a kép címe. Ez vajon melyik?

A kiállítás struktúrájában nagyon hasonlít a korábban meglátogatott "idő"-kiállításra, de jóval kevésbé operál elvont fogalmakkal. Ahogy az esőerdő, úgy a kiállítás is tele van cuki vagy félelmetes állatok képével, van itt mindenféle majom, nagy szemű maki, színes arapapagáj, tobzoska, tatu, félelmetes jaguár, fekete párduc és naaaaagy, szőrös pók.

A lányok egyébként a legkülönösebbnek azt a feladatot találták, ahol benyúlva egy sötét lyukon lehetett mindenféle, esetenként talán "undorítónak" titulált "állatot" (persze nem valódit, nem bírnák ki szegény jószágok a kiskorúak vegzálásait heteken át) megfogni. De meg kellett fejteni azt is, kinek a hangja ér legmesszebbre a dzsungelben (a másik "hangos" feladvány: ki kell választani a "kakukktojást" a dzsungelbéli hangok özönéből), hányféle különböző orchideát lehet megszámolni Egészen Kis Helyen, vagy hol a kivi az Egészen Apró Műanyag Állatkával a lábánál.

Engem a környezetvédelmi rész vágott mellbe: a kérdés egyszerű volt, hányig számolsz, míg egy futballpályányi esőerdő eltűnik a Föld színéről, általában mindörökre? A megfejtés egy apró műanyag autócskában rejlett, ahány apró műanyag farönköt szállított a kis jármű. Hát, nem volt benne sok...

A szervezők az ajándékokkal se fukarkodnak, ha valaki türelmesen végiglépegeti az akadályokat: a csajok nyertek egy általuk választott vadállat képével díszített füzetet ( a kínálatban volt tukán, aranyos lemurféleség is, de végül mindketten a jaguárt választották) és egy kis darab csokit.

A földszinti, inkább nagyobbaknak-felnőtteknek szánt tárlókon leginkább csak átszáguldottunk (délutánra már másik program várt bennünket), de azért nem hagytuk ki az emeleti lovas kiállítást sem, a magyar lótenyésztésnek és lóversenyzésnek emléket állító, gyerekeknek is teljesen befogadható, viszonylag kevesek által megnézett gyűjteményt (tessék légyszi a lépcsőre  kitenni egy naaaagy plakátot, amin ló látható, meg egy nyilat, a lenti installációk közönségének nem  kicsi része lókedvelő ovis vagy iskolás), a Kicsit az se zavarta nagyon, hogy a meglovagolható "műló" zakatolni nem hajlandó alatta, így csak ál-ló, ám igen huszáros fotók készülhetnek. Ezt a lehetőséget azonban egy gyerek se hagyta ki, aki odatévedt, de népszerű a lóversenypálya makettje és a fából faragott paci is, amire szerintem nem lehet ráülni, de a többség 12 év alatt mégis bepróbálkozik vele, ha a felnőtt épp elfordul.

Már nagyovis gyereket is láttunk, aki szorgalmasan fejtegette a feladványokat (mivel a kísérő felnőtt felolvasta azokat neki), de tény, ez inkább az iskolások terepe - a hétköznap délelőttökön állítólag már számos iskolai csoport is bejelentkezett már.

Mezőgazdasági Múzeum, Vajdahunyad-vár, március 7- április 12

Nyitva tartás: kedd-vasárnap 10-17 óra közt

Jegyárak: felnőtt 1450 Ft, gyermek (3-14 éves korig) és nyugdíjas (62 éves kortól) 1250 Ft, csoportos (minimum 10 fős óvodai és iskolai csoport) 890 Ft, családi (2 felnőtt és 2-3 gyermek) 4950 Ft

A kiállítás a múzeum honlapján: http://www.mezogazdasagimuzeum.hu/article.php?article_id=800

 Vakmacska

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?