Bezerédj Amália azok közé a művelt reformkori nemesasszonyok közé tartozott, akik nem elégedtek meg a feleség és anya szerepével. Mint szüleinek elsőszülött gyermeke, minden lehetőséget megkapott a művelődésre, tanulásra. Brunszvik Teréziához hasonlóan szívügye volt a magyar gyermekek intézményi nevelése, a nevelőképzés.

A svájci pedagógus Pestalozzi és az angol Wilderspin műveit olvasta, férjével, Bezerédj Istvánnal óvodát alapítottak a falusi gyermekeknek Hidján. Bezerédj Amália legjelentősebb és legnagyobb hatású munkája a Flóri könyve volt, melyet kislányának és a Hidján tanuló gyermekeknek írt. Az irodalomtörténet az első magyar nyelvű gyermekkönyvként tartja számon. Sajnos az írónő fiatalon elhunyt, munkáinak nagy részét férje rendezte sajtó alá. Több írása álnéven jelent meg, így az utókor számára kevéssé ismert.

Amália az egyik legősibb magyar nemesi család leszármazottja. Nevük a Zala vármegyei Bezeréd település nevéből ered. A családnak több vármegyében voltak birtokai. Édesapja, Bezerédj György Vámoscsaládon született, tehetséges, köztiszteletnek örvendő ember volt. Jogászként tevékenykedett, mivel művelt ember és lelkes hazafi volt, közéleti szerepe miatt országosan elismerték.  1802-ben a mezőszegedi származású Szegedy Antóniával kötött házasságot. Mivel  Antónia testvére, Szegedy Róza a költő Kisfaludy Sándor felesége volt, a művészet, zene szeretete a Bezerédj család életében is helyet kapott. 1804. április 15-én Szentivánfán született meg hét gyermekük közül az első, Amália. A szülők komolyan vették a kislány taníttatását, nevelőnő és tanító foglalkozott vele. Anyanyelve mellett németül, franciául, angolul és latinul tanult, zongorázott, hárfázott és énekelt. Testvérei szemében nem csak példakép volt, édesanyja betegsége miatt szinte második anyjuk is.

A háztartási munkákat nem szerette, bár szülei fontosnak tartották, hogy a lány ezen a területen is jeleskedjen. A költészet és zene jobban érdekelte, naplójában egy panaszos feljegyzés árulkodik erről: „Mennyivel jobb volna klavérozni, mint a konyhában a gazdaság körül szorgoskodni.” Amáliát a rajz és festészet is érdekelte. Rokona, Bezerédj István 1815-ben a veszprémi kúriában gyakornokoskodott, a szülők felkérték, hogy tanítsa lányukat. Barátság, majd szerelem szövődött a két fiatal között. Bezerédj István így írt érzéseiről édesanyjának: „A szerencsének egész tengere van bennem édes jó Anyám! Megvallotta, hogy viszonozza szerelmemet. Ó be nagy ez, nem hittem volna, hogy így szeressek, és illy nagy boldogság nyíllyon előttem. Ó be fogja jó Anyám szeretni őtet, azt az angyali teremtést” 1821-ben Szombathelyen házasodtak össze. Kisfaludy Károly (Kisfaludy Sándor legfiatalabb testvére), szintén költő, drámaíró A kérők című művében örökítette meg a szerelmesek történetét.

A pár az esküvő után Tolna vármegyébe, Hidja-pusztára költözött. Otthonuk tükrözte a művészet és tudományok iránti érdeklődésüket. A falakat festmények borították, komoly könyvtárral rendelkeztek, térképekkel, külföldi és magyar szerzők műveivel. Otthonuk központi helyén a zongora állt, ízléses bútorokkal körülvéve. A művelt, szellemes és derűs fiatalasszony hamar meghódította a környékbeliek szívét, otthonukban gyakran fogadtak vendégeket. Franz Schober német költő és festő „a magyar biedermeier egyik leghíresebb szellemi központjának”nevezte a hidjai birtokot. Amália megpróbálkozott a zeneszerzéssel, László öccsével, aki zenész volt, gyakran levelezett irodalomról, zenéről. A Magyar Nóták Veszprém Vármegyéből című gyűjteményben nyomtatásban is megjelent egy verbunkos kottája, majd későbbi könyveiben helyet kapott néhány általa szerzett dal. Sógorával, a zongoravirtuóz Bezerédj Pállal és Lászlóval gyakran zenéltek együtt. Amália kedvelte a magyar népzenét, a cigányzenét. Kisfaludy Sándor hatására figyelemmel kísérte a balatonfüredi színházi életet, nyaranta rendszeresen ellátogattak a Balaton kulturális fővárosába. 1830-ban Bezerédj Istvánt országgyűlési követté választották, így a házaspár sok időt töltött Pozsonyban. Amália a liberális mozgalom híveként gyakran részt vett politikai vitákban, komoly érdeklődéssel figyelte és kommentálta férje törekvéseit. 1834. május 7-én Pozsonyban megszületett kislányuk, akit a család barátja, Deák Ferenc „diétai kisleánynak” nevezett. A kislány a keresztségben a Floriana Maria Anna Elisabeth Antónia nevet kapta. Magyarországon ők honosították meg a Flóra keresztnevet.

A reformkori Magyarországon külföldhöz képest még nagyon kevés nő foglalkozott írással, s az ő törekvéseiket sem feltétlenül koronázta siker. Több lapban bontakozott ki heves vita a női szerepekkel kapcsolatban. Sajnos a többség még mindig a műkedvelők körében szerette volna látni az asszonyokat, nem az alkotók között. Bezerédj István – akiből az évek során kiváló politikus és szónok lett – egyetértett feleségével abban, hogy minden eszközzel elő kell segíteni a nők szerepvállalását az irodalomban és művelődésben. Fontosnak tartották a gyermekkorban kezdődő oktatást. 1836-ban Bezerédj István részt vett a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban terjesztő Egyesületének megalapításában Brunszvik Terézzel és Kossuth Lajossal. Az első budai kisdedóvó megalakulása után eldöntötte, hogy hasonló intézményt hoz létre Hidján.

A kisdedóvó és iskola működését Amália dolgozta ki, szegény családok gyermekei előtt is nyitva állt. „Az úri lak udvarában volt présház lőn egy nagyobb és egy kisebb szobára átváltoztatva.” (Évlap 1843) Az első nevelő Pázmány György volt, aki az óvodát irányította, tanított az iskolában és Flórikát tanította zongorázni. Egy dajka segítette a gyermekek gondozásában. Olvasást, írást, számtant, természetismeretet, földleírást, magyar történetet, éneket, egészséget, erkölcsöt, illemtant és bibliaismeretet tanítottak a gyermekeknek. Besegítettek a Bezerédj család selyemfonó üzemében, kis földet műveltek, mert a munkára nevelésnek fontos szerepe volt az óvoda-iskola életében. Amália és férje a szekszárdi óvoda és a tolnai óvónőképző és példányóvoda megalapításában is részt vett 1837-ben.

Amáliát vonzotta az írás, férje mindenben támogatta őt, az országgyűlésben is szót emelt a nők jogaiért. Amália német nyelven írta első novelláit. Végre nő írhatott arról, mit gondol egy nő a női szerepekről, az előítéletekről. Mivel barátjuk, Franz Schober felvetésére művei Bécsben jelentek meg, Magyarországon visszhang nélkül marad a Leányiskola, a Háztűznéző és Laura című műve. Férje arra bíztatta, hogy a német helyett magyar nyelven írjon. Malby álnéven jelent meg első magyar nyelven íródott műve, A remeték. (Először a Szemlélő a Tudományok, Literatúra, Művészet, Divat és Társasélet körében című folyóiratban, később a Budapesti Árvízkönyv. II. kötetében látott napvilágot.)

A fiatalasszony boldog és pezsgő életét csupán egyetlen dolog árnyékolta be: a tüdőbaj. Férje arra buzdította, hogy írjon gyermekverseket, meséket. Már betegen kezdte el írni gyermekeknek szóló verses, képes daloskönyvét, a Flóri könyvét. Bár a reformkorban több magyar nyelvű gyermekkönyv született – Drescher Pál Régi magyar gyermekkönyvek című kutatása szerint 196 –, egyik sem volt olyan jelentőségű, mint a Flóri könyve. Gyermekeknek szóló ABC könyvek és szépirodalmi alkotások már az 1500-as évektől láttak napvilágot, de nem terjedtek el olyan széles körben, mint korának egyik legolvasottabb alkotása, a Flóri könyve sok szép képekkel, földrajzokkal és muzsika melléklettel. Műve elsősorban kislányának, Flórikának és a hidjai óvodásoknak, iskolásoknak íródott. Több fejezetből állt, mint ünnepi versikék, vidám történetek, találós kérdések, körjátékok, növények, állatok bemutatása.

Aforizmák sorát követik kedves és tanulságos történetek, az ünnepek és évszakok bemutatása, az ország nevezetességei is kiemelkedő személyiségei, a Himnusz, néhány dalocska, mondások és imádságok. ( A Flóri könyvének később két folytatása is született Rajka Teréz tollából: 1869-ben Flóri új könyve és 1871-ben Flóri és Kálmán könyve. ) Benedek Elek Édes Anyaföldem! című művében így emlékezik gyermekkora kedvenc olvasmányára: „Az én első könyvem nem az Ábécé volt, hanem az első igazi magyar gyermekkönyv, Flóri könyve. Ennek a könyvecskének minden versikéjét, minden mondatát, elejétől végéig olvastam százszor meg százszor, kicsi agyamban vittem az iskolába minden betűjét, képecskéjét. Ez maradt sok esztendeig legkedvesebb könyvem, az én gyermekkoromnak egyetlen gyermekkönyve. Ennek a könyvecskének lelkéből sarjadzott ki az én gyermek-, ifjúsági könyveimnek terebélyes fája.„

Néhány részlet a műből:

„Gesztenye – fa nagyra nőhet,
Több száz esztendeig élhet,
Jó gyümölcsöt ad a fája,
Asztalos munkát deszkája.”

„A kisleány fon és köt,
Kötőtűt is kap ötöt,
A fiú fúr s faragcsál
Sípot, furulyát csinál,
A falakra nem firkál.”

„Tudni szép, nem tudni kár, tanulni nem akarni gyalázat.”

„Szurokhoz nyúlsz mocskos lész
Rosszak között rosszat tész.”

„Hibáinkat nem látjuk
De másban feltaláljuk.”

„Jó a gazdag, jó a bölcs,
De még jobb a jó erkölcs.”

„Bocsáss meg annak, ki megbántott;
Ellenségből lesz barátod.”

„Budai alagút
Hát az mi ott a vár alatt?
Alagúton szekér halad.
Általfúrták a nagy hegyet,
Az út ott is Pestre vezet.

Pest-Budáról sok nép kijár,
Nem ritka a magyar szó már;
Mert még a ki nem is magyar,
Beszélni e nyelven akar.”

Amália Földesi estvék című művét sajnos már nem tudta befejezni. Ez az olvasókönyv az ifjúság számára készült. A mű Földes pusztán játszódik, ahol Földesi úr (Bezerédj István) és felesége (Amália) barátaikkal és gyermekekkel körülvéve beszélget csendes téli estéken a nevelés fontosságáról, a gyermekek művelődéshez való jogáról, a nevelőképzésről, a közösség fontosságáról. A mű Földesiné halálával szakad meg. „Sok szép és jó vallotta kárát ezen asszony halálának” – zárul a mű. (A mondatot már Bezerédj István toldotta hozzá, mivel ő rendezte nyomda alá felesége alkotásait.)

A betegsége miatt egyre gyengébb Amália 1837. szeptember 8. –án Máriavölgybe utazott gyógyulni. Szeptember 21. -én hunyt el. Stomfán temették el, de később a hidjai temetőben helyezték végső nyugalomra. Bezerédj István egy időre felhagyott munkáival és annak szentelte idejét, hogy felesége irodalmi alkotásait nyomda alá rendezze. Így jelent meg a Heckenast nyomdában 1840 –ben a Flóri könyve, a Földesi esték – olvasókönyv a magyar ifjúság számára, a Virágregék (Emlény című almanach,  Karácsoni, újesztendei és névnapi ajándék), a Fantasie című német nyelvű költemény és Leipzigben a Novellen und Erzählungen I-II. Aus hinterlassenen Papieren der Frau című kötet. A Flóri könyve 1926 –ig 16 kiadást ért meg, több mint száz évig volt kereskedelmi forgalomban. Később kihagyták belőle a kottákat, hogy a könyvet minél több családnak legyen lehetősége megvásárolni. Bezerédj István később újranősült, felesége testvérét, Etelkát vette feleségül. 1844 –ben elveszítette egyetlen gyermekét, Flórit.

A fiatalon elhunyt írónőnek számos gyermekekhez írt elbeszélése maradt kiadatlan. (Bettike, Kis Emma, Lottika, Luizika). Gyakran írt szegény sorból származó gyermekekről, akik tanultak, s végül elérték céljukat. Amália rövid életében végig a művelődés, nevelés fontossága, a nők jogaiért való küzdelem állt középpontban. Egy kéziratában így ír: „A jó ember szíve és törekvése pedig a naphoz legyen hasonló: minél több és erősebb világosság és melegség, azaz míveltség és szeretet van középpontban, annál tovább terjednek a sugarak, annál nagyobb körben, annál  jótékonyabban világítanak  és melegítenek  mindent.” Akár róla is szólhatna.

Forrás:

http://www.pim.hu/object.AE5C664E-9731-43A6-9BF3-FDDC55CD4533.ivy

Flóri könvve, 120 benyomott képpel Írta: Bezerédy Amália Franklin társulat Budapesten

Fábry Anna: „A szép tiltott táj felé” A magyar írónők története két századforduló között (1795-1905) Kortárs Kiadó 1996

http://www.kjf.hu/nevelestortenet/index.php?rovat_mod=archiv&act=menu_tart&eid=30&rid=1&id=124%C2%A0

Drescher Pál: Régi magyar gyermekkönyvek (1538-1875)

 

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?