Reismann Marian, a képért köszönet Opitz Tomasnak, a kiállítás kurátorának
A Pikler-módszer nemzetközi továbbélése kapcsán beszélgettünk Elsa Chahinnal, aki szenvedélyesen hisz a módszerben, amelynek alapelveit szerinte családokban éppen olyan sikeresen alkalmazható, mint gyermekintézményekben nevelkedő gyerekeknél.
Egyéni bánásmód és autonómia egy kollektív és irányított korszakban?
Pikler Emmi legaktívabb az ötvenes-hatvanas években volt, azóta számos kutatás és irányzat változtatta az ajánlott nevelési elveket. Akkor még forradalminak számított a kijelentése, hogy a Pikler-pedagógia célja nem az, hogy engedelmessé neveljük a gyermeket. Munkáját folytató lányával, Annával együtt vallották: az intézetben nevelkedő gyerek se feltétlenül válik a hospitalizáció áldozatává, persze ehhez „tökéletes” gondozók kellenek, akikkel szigorúan betartatták az általuk kialakított módszertant. A Lóczyban azt is fontosnak tartották, hogy minden gyereknek joga van a saját történetéhez: a gondozás dokumentálásához készített fotók másolatait mindenki megkapta, aki elhagyta az intézetet.
„Ha kijelentjük, hogy az intézetben nevelkedő gyerek szükségszerűen sérül, ezzel sok esetben le is mondunk arról, hogy segíthessünk rajtuk”
- nyilatkozta Tardos Anna a rendezvényen, aki szerint sajnos változatlanul van igény gyermekvédelmi intézményekre, és az ott élő gyerekekkel is lehet személyesen, egyéni módon foglalkozni.
"Szerető kezekben" - ez annak az angol nyelven kiadott könyvnek a címe, amit Elsa Chahin és Tardos Anna közösen írt. A könyv három nagy fejezetre tagolódik: az első Pikler Emmi és a Lóczy utcai intézet történetét osztja meg a nemzetközi közönséggel, a második pedig alfejezetenként bontja ki az intézetben nevelt gyerekek alapjogai (lejjebb) magyarázatát, a biztonságos környezettől, a természettel való együttélés és szabad felfedezés lehetőségén keresztül mindenfajta agresszió elítéléséig, és az egyéniség elismeréséig. A harmadik nagy fejezet pedig olyan esettanulmányokat mutat be - Nepáltól Ugandáig, Ecuadortól a "közeli" Németországig, amelyek tanulsága szerint bizonyos körülmények közt be tudják eredeti feladatukat az árvaházak, különösen az olyan térségekben, mint Délkelet-Ázsia vagy Afrika, ahol a világ 143 millió (!) árvájából a legtöbben élnek. A Duke Egyetem kutatói szerint nem az "intézmény", hanem elsősorban annak "milyensége" határozza meg, milyenek az ott élő gyerekek esélyei és körülményei. A könyvet a kiállításon már megismert, a Pikler Intézet életét végig dokumentáló fotós, Reismann Marian fotói illusztrálják.
Az intézetben nevelkedő gyerekek alapjogai
Minden intézményben élő gyereknek joga van a teljes értékű gyerekkorhoz ottléte során, vallja a Pikler Társaság. Az ilyen körülmények közt élő gyermekek alapjogait fogalmazták meg a következő tíz pontban:
- Minden intézményben élő gyereknek joga van egészséges életet élni minden tekintetben: tápláló ételek, megfelelő ruházkodás, tiszta környezet és szabad levegő. Joguk van az egészséghez és a fizikai jóléthez.
- Minden gyereknek joga van egyéni, személyes, szerető és támogató kapcsolatot kialakítani az őt gondozó felnőttekkel: akik ismerik őket és figyelembe veszik sajátos fizikai és érzelmi szükségleteiket.
- Minden gyereknek joga van egyéni bánásmódra mikor fizikai szükségleteiket kielégítik, és a gondozás pillanataiban ne siettessük őket.
- Minden gyereknek joga van védelmet kapni a nyílt vagy rejtett agresszióval szemben. Joguk van megtapasztalni a minden emberi lénynek kijáró tiszteletet és elfogadást.
- Minden gyermeknek joga van a folytatólagos, stabil személyes kapcsolatokra, stabil és kiszámítható fizikai és életviteli körülményekre, napirendre és életvitelre.
- Minden gyereknek joga van természetes tevékenységeinek gyakorlására, szabad mozgásra és játékra, felfedezni a környezetét és képességeit fejleszteni.
- Minden gyereknek jogában áll, hogy pozitív önképet alakítson ki.
- Minden gyereknek joga van segítséget kapni a fejlődéséhez, figyelembe véve egyéni fejlődési ritmusukat.
- Minden gyereknek joga van támogatást kapni, hogy családjukkal kapcsolatban maradhassanak.
- Minden gyermeket segíteni kell abban, hogy végleges és kielégítő megoldásként egy őt szerető családban élhessen.
Akik örökbe fogadnának
Az intézeti nevelés elsődleges célja az, hogy családba juttassa a gyereket, aki az átmeneti időszakot lehetőleg nagyobb traumák, kötődési zavarok nélkül vészelje át. Mit tanácsolna azoknak, akik örökbefogadáson gondolkodnak? - kérdeztem interjúm végén az amerikai Pikler társaság elnökét, Elsa Chahint, rákérdezve arra is, kapnak-e tőlük direkt segítséget az örökbefogadó szülők.
„Az örökbefogadás szerintünk sok kis lépésen át lesz sikeres. A leendő szülők először csak meglátogatják a gyereket, csak a többedik látogatásnál kezdenek el játszani vele. A leendő otthonába is a gondozó kíséri el a gyereket, nem csöppen tehát egyedül a számára idegen környezetbe. Viszont instrukciókat nem adunk az örökbefogadó szülőknek, legfeljebb olyan ajánlásokat, milyen tevékenységeket szeret a gyerek, hogy könnyebb legyen örömet szerezni neki - mondjuk hogy szeret énekelni vagy hosszasan pancsolni a kádban. De nem tartunk tanfolyamokat sem örökbefogadás előtt. Ha viszont igénylik, akár évekkel később is készen állunk segíteni, ha valamilyen nehezen leküzdhető kihívással találkozik a család. Itt is csak azt tudom tanácsolni: türelem és sok-sok odafigyelés segíti eredményesen az egymásra hangolódást.”
„Annapeti” a hatvanas évekből
„A 2004-ben született lányom első kedvenc könyve a „Baba első lexikonja” volt”. Ezt elmondtam Tardos Annának, a könyv szerzőjének is, aki nem lepődött ezen különösképpen meg. A könyv az én gyerekkoromból maradt meg, és ha jól belegondolok, az „annapeti” könyvek előfutára volt, ahol Zsófi és Peti mindennapjaiból lehetett felolvasni rövid, egyszerű kis történeteket. Úgy tűnik, ez örök siker: a kisgyerekek imádják hallgatni a hozzájuk annyira hasonlító kicsik mindennapjairól szóló rövid szövegeket, a Baba első lexikonját valaha 80 ezer példányban adták ki. De akár mi is készíthetünk ilyen „családi mesekönyvet” a két-hároméves korosztálynak, hiszen elég pár mondattal leírni, mi történik egy átlagos hétköznapunkon, majd elmesélni - egyszer, ötször, ötvenszer- a lefekvés előtti percekben, amikor - ugyeugye - csak a gyerekre figyelünk.
Vakmacska
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
