A következő kérdésre keresem az értelmes válaszokat. Amikor elválsz egy férfitől, akkor onnantól kezdve miért nem fontos neki az első gyereke?!

A történet 2003-ban kezdődött - több évnyi együttélés és házasság után - amikor megszületett a fiam. Közvetlenül a születése előtt 1-2 hónappal jöttem rá, az apja bizony másfelé is kacsintgat. Ultimátumot kapott, ha ezt nem fejezi be, akkor repül. S repült...

'Project 365 247/365: Dinner with my family....always gaming.' photo (c) 2011, AngryJulieMonday - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/
A volt anyósom próbált rábeszélni, hogy ne váljak el, mert ugye "egy nőnek kell akkora kötényének lenni, ami mindent eltakar". Az Ő házasságába lehet, hogy belefért az, a férje félrelépett és amikor a közös gyerekük 4 éves volt, megszületett balról a féltesó. Neki eltakarta ezt a köténye, és továbbra is a pasival maradt. Én ezt nem akartam.

A bíróság kimondta, mennyi tartásdíjat kell fizetnie, én pedig úgy gondoltam, még ha ilyen erkölcsi csődtömeg, akkor is a fiam apja, nem korlátoztam a láthatást.

Nemsokára villámgyorsan sikerült egy nőnek teherbe esnie tőle, és megszületett az első közös gyerekük. Ekkor a nője kioktatott, sajnos nem tudnak emelni a tartásdíjon (előtte évente nagyon bőkezűen kb. 600 Ft-ot emelt), mert akkor "éhen halnak". S a nagy éhen halás közepette azért összehoztak még egy gyereket.

Próbáltam bírósági úton emeltetni, de akkor egy haverjánál dolgozott minimálbérre bejelentve, és volt pofája egy ilyen igazolással eljönni a tárgyalásra. Később ez a haverja kirúgta, mert túl sokat netezett munkaidőben, s elmondta azt, mennyit is keresett ez a "jó" ember. Nem minimálbért, micsoda fordulat!

10 év után most jött el az ideje, azt gondoltam ha már 420 Ft-os benzinár mellett autót tartanak fenn (és eddig ugye nem haltak éhen), akkor jelzem, ideje lenne emelni.

Választ nem kaptam rá. Jeleztem a volt anyósnak is, ha már sikerült egy ilyen "derék" embert nevelnie a fiából, akkor beszéljen vele. Erre a válasz az volt, hogy legyek rájuk tekintettel, mert ott két gyerek van. Én csak annyit mondtam, célszerű lett volna annyi gyereket bevállalni, amennyit tisztességesen el tud tartani. Mert ugye nem gondolja, hogy majd én fogok napi 10-12 órát dolgozni azért, mert a fiacskája a fejével nem gondolkodik.

Jelenleg családjogban járatos ügyvédet keresek, mert a tele a hócipőm azzal, hogy az a gyerek, aki elsőként született nem fontos, én meg gebedjek meg, ha normális színvonalon akarom, hogy éljen.
Már látom magam előtt, ha bíróságig megyek, akkor szépen meglobogtatja a minimálbéres igazolást, a nője pedig majd rinyál egy sort, hogy éhen fognak halni.

A láthatás tekintetében megkértem, egy hónapra előre írja meg, mikor viszi el a fiát, mert most lett abból elegem, egy nyomorult hétvégi programot nem lehet időben leszervezni, mert neki mindig péntek este jutott eszébe - vagy nem - szombaton elviszi a gyereket. Már többször jeleztem, a fiam nem egy kabát, akit ha akarjuk, kiakasztunk a szekrényből.

Egyszerűen már nem tudom mit tegyek, a legjobb lenne ha eltűnne az életünkből.
A nője piti kis szemétségeiről (pl. a fiamnak nem, de a két másiknak vettek nagy ajándékot télapóra, amit a fiam előtt adtak át a féltesóknak) nem írok részletesen, felesleges.

Mit lehet ilyenkor tenni? Miért jó az neki, hogy a saját fia úgy nő fel, látja mekkora szemétláda az apja?!

Anna

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?