Ezen a héten folytatom a lombik-témában feltett kérdéseitekre a válaszadást.

Daffodil: "[...]Ugyanakkor lenne egy kérdésem is. Meddig lehet ezt úgymond “büntetlenül” csinálni?? Kérlek ne érts félre, arra vagyok kíváncsi hogy meddig lehet a lombik kezeléseket folytatni, hogy az még ne legyen káros az anyára nézve. Laikus vagyok, de azt gondolom, hogy ez a sok gyógyszer meg hormon a nő szervezetének sem jó."

Erre én is csak laikusként tudok neked válaszolni, miszerint nem tudom. Ha tudnám, nyugodtabb lennék. Még az első lombik kezelés előtt beszélgettünk erről férjemmel, hogy ha sikerül, hogyan tovább. Mivel folyamatosan kisebb-nagyobb problémám van egyébként is, na meg azért olvasni itt-ott, hogy a méhnyakrák és a petefészekrák kialakulása ilyen kezelések esetén magasabb arányú, felvetődött, hogy önként alávetném magam ezek eltávolításának. Ha nem dolgoznánk éppen a babaügyön, akkor fogamzásgátlót kéne szednem, hogy a pcos-t és az endometriózist kordában lehessen tartani, ami főként a fájdalomban jelenik meg. Nehéz eldönteni szerintem, hogy mi a rosszabb hatású. Időközönként egy-egy intenzív hormonkezelés vagy éveken keresztül kis adagban, de folyamatosan terhelni a szervezetet. Persze tudom, nem mindenkinek kötelező fogamzásgátlót szedni, erről simán egy pro és kontra topikot lehetne nyitni.

Szóval, hogy meddig lehet feszegetni a határokat? Szerintem addig, amíg lelkileg is bírod. Ha ez már nincs meg, biztos, hogy fizikálisan sem fogod, sőt, úgy gondolom elég sok alapja van a lelki problémák fizikai betegségekben történő megnyilvánulásának. Én/mi most a negyedik beütetésen vagyunk túl ugyebár. Jelenleg úgy gondolom, egyelőre nem akarok belevágni a következőbe, mert nincs hozzá erőm. Örülök, hogy kezdek kissé helyre billenni, visszaszedtem a leadott kilók egy részét, nem kell folyton az órához és gyógyszerek időpontjához igazodni. Persze ezzel szemben meg ott van, hogy tudom, amíg nem vágunk bele újra, az esélyünk, hogy szülők legyünk, erősen a nullához konvergál. Ez viszont rohadtul frusztráló. Szóval meg kell találni az egyensúlyt. Bevallom őszintén, nem mindig megy.

Tavasz: "Nekem az lenne a kérdésem, hogy tb-re csináltattátok mind a 4 beültetést? Csak hogy hogy álltok a lehetőségekkel..?"

Tb-re csináltattuk, de igazából, ha jól értelmezem a törvény szavát, ez kettőnek számít. Két hormonkezelést csináltunk eddig végig, közösen. Ez igazából részemről a szurkálásban és mellékhatásokban nyilvánult meg leginkább, míg férjem részéről a támogatásban és a hisztijeim,  kiborulásaim, boldogságrohamaim elviselésben, a beültetések után pedig a körbeugrálásomban merült ki.

Szóval az első kezelésből lett két embriónk (5 napos), a másodikból pedig hat (3 napos). Ennek örömére kettes csomagokban meneteltek négyen a hűtőládába, így gyakorlatilag kettő „friss” és kettő fagyasztott embriós beültetésen vagyunk túl.

Az előző posztom alatt erről is érdekes vita alakult ki. A kezelések alkalmával a papírok aláírásakor nem hívták fel a figyelmünket arra, hogy a fagyasztott is teljes értékű beavatkozásként lenne elszámolva. Összességében ez most eléggé elbizonytalanított, úgyhogy szerdai kérdéslistánkon ez is szerepel.

Oliv08: "[...]Engem is érdekelne, hogy meddig lehet próbálkozni. Vagy érdemes-e kis szünetet tartani?"

Ennek az érmének az én olvasatomban két oldala van. Egy felől a törvényi/finanszírozási szabályok, másfelől pedig az egészségi és a lélektani határok.

A magán és állami intézmények finanszírozási lehetőségei között akad éppen különbség. Részleteibe menően erről nem sokat tudok, mivel mi a beavatkozásokat az állami szektorban végeztettük, és leszögezném, egyáltalán nem bánom. (Persze volt vizsgálat, amit a gyorsabb és tuti eredmény érdekében fizetős intézményben csináltattunk meg.)

Igyekeztem körbejárni a témát, hogy ne írjak nagy hülyeséget, azonban legnagyobb meglepetésemre sehol nem találtam egészen konkrét megfogalmazásokat. Az alap koncepció minden esetben, hogy a biztosítással rendelkező pároknak összesen öt lehetőségük van térítésmentesen részt venni a beavatkozásokon. Innentől kezdve azonban minden klinikának más-más a bevett gyakorlata. Az egyik magánintézet honlapja szerint az OEP finanszírozott két lombik között minimum 3 hónap (90 nap) kell hogy elteljen, és a dátumoknál a beültetések időpontját figyelik. A másik, talán legnagyobb hírnévvel rendelkező klinika vonatkozó tájékoztatóján még ennyi sincsen feltüntetve – amin szintén csak kamilláztam. Ugyanakkor, amennyiben valaki nem kívánja kihasználni az OEP nagylelkűségét, nem kell kivárnia a 90 napot. Ez egy baromi érdekes kérdést vet fel, amit Oliv08 is feltett, érdemes-e szünetet tartani. Finanszírozási oka vagy egészségügyi indikációja is van a dolognak? Ha utóbbi, akkor „csak” a pénz dominál és ha az ember lánya fizet, akkor bármit lehet? Ha meg nincs mellényzsebben néhányszázezer, miután kiköhögted a gyógyszereket, akkor üldögélj a sarokban a sikertelenség levében tocsogva és várd, hogy elteljen az a bizonyos idő?

Fagyasztott beültetések tekintetében még ennyi infót sem találtam, így nem tudom, pontosan mi a magán intézmények eljárása. Nálunk már a sikertelen beültetés utáni spontán ciklusban volt lehetőség a folytatásra, nem kellett érte külön fizetni.

Ami a lelki dolgokat illeti, azt hiszem, nagyon nem kell részleteznem. Az elmúlt 8 hétben feltártam nektek a legjobb és legrosszabb pillanatainkat is, közben pedig próbálunk élni, néha csak túlélni. Ha valaki úgy érzi, nincs kész, nem szabad megerőszakolnia magát ezügyben. Ez nem verseny, pedig néha úgy éljük meg, hiszen már mindenkinek van gyereke a környezetünkben, esetenként több is, na meg a szomszéd néni lánya is terhes, már megint. Igyekezni kell ezt leszarni, de jó magasról, ha lehet. (Most ezt írom, holnap meg lehet, hogy könnyek között fogok nyűglődni...)

Néhány mondatot szeretnék írni a felvetett kérdés-téma kapcsán az állami VS magán intézmények eljárásai között. Tapasztalatom a magánszektorról főképp hallomásból vannak, szinte csak pozitív történeteket hallottam. Viszont szeretnék ráerősíteni arra, hogy egy állami klinikán is tudnak végtelenül kedvesek lenni, tényleg a lehető legnagyobb támogatást adni minden esetben. Persze hátránya, hogy sokkal szorosabb az időbeosztásuk, ezáltal kevésbé rugalmasak, na de valamit valamiért. Ugyanakkor egy eset kivételével még nem volt olyan, hogy ha időpontra mentünk, 10 percnél többet kellett volna várakoznunk vagy felkészületlenek lettek volna. Én egyáltalán nem bántam meg, hogy ezt a helyet választottuk.

Csillagbogár: "Nem igaz, hogy nincs valami vizsgálat még, ami megállapíthatná, hogy egy állításuk szerint egészséges zigóta az állítólag egészséges szülőktől, jókor, jó helyen miért nem képes ottmaradni. Nem, hogy 1-2 hétig, de egyáltalán nem marad ott, de miért???"

De van ilyen eljárás, csak manapság még elég nehezen hozzáférhető kis hazánkban. PGD-nek rövidítik, ami a Preimplantációs Genetikai Diagnosztika kifejezést takarja. Ja, és ami a legdurvább a dologban, bitang drága. Még. Lehet, hogy néhány év múlva rutinból fogják nyomni a vizsgálatot a klinikákon, de egyelőre baromi szorosra kell húzni a gatyamadzagot hozzá. Egy, a témával foglalkozó honlapon a meghatározás szerint a vizsgálatok „alkalmasak különféle kórokozók, vírusok kimutatására, egyes betegségekre hajlamosító, vagy azokat kiváltó egyéni genetikai tényezők, génelváltozások, illetve kromoszóma mutációk meghatározására”. Az eljárás csak IVF esetén végezhető, lényege, hogy a már fejlődő embriót vizsgálják. Különféle válfajai vannak, szám szerint hárommal találkoztam, a különbség a vizsgálat idejében, az embriók korában keresendő. Eredményeképp gyakorlatilag kiszűrhetőek a teljesen életképtelen embriók, amelyek egyébként a morfológiai/alaktani osztályozáson (amit ma az intézményekben alkalmaznak) simán megfelelnek. Ezáltal csak a megfelelő embriók beültetése történik meg, a vizsgán „elbukottaké” pedig nem. Ezzel a vizsgálattal drasztikusan növelhető lehet a sikeresség aránya. Aranyat ér, szó szerint...

Nagyon érdekes eljárás, önmagában is megérne egy posztot. Akit érdekel, mindenképpen csak ajánlani tudom, hogy olvasson utána!

És akkor a végére jöjjön egy kis érdekesség szintén. A nagy Amerikában kutató orvosok érdekes felfedezést tettek egy kísérlet során. Mesterséges megtermékenyítéssel létrejövő terhességek arányát vizsgálták, miközben mindenféle dologgal igyekeztek befolyásolni azt. Az egyik ilyen az embriók ringatása volt, ami kereken 22 százalékkal növelte a sikerességet. Persze ezt a kis mókát egereken tesztelték, de hát hölgyeim, egy kis ringatás senkinek nem árthat meg, próbálkozzunk csak!

absz

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?