Tünde karácsony

Bár sokan nagyon várják a karácsonyt, biztos vagyok benne, hogy sokakban a rettegés jelenik meg az áhítat helyett, ahogy közeledik az ünnep. Lakást kell takarítani, bevásárolni, ajándékot csomagolni, jönnek majd a rokonok, te jó ég, Gizi nénivel egy asztalhoz kell ülni, az anyós fancsali képét kell bámulni, aki bele fog kötni még a töltött káposztába is. Nem is beszélve a nyomorult karácsonyfáról meg a talpról, melyek sosem passzolnak össze félórás farigcsálás után sem: újabb ok a veszekedésre, „tevettedeztabénafát”! És amikor a szenteste végén a romjaidon (és a lakás romjain) ülsz kimerülten, csak sírni van már kedved. Hol romlott el? Mit kellett volna másképp tenned, hogy legalább kicsit hasonlítson a karácsonyeste a szeretet ünnepére?

Amióta másképp élem az életemet, a karácsonyok (csakúgy, mint a hétköznapjaim) már nem sírással, feszültséggel és kesergéssel telnek, és a korábbi idegeskedést is jóleső izgatottság váltotta fel az ünnep előtt. Mert kit érdekel, ha ferde a fa? Miért kellene rosszul éreznem magam attól, ha nem sikerült tökéletesen a karácsonyi menü, vagy mert kiborult az asztalra a vörösbor? És miért kellene puffognom azon, hogy a párom édesanyja is velünk ünnepel, vagy hogy nekünk „kell” végiglátogatni a családot? Olyan hihetetlen béke és nyugodtság van bennem, hogy az sem „mozdít ki”, ha másokon nem ezt tapasztalom. (Persze van, hogy egy-egy pillanatra megjelennek bennem negatív érzelmek a történések kapcsán, de abban a pillanatban észreveszem ezeket és továbbengedem.)

Nemrég részt vettem Csattos Ilona karácsonyi előadásán, melyen ezekről az érzelmekről is beszélt. Szavaiban felismertem a régi önmagamat, hogy régen hogyan szívattam magam karácsony előtt, és hatalmas hála jelent meg bennem, amiért már nem úgy telik az ünnep (sem). Az előadáson elhangzottakból szeretnék most idézni, mert látom és tapasztalom, hogy az életben mennyire jól működik ez a látásmód, és bízom benne, hogy többeknek sikerül szebbé tenni így legalább a karácsonyt.

Azt kell felfognod, és megértened ezen a karácsonyon – minden nap és mindig, de ezen a karácsonyon legfőképpen – ahogyan te vagy, úgy vannak körülötted az emberek. De te lehetsz jól úgy is, hogy ők nincsenek jól. Mert pontosan azokkal az emberekkel fogsz leülni karácsonykor az asztalhoz, akik a lehető legtöbbet tudnak segíteni neked abban, hogy „jelen legyél”. Hogy felismerd önmagadat. Ők a legalkalmasabbak arra, hogy a legnagyobb hálát megéld önmagadon belül, vagy irántuk, vagy feléjük. Az a hatalmas hála, amit megélhetsz, amit kinyilváníthatsz azzal, hogy csak egyszerűen elfogadod őket: a te legnagyobb tanítómestered.

Mert ha szeretetről beszélünk, akkor mindenkinek fontos az – tehát neked is – hogy olyan emberek között legyen, legyél, akit szeretsz. A te dolgod most nem az, hogy „megszereld” a többi embert, mert te rosszul érzed magad tőle, hanem tudd, hogy ő abban segít neked, hogy felismerd, milyen érzelmek zajlanak még benned. Hogy az agyad milyen érzelmeket idéz fel annak kapcsán, hogy ő megjelent itt és most melletted. Nem azon kell agyalnod, hogy túléld ezt a karácsonyt, vagy ezt az estét, nem azon kell majd agyalnod, hogy hogyan oldd meg, ki hogy érezze magát vacsora közben, vagy az ajándék megnézésekor, és izgulj, vagy feszült legyél, hanem csak figyelj magadra és érezd jól magad. /Ilona előző előadásain megtanultam, hogy ez pontosan mit jelent és hogyan lehet magamra figyelni – a szerk./

Élvezd egy hatalmas köszönettel, hogy eltelt egy újabb év. Élved azt a pillanatot, hogy újra karácsonyt ünnepelhetsz, hogy újra megtapasztalhatod saját magadban, hogy mennyire tudod elfogadni az embereket. Mert ez arról szól, hogy hogyan fogadsz el másokat és hogyan érzed magad attól, hogy mások hogyan fogadnak el téged. Egy kicsit másképpen fogalmaztam meg azt, hogy hogyan akarsz megfelelni másoknak, vagy hogyan vannak elvárásaid másokkal szemben. Visszajelzést vár mindenki arról – te is visszajelzést vársz egész életedben minden egyes napod minden pillanatában –, hogy veled minden rendben van. Ezért akarsz megfelelni, és ezért vannak másokkal szemben elvárásaid, hogy megkapd ezt a visszajelzést. De amikor a többi ember ugyanezt csinálja körülötted, akkor ki figyel a másikra? Mindenki csak a saját játékát játssza. Mindenki saját magára figyel. Mindenki saját érzelmein keresztül várja a másiktól, hogy megkapja a visszajelzést, hogy: „igen, szeretlek.”, „igen szerethető vagyok”. Amikor feltétel nélkül tudsz szeretni az azt jelenti, hogy elfogadsz mindenkit olyannak, amilyen. Így már karácsonykor egy új életed kezdődik, és a „túlélés” helyett megtapasztalod az igazi, mély szeretetet.”

Nagyon boldog karácsonyt kívánok nektek!

Tünde

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?