31. hét

Egy hete lassan, hogy nem érzek illatokat és ízeket egyáltalán. Hát ez jó kis büntetés a kívánós kismamának. Infralámpázok, inhalálok, a szokásos hagyományos módszerekkel kúrálom magam, de nem akar javulni az állapotom. A sószobát a héten még megpróbálom, de ha nincs változás, megyek a fül-orr-gégészhez, mert félek, szédült kismama leszek.

Ugyanis kb. két éve hajnalban, egyik oldalamról a másikra fordulva az ágyban nagyon-nagyon gyors forgó jellegű szédülés jött rám. Felültem, kivert a víz, és iszonyatos hányingerem lett. Ez néhány órán belül többször előfordult és mindig csak akkor, ha próbáltam lefeküdni a bal oldalamra. Az ügyeleten derült ki, hogy ez a BPPV, azaz jóindulatú helyzeti szédülés nevű betegség. Hogy mi benne a jóindulat?!

Oké, nem egy halálos betegség, de az eléggé ijesztő volt, hogy nem tudtam karomba venni a lányunkat, nem tudtam egyenesen menni stb. Gyógymódja egy speciális gyakorlatokból álló tornasor, amit naponta többször elvégezve általában javul a helyzet. Akkor jelentkezik ez a betegség, ha a belső fülben található kalcium-karbonát kristályok egy része leszakad és a belső fül kis félkörös ívjárataiba (csatornáiba) bejut. Ezek a kis darabkák mozgásuk során ingerlik a belső fül érzékelőit, ezáltal heves forgó jellegű szédülést hoznak létre. Első alkalommal két napig tartott, majd egy évre rá újra előfordult, de akkor már egy hétig maradt a szédelgés egyre gyengülő intenzitással. Épp előtte hasonlóképp meg voltam fázva, arcüreggyulladásom és fülkürthurutom is volt, és akkor mondta a fül-orr-gégész, hogy valószínűleg ez hozta most újra elő.

A múltheti terhesgondozáson sok minden nem történt, gyors mérlegelés: +10 kg-nál járok, a vérnyomásom azt hittem, az egekben lesz, mert épp az önkormányzatnál idegesítettem magam a mérés előtti 40 percben az utcaházszám-mizéria miatt, de teljesen normális 123/80-at mért a védőnő. A doki a december eleji állapothoz hasonlóan bevéste újra a kiskönyvbe, hogy „nátha”, kiadott egy vizelet- és egy ultrahang-beutalót és viszlát. A magánorvosomhoz a kórházba a jövő héten megyek.

Az utóbbi pár napban érzékenyebb is vagyok, sírva tudnék fakadni apróságokon, ingadozó a hangulatom. Foglalkoztat a szülés is, hol pozitívan, hol negatívan gondolok rá. Így bejelentkeztem a dúlámhoz egy beszélgetésre. Egy kedves anyatársam is meghívott egy „utoljára látlak egyben” süti-kávézásra, akinek nagyon bírom a humorát. Szülés előtt még egy nagygenerálra is szükségem lenne, ami pedikűrt, kozmetikust, fodrászt jelent. Február első napjaira tervezek bejelentkezni a fodrászomhoz, akihez 25 km-t kell autózni, amit én 34 hetesen, esetleges hóesésben már nem merek magam bevállalni, így az eljutás kis szervezést igényel. A kozmetikusnak is nekifutok utoljára, kétszer kellett lemondanom ősz óta a betegségek miatt.

A költözéskor ősszel kiválogattam négy nagy zsáknyi 0-3 hós babaruhát és egyéb babadolgokat, amiket most elő szeretnék szedni, rendbe tenni a kisebb méreteket. Nem is emlékszem, mik vannak már benne, jó lenne, ha most derülne ki, kell-e még valami, mert félek, februárban nem lesz már energiám mászkálni a dolgok után. De még arra várok, hogy anyósoméknál felszabaduljon egy szoba, amit a babának csinálunk meg, és oda bepakolhatom ezeket. Jelen állás szerint erre csak január végén kerül sor.

Utálok kapkodni, késni, utolsó percre hagyni mindent, és ez is frusztrál kicsit. Tudom, hogy februárban is lesz teendő, egyrészt sűrűsödnek az orvosi vizsgálatok, össze kell rakni a kórházi táskákat, két nap különbséggel együtt ünnepeljük a szülinapunkat az elsőszülött lányunkkal, a hároméves státuszvizsgálat is befigyel. A költözés miatt jövő szeptembertől szeretnénk egy közelebbi oviba íratni a lányunkat, ezért még két-három nyílt napra is szeretnék elmenni tájékozódni. Úgy látszik, a fészekrakó ösztön kezd erősen munkálkodni bennem, de én még mindig jobb helyzetben vagyok, mint a 30. hetes várandós húgom, akiknél festés, bútorcsere is zajlik jelenleg.

A környezetemben vannak, akik nem értik meg, hova ez a sietség, hol van még március eleje, és hogy szeretném az utolsó heteket nyugiban, pihenéssel, szöszmötöléssel tölteni, mert ha rajtam múlik, egy kicsit tovább szeretném ezt a várandósságot vinni mint 37+0.

Pirilány

A terhesnapló előző részei itt olvashatók:

Egyszerre vagyunk terhesek a húgommal
Spicces tüneteket okozott a progeszteron
Mindenáron hasba akart szúrni a doktornő
20. hét: Ezért nem szeretnék terhesen dolgozni
21. hét: Császármetszés után hüvelyi szülést tervezünk
22. hét: Szülésznőt vagy dúlát válasszak a szüléshez?
23. hét: A terhesség végére bálna leszek?
24. hét: Ne reménykedjen természetes szülésben
25. hét: Kiköhögöm magamból a gyereket
26. hét: A védőnő öt perc után elviharzott
27. hét: Megúszom a szájsebészt terhesen?
28. hét: Hülye, vízfejű gyereke lesz!
30. hét: Engedélyt kaptam a dúlás szülésre

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>