12. hét
Migrén
Múlt héten már sok szó volt a betegségekről, és ez a hét sem maradt el sajnos nélküle, bár most nem a Nagy szenvedett, hanem én és nem is annyira betegségtől, „csak” egy olyan brutális migréntől, hogy azt hittem, szó szerint széthasad a fejem.
Ezt okozhatják a hormonok, időjárás, kevés folyadékbevitel és millió egyéb dolog, én meg amúgy is hajlamos vagyok rá sajnos, de ez most a legrosszabb volt, amit valaha átéltem. Mivel nem volt itthon olyan gyógyszerem, amit első trimeszterben is lehetne szedni. Bár találtam egy régi fájdalomcsillapítót, de mivel ez a hónap a lejárta, így nem mertem bevenni, főleg, hogy a betegtájékoztató szerint első trimben nem ajánlott.
A fél éjszakát átszenvedtem félálomban, aztán az éjszaka közepén a fejfájás átváltott hányingerbe, majd a hányásnak utat engedve szokás szerint vége is lett az egésznek. Mivel több ilyen éjszakát nem kívánok átélni, így kisétáltunk a Naggyal a gyógyszertárba, és vettünk itthonra a terhesség egész ideje alatt szedhető fájdalomcsillapítót. Ilyen esetekben gondolkodás nélkül be fogom venni, mert biztos vagyok benne, hogy a babának az sem tesz jót, ha én így szenvedek. Inkább egy fél fájdalomcsillapító, attól tuti nem lesz baja.
Ájulás
A migrénen kívül sajnos egy ájulást is sikerült megejteni a hétvégén. Igen ez nagyrészt az én hibámból is történt, mivel a délelőtti vásárlás előtt csak ittam és egy banánt ettem. Úgy fest, ez kevés volt, így szinte a bevásárlás legelején sikerült összecsuklanom. Letettem a családnak a nagyesküt, hogy ilyen többet nem lesz, szépen alaposan bereggelizek, legalábbis ennél sokkal jobban. Egyébként is nagyon alacsony a vérnyomásom, úgy tűnik, a kevés étel és ez egyenlő az ájulással. Tényleg jobb lesz vigyázni magamra.
Terhesség: végre érzem!
A hét másik nagy eseménye és meglepetése hogy bekopogtatott Mini Pötty. Nem is kis csiklandozás vagy simogatás, mint azt sokan szokták mondani, igazi bökések voltak. Nagyon megnyugtató és teljesen biztos vagyok benne, hogy őt érzem. Na, nem állandóan, napi néhány alkalom egyelőre csak, de mindig nagyon megörülök neki, amikor bejelentkezik. Meglepett, hogy ennyire hamar, de alkatomból kifolyólag tulajdonképpen nem meglepő, nagyon vékony vagyok és a hasfalam is épp ezért kb. egy hártya csak. Hiába híztam az első terhességem alatt 20 kilót, azt egy év alatt leadtam, pedig a felét meg szerettem volna tartani. De nem úgy alakult, így visszatértem a kezdeti súlyomhoz, ami 56 kg a 180 centihez. Igen, a magasságom sem terhesség előtt, se alatt, se után nem változott, de így tudom érzékeltetni jól az alakomat.
Érdekes, hogy így a 12. héten mintha tényleg kezdenének elmúlni a rosszulléteim. Már nincs minden étkezés alatt vagy után hányingerem, és a vécét is relatíve régen ölelgettem utoljára. Viszont még az energialöketet, amit a szakirodalom a második trimeszterre ígér, szeretettel várom, mert még mindig mosott rongynak érzem magam, és szívesen alszom továbbra is napközben a Naggyal, de már volt pár nap, ami kimaradt, és jelentem, túléltem, és nem akartam mindenáron elaludni lépten-nyomon.
Krikett
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
