szüléstörténet szülés

Utoljára ott tartottam, hogy megszületett Cukifej. Elképesztően édes, kedves, bújós darabra sikeredett, és eléggé hamar nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy ebből kell nekünk még egy.

Közben vettünk egy házat, amit felújítottunk, így abban az időben kicsit sok lett volna egy terhesség is hozzá, de végül elkészültünk, 2016 nyarán beköltöztünk, és nekiláttunk a kistesó fedőnevű akciónak.
Szeptember elsején van a párom születésnapja. Azt a reggelt már egy teszttel a kezemben kezdtem a vécén, majd lelkesen bújtam mellé vissza az ágyba. BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

A fellegekben jártam. Ultrahangra időpontot csak a 7. hét utánra kaptam. A 6. héten aztán elmúlt az összes tünetem. Volt bennem némi rossz érzés, de elhessegettem. Az ultrahang előtti napon a vécépapíron megjelenő barnás-pirosas maszat viszont már nagyon rosszat sejtetett. Másnap az orvos csak igazolta a gyanút. A terhesség a 6. hét után már nem növekedett tovább. A testem viszont ragaszkodott a kis buborékhoz. A műtő táncrendje tele volt, így csak egy hét múlvára kaptam időpontot a műszeres befejezésre. Furcsa érzés volt terhesen, bébi nélkül. Úgy voltam vele, hogy rendben, haladjunk, majd ahogy lehet, próbálkozunk ismét.

Aztán egy évig a nagy semmi. Minden hónapban lelkesen pislogtam a tesztcsíkos dobozkára, hogy hátha majd MOSSST mártogathatok, de a méhem atomóra pontossággal küldte minden hónapban a nem nyert jelzést. Az idő meg csak telt, az ordítva ketyegő biológiai órámról már ne is beszéljünk. Szépen átléptem a lélektani határ 42-es számot, aztán jócskán el is hagytam.

A türelem soha nem volt az erősségem, folyamatosan azon pörögtem, hogy mi lehet az OK. Közben összegyűjtöttem már egy csokor leletet, természetesen mindnek remek lett az eredménye. Valahonnan jött az ihlet, hogy ÁTJÁRHATÓSÁGI. Nekem olyan kell 2017. augusztusában beneveztem egy HYCOSY-nak becézett eljárásra. Azt mondták, ha fáj, akkor volt ott valamiféle összenövés. Hát, nekem nem fájt. Utána leugrottam a székről és mentem haza. Az asszisztens még marasztalt volna, mert görcsölhetek intenzíven az eljárás utóhatásaként, de persze akkor sem görcsöltem, így az egészet betudtam egy felesleges pénzkidobós körnek.

Novemberben furcsán éreztem magam, aztán a polcon porosodó teszt meg is erősítette a gyanút. Terhesség. Örülés, bár árgus szemekkel vizslattam magam a nap 24 órájában. És pár nap múlva ismét eltűnt az összes tünet. Telefon a doktornőnek. Menjek be. Reggel. Igen, ez egy pici terhesség, aminek nem sikerült rendesen beágyazódnia. Pár napon belül magától távozni fog. Akkor ott megkérdeztem tőle, hogy szerinte érdemes-e még próbálkoznom. Azt mondta, jól festek belülről, tele vagyok petesejttel. Azzal legyek tisztában, hogy 40 felett a nőknek már sokkal több selejtes petéje van, ezek /is/ okozhatják a vetéléseket, de ő nem látja akadályát egy következő terhességnek, menjek haza, aztán hajrá. Mire beértem a munkahelyemre, a kis hólyagcsíra különösebb görcsök nélkül megindult kifelé. Ha nem nézi meg a doktornő egy órával előtte, akkor betudtam volna ötnapos késének a ciklusomban.

No, ekkor kerültem magam alá. Másfél év után eddig jutottunk. Nincs még egy évem egy következő esetleges terhességre, aminek a kimenetele bizonytalan. Azt próbáltam kitalálni, hogyan tudnám én ezt az egész gyerektémát elengedni.

De ugye a doktornő nem mondta, hogy ez után védekezzünk. Én meg vártam a következő ciklust. Vártam, hiszen vetélés után nem feltétlenül négy hét mire menstruálok… Aztán karácsony után fájt a fejem /hajrá migrén/ a fájdalomcsillapító meg igézően kacsintgatott rám a szekrényből. Ehh, gondoltam, mielőtt beveszek egyet, csak kéne tesztelnem már.

Terhestesztem nem volt otthon, csak ovulációs tesztem, de azt olvastam, jóstesztként működik az is. Akkor nosza! Ott virított rajta két iszonyat erős csík, én meg mérgesen kihajítottam, hogy akkor ez sem jó erre. Azért a gyógyszert nem vettem be. Hátha. Másnap nagy megrökönyödésemre a terhesteszt is csíkos lett. Ismét örülés, de már csak nagyon szordínóban, ráadásul mostanra eszelős szintre sikerült fejlesztenem a tüneteim figyelgetését.

Ultrahang. 6 hetes. Szívhang még nincs, de pulzál! Aztán lett belőle 8 hetes ketyegős, majd 12 hetes egészségesnek látszó TALÁNFIÚ, aztán 20 hetes egészséges fiú. 20 hetes koromig egész nap émelyegtem, néha megspékelve egy hányással. Aztán pedig beköszöntött az április- májusi nyár. Onnantól folyamatos légszomjam volt, és a vitalitásom egy plöttyedt túróéhoz volt hasonlatos.
No, meg szépen vizesedtem is, mert az addig még soha nem volt. Mindig is sejtettem, hogy a nyári nagyterhesség nem jó buli. Most sikerült megtapasztalnom is.

Öreg vagyok. És rigolyás lettem. És mostanra pontosan tudtam, milyen szülést akarok. Illetve pardon. Hogy milyet NEM. Olyat nem, amit az orvos a saját elképzelései és időbeosztása szerint vezényel le. Ne repesszen puszta jóindulatból, hogy haladjunk. Ne tágítgasson ok nélkül, hogy „könnyítse” a dolgomat.  És némi keresgélés után megtaláltam A DOKTORNŐT, bár hozzám képest inkább nevezhetnénk doktorlánynak is. Ő csak úgy vállal szülést, ha szülésznőt is fogadok fel. Így lett szülésznőm is. Ennek a jelentőségét még nem is értettem igazán mikor először mondta, aztán láttam, hogy a szülésznők hozzáállása közt is mekkora különbség van, és kórházon belül sem sokan tudják beemelni azt, amit a doktornő képvisel.

A doktornőm július-augusztusban szabadságon szokott lenni, akkorra nem vállal szüléseket, én a szeptember elejével már pont beleférek, csak ne szüljek korábban. Megoldom! Mindegyiket túlhordtam, ő sem lesz kivétel!

A védőnő kisebb infarktust kapott, amikor a 37. héten a csomagom még nem volt összekészítve /De mi van, ha rohanni kell? Ohh, van még minimum három hetem! Én meg nagyobb infarktust kaptam, mikor a gyerek még a 38. héten harántfekvésben ejtőzött. A doktornő erre a legnagyobb természetességgel mondta egy homeopátiás szernek a nevét. Öt golyó, azt beszedem, és megfordulhat a gyerek.

Az ismerőseim sikítófrászt kaptak . A DOKTORNŐ mondta? HOMEOPÁTIA???? De hát az placebó! Hát, mondom, teszek én rá! Ha arról van szó, szárított verébürüléket is szórok a fejemre, hátha megfordul tőle! A legnagyobb gond, amit okozhat, hogy megemeli az öt golyszli a vércukromat! És a szülés/terhesség amúgy is erősen függ a lelki tényezőktől. Nekem pont belefér ebbe némi placebó vagy rezgés vagy akármi is! Pénteken bevettem a golyóbisokat. A hétfői ultrahangon a gyerek már fejjel lefelé a startvonalon volt.

Drukkoltam a szeptember elsejei szülésnek /születésnap, ugye/. Azon szemrebbenés nélkül haladtunk túl. Aztán volt olyan időpontom is, hogy szeptember 4. Ezt az utolsó vérzés alapján számolták, bár az ultrahang mindig pár nappal kisebbnek mérte a kiskrapekot, így a másik céldátum szeptember 8-9 volt. Addigra már az összes létező ismerős és ismeretlen megszült. Csak úgy potyogtak kifelé a gyerekek.

Én meg békésem /öö nem! idegbeteg állapotban/ konstatáltam, hogy a naptárban már ott tartunk, hogy szeptember 11, majd 12. Aznapra volt időpontom ctg-re. Bementem, előtte ittam egy tonikot. Már a váróban éreztem, hogy ebből „gond” lesz. A gyerek gyakorlatilag 50 percen keresztül helyben futott, és próbált tappancsoktól megszabadulni. Közben jött az atyaúristen főorvos. Az egyik szülésznő éppen akkor töltötte a papíromat. És hogy akkor a terminus?

Hát, mondom, több verzió is van, az első szerint szeptember 4, na ettől a doki nem kicsit megrökönyödött, hogy akkor holnap befekvés, mert ez már mennyivel túl van a terminusomon, és itt az a protokoll, hogy 40+5-nél indítás van, ha törik, ha szakad. A szeptember 9 sem hatotta meg jobban.

Közben jött a saját szülésznőm, aki viszont ettől az információtól kapott szélütést, hogy tuszkolnának befelé indításra. Gyorsan felhívta a doktornőmet, aki éppen a rendelőjében volt, és kérte, hogy menjek be hozzá. Bementem. A gyerek uhu szerint még nagyon jól van. Magzatmázas, jól áramlik a zsinór, nincs elöregedve a lepény, és egyujjnyira nyitva vagyok, a feje meg beilleszkedve... 1-2 napon belül birizga nélkül is megszületne, ő meg nagyon nem híve a piszkálásnak. Megbeszéltük a TERVet. amit egyeztetett közben az osztályvezetővel, és az ügyeletessel is. Másnap délután 4-6 felé besétálok, ott az ügyeletes orvos felvesz az osztályra. Én meg iszom egy mit? BÁBAKOKTÉLT! És várunk. Közben csinálnak majd ctg-t, nézik a kiskrapek hogy reagál rá. Este 7-kor kezdi a műszakját a szülésznőm, aztán haladunk majd valamerre a koktél hatásától függően.

13-án 4 után értem be valamivel a kórházba. Bejelentkeztem . Bevertem a bába koktélt. Féltem tőle, mert ricinus, házi pálinka, meg egy kevés baracklekvár és baracklé megy bele, de Panka barátnőm nagyijának almapálinkája isssteni volt, /egy felest mondott nekem belőle a szülésznő/ és tettem hozzá még bőven baracklét. Nem volt alkohol íze!

Mivel egyáltalán nem bírom a töményet, a következő 45-50 percnyi ctg részemről jó hangulatban telt, oldott volt a program. Előző nap a végigsprintelt vizsgálat, itt meg nem volt hajlandó moccanni. Aludt. Tökéletes szívhanggal. Néhány keményedésen kívül, amihez már hozzászoktam, semmi nem volt.

Megkaptam a szobám, befekvés. Várakozás. Beszélgettem a szobatársammal, aki ballonos indításra jött, hogy vajon az milyen lehet. Erre negyed tíz körül egyszer csak jött a szülésznő, hogy akkor menjek ballonozni. Ohh, erről eddig nem is volt szó!

Feltette. Igazából nem fájt. Ez elméletileg 3-4 cm-es tágulást okoz, mire kiesik. Aztán mondta, hogy menjek vissza a szobámba. Zuhanyozzak, pihenjek, pakoljak össze valami holmikat éjjelre a szülőszobára, ha meg esetleg hamarabb érzek valamit, szóljak neki. Pláne az előzmények ismeretében, nehogy a doktornőm lekéssen.

A koktél elméletileg hasmenést csinál… Másnál. Nekem annyi volt, hogy sikerült EGYSZER vécére mennem. És lettek 5 perces keményedéseim! Háromnegyed tíz körül visszamentem szólni, hogy szerintem indul a buli. Megvizsgált. A ballon azzal a lendülettel ki is esett – ez azt jelenti, hogy kitágultam már az előírtat. Na, talán akkor szülünk éjjel. Mondom okés, akkor én hívom az Embert. Háát, jó, ha gondolom… JA! Gondolom! Legyen itt kéznél, abból baj nem lehet.

22.07 volt, mikor hívtam. Csak belehörögtem neki, hogy induljon MOST! A focipályáról szedtem le. Csütörtök esténként 9 és 11 között szoktak rugdosódni egy másik csapattal. Megbeszéltük, hogy éjjel, de inkább reggelre várható szülés, menjen csak el nyugodtan aznap is. Valószínűleg lehetett valami a hangomban, mert fél 11-re ott volt úgy, hogy edzésről visszament a lányomért haza, onnan meg jöttek a kórházba. Szerencsére ilyenkor már sehol nem volt forgalom, illetve az autópályán is tudott jönni rendesen.

A lányom… Lassan nagykorú, és egészségügyi vonalon tanul tovább. Egyik nap úgy ébredtem, hogy őt is be akarom vinni a szülésre. A doktornőnek nagyon tetszett az ötlet, mondta, hogy a lányoknak jó lenne, ha találkoznának a szüléssel már azelőtt is, hogy ők szülnének. A lányom is nagyon lelkesedett, így a kérdés el is dőlt.

Amíg ők jöttek felfelé, addig én a szülőszobán a falat támasztottam, és himbáltam magam, mint Angele az állatkertben. Jött a szülésznő, hogy ctg-time van, mondom oké, de állok! Kizárt, hogy feküdjek. Persze, megoldja. Megérkeztek a kiscsaládom. Akkorra már egész jól fájt, de ott mérgelődtem az ctg-vel, hogy semmi íve, hanem csak sűrű tüskék. Hiába jönnek szépen kétpercenként, húsz másodpercnél egyik sem hosszabb.

Mondtam a zuramnak, hogy álljon fel. Belecsimpaszkodtam a nyakába, aztán úgy elefántoztam tovább. Ha zene lett volta, akkor majdhogynem táncolunk. Fájások közben jó volt a hangulat, de mikor éppen fájtam, már a hideg veríték folyt rajtam. Aztán az egyik fájás közben kibukott belőlem egy hmmmmmm-hang. Addig csak magunk voltunk a szülőszobában, de a hangra megjelent két vigyori fej az ajtóban. Nem érzek nyomási ingert? Nem! Viszont pisilnem kellett, ami furcsa volt, lévén előtte mentem.

Na, a következő fájás meg egy nagyon hangos aaaaaaaaa volt, és úgy éreztem, most azonnal benyúlok valamivel, és kitépem a belső szerveimet, mert ez kibírhatatlan. És megint ez a pisilni kell érzés! Ebből volt még egy durvább, akkor már mertem remélni, hogy ez inkábba burok, így kicsit rányomtam és már reped is. Vártam valami könnyebbséget, de nem lett tőle jobb érzésem! Borzasztóan feszített a gátam környékén.

A szülésznő mondta, hogy elfolyt a vizem, - igen, tudom - vegyem le a bugyim, és így kicsi a „kapu”, fel kéne térdelnem az ágyra /mondtam, hogy úgy akarom/ szóval a fájás szünetében ezt gyorsan lezavartuk.

Jött a következő fájás, én ordítottam, mint egy eszelős, és nyomtam, hogy ettől a rémes feszítő érzéstől megszabaduljak. A következő pillanatban olyat éreztem, amit az angolok „ring of fire”-nek definiálnak. Nem tudom, erre van-e szavunk, de a gát ég körkörösen. Eddig ilyet még soha nem tapasztaltam. Mondták, hogy ne nyomjak, csak pihegjek. Akkor azt hittem, csak a fejéből bukkant elő egy kicsi, de mint kiderült, az már az egész feje volt. Innentől még két nyomás volt leginkább elpihegve, míg végül kibuggyant a kis teste. Sírt rögtön teli tüdőből. Én meg csak térdeltem ott, és pislogtam, hogy ezt meg hogy?

Innentől minden, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Aranyóra, a gyereket csak szemrevételezték, hogy szüksége van-e valami azonnali beavatkozásra, a köldökzsinórral megvárták, míg nem pulzál, a placentát nem akarták kitépni belőlem – egyszerűen mindent úgy csináltak, mit amikről csak olvas az ember. Repedtem egy picit, volt pár öltésem, és úgy varrt, hogy nem éreztem! Mondtam neki, hogy én eddig bármilyen varrattal csak szenvedtem, míg fel nem szívódott, olyan 5-6 hétig. Erre kiderült, hogy én sokkal lassabban dolgozom fel a cérnát, mint az átlag, és egy idő után már begyulladgatnak. Így két hét múlva jelenésem volt egy extra varratszedésre, hogy ne tépje tovább a szöveteimet a cérna.

No, akkor, ott fektemben szívesen szültem volna még legalább hármat. Szerencsére az idült korom miatt erre már nincs lehetőségem, így a házunkban talán marad néhány négyzetméter, ahol nem lesz gyerek, én meg boldogan várom majd az unokákat.

Borsoly

szüléstörténet szülésKíváncsi vagy mások szüléstörténeteire? Ezeket ajánljuk:

19 évesen szültem és nem bántam meg

Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam

Későn indították be a szülést

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>