Korábban egy poszt kapcsán kérdeztük: ti hogy világosítjátok fel a gyereket? Több mint hétszázan töltöttétek ki ezt a kérdőívet is, többségében nők, de húszegynéhány bátor férfi is vállalkozott rá. Az eredményeket röviden összefoglaljuk – az egyik legegyértelműbb tanulság az volt, hogy a kitöltők szerint a felvilágosítás elsősorban a szülők feladata.

Az átlagéletkor hozta a Bezzeg-olvasók konstans számát, a 33-at. Többségük felsőfokú végzettségű (majdnem 70 százalék) és a legtöbben (valamivel 65 százalék felett) élnek házasságban. 21 százalék a házasság nélkül együtt élő párok aránya, a többiek külön élnek vagy egyedülállók (mindkettő kb. 7 százalékos arányt képviselt).

Örömszerző nemi életünk legnagyobb kerékkötője a fáradtság

Negyvenhárom százalék vallotta, hogy hetente többször él nemi életet, de minden nap csak 2,3 százalék – és amikor nem, ennek leginkább a fáradtság az oka, legalábbis hetvennégy százalék ezt jelölte be, hogy miért nincs szex. Az viszont aggasztó, hogy 21,9 százalék a vágy hiányát jelölte meg, és csak 4,3 százalék a hivatkozott munkahelyi stresszre. Ha ágyba bújunk, azt elsősorban az örömszerzés miatt tesszük: több mint 81 százalék, 17,8 százalék egyszerre célozza az örömszerzést és a babát, 0,7 százalék pedig kifejezetten(csak?) a babára gyúr.

Meglepően népszerű fogamzásgátlási módszer a gumi óvszer: majdnem 36 százalék védekezik ezzel (és a kitöltő férfiak túlnyomó többsége), második helyezett a tabletta 16,2 százalékkal, 12,9 százalék pedig a némileg kockázatosnak tartott megszakított közösülést választja (lányok, lányok, tele a BA a „védekeztünk, de mégis terhes lettem” sztorikkal, ahol a legnépszerűbb módszer épp ez volt....), miközben 10,8 százalék egyáltalán nem védekezik, mert gyereket szeretne, de akadtak jó páran akik az „egyéb” válaszba beírták: „jelenleg terhes vagyok”, „sterilizáltattam magam”, „már nem kell”, „meddő vagyok”, de akadt naptározó, implantátumot vagy méhszájsapkát használó is. Spirálja 7,8 százaléknak van. A védekezést elsöprő többség (96 százalék) közös feladatnak tartja (a szerkesztőség meg nagyban bólogat.)

Ez a szülő feladata, ha kérdez, válaszolj!

A felvilágosítást a legtöbben (59%) akkor kezdik-kezdenék, amikor a gyerek kérdez, érdeklődést mutat. 98% őszintén válaszolna sumákolás nélkül, aki konkrét kort jelölt meg, az leginkább 7-10 éves korban világosítana fel (17,9%). 14,6% gondolja úgy, hogy inkább 10-14 évesen érnek meg rá a gyerekek, de 6,7%-a a válaszolóknak már 7 éves kor előtt elkezdené.

24,6 százalék várna, amíg a gyerek kérdez, míg öt százalék szerint a szülő legyen a kezdeményező fél, de a többség (70%) szerint mindkét megoldás fontos. Nagy segítséget jelentenek a „segédeszközök” (nem röhög, könyvekre, videókra, rajzokra gondolunk) a magyarázatban. A könyvek a legnépszerűbbek, a későbbi válaszokból az is kiderül, főleg azokra hagyatkozunk, amiket már gyerekkorunkban is nézegethettünk, tehát tarol a Peti, Ida és Picuri, vagy a Sehány éves kislány.

...és akkor a Sári a vécében elmondta....

Ez speciel „sajátélmény”, de a kitöltők 29,7 százaléka számolt be arról, hogy saját felvilágosítását leginkább osztálytársaknak és barátoknak köszönheti, nem a szüleinek. Azért 23,7 százaléknak a szülei is beszéltek erről, de 11,3 százalék nem kertelt, és bátran beikszelte a „téged hogyan világosítottak fel” kérdésnél a „Sehogy” választ. Volt, aki az újságokat bújta, könyvet kapott, és többeknek rémlik „egész jó” iskolai felvilágosító óra is, sőt, volt ahol az iskolai védőnő is odatette magát a témában. Pedig csak 1,4 százalék gondolta a felvilágosítást elsősorban az iskola felelősségének: más kérdés, hogy az „egyéb” válaszok fő üzenete szerint ez a szülők és az iskola közös feladata.

A legkönnyebb dolga talán az egészségügyi szakiskolába járóknak volt, ott tényleg a tananyag része volt a téma. A legfiatalabb szülők már kamaszkorban is fordulhattak az internethez is, de kissé meglepő módon a pornót, mint ismeretforrást senki sem említette, sem a közvécék és egyéb intézmények falán megjelenő szövegeket és ábrákat. Mondjuk az „osztálytársaim, egykorú barátok” fogalmába sok minden belefér: magam is láttam már olyan iskolában (nyilván nem legálisan és tanórán) készült képregény-féleséget, ami nagyjából tényhelyesen mutatta be a homo sapiens szaporodását, az első randitól az esküvőig,  terhességig és a szülésig, egy ábra erejéig utalva a baba elkészítési módjára is. Az erősen vizuális ismertető sorozatot alsó tagozatos általános iskolások készítették koprodukcióban, tehát valóban érdemes időben elkezdeni, ha nem azt akarjuk, hogy tényleg a Sári mondja el neki a vécében.

Vakmacska