33. hét

A héten voltam a kórházban terhesgondozáson. Ugyanaz a kedves szülésznő fogadott, mint egy alkalom kivételével eddig mindig. Most is végigmentünk a szokásos kérdéseken, megmérte a hasamat, vérnyomásom, és meghallgattuk a baba szívhangját. Rákérdeztem, hogy a pocakom mérete mennyire adhat aggodalomra okot, de ő is azt mondta, mint itt is többen: nincs miért aggódni, a méhem a mérései alapján a várt mértékben növekszik, a pocak formája és mérete pedig egyénileg változik, nem feltétlenül jelent semmit.

Megemlítettem, hogy mostanában rendszeresen megszédülök, amikor ülő helyzetből felállok. Ezen kicsit elmerengett, de a vérnyomásom nem gyanúsan alacsony, a normál tartomány alacsony határértéke körül van, és a szédülés csak rövid ideig tart, hamar elmúlik, és amúgy nem érzem magam gyengének vagy levertnek. Így majd a következő alkalommal lesz csak vérvétel, akkor megnézik a vasszintemet, meg ki tudja, mi mást, és akkor kell majd kenetet is vennem a sztreptococcus szűréshez. Igen, jól olvastátok, nekem kell levenni a mintát. Megkaptam a tesztcsomagot, van benne képekkel illusztrált használati útmutató, és majd aznap reggel kell levenni a mintát, amikor egyébként is megyek a kórházba a 36. heti ellenőrzésre, és akkor le tudom majd adni a laborban. Egyébként nem nagy ügy, úgy néz ki az egész, mint egy hosszú fültörlő pálca, amit egy műanyag csőből kell kivenni és visszarakni.

A midwife azt is felírta a papíromra, hogy a 37. héttől szabadságon leszek, de a 36. hétre szeretnék betegszabadságot kérni. Erről már beszéltünk előző alkalommal is, szerinte semmi akadálya a dolognak. Remélem, tényleg így van, mert már nem tudtak nekem megint hozzá adni időpontot, valaki mást fogok kapni a következő alkalommal. Viszont előre megkaptam az időpontjaimat a 37. és 38. hétre is, amin kicsit meglepődtem, mert azt hittem, nem hetente, hanem még kéthetente kell jönni a 38. hétig. Sebaj, legalább több törődést kapok. Sajnos azonban beütött a terhesagyam, és a beszélgetés végére elfelejtettem igazolást kérni a munkahelyemnek. Ez azért kellene, hogy a kórházban töltött időt elszámolhassam betegszabadságnak, de elvileg nem lesz gond, az irodavezető hölgy nem szokott túl kötözködő lenni az elszámolásoknál.

Pont úgy jött ki, hogy ugyanaznap volt a kórházlátogatás is, mint a terhesgondozásos időpontom, így volt egy kis oda-vissza kocsikázás. Szerencsére délután már a férjem is tudott jönni velem. Kicsit szűkösen, de pont sikerült a nagyfiú teniszórája után elvinni a kölköket egy ismerős családhoz, és még így is fél hat előtt pár perccel érkeztünk. Először a sürgősségi osztályt mutatta meg a túrát vezető hölgy, ahol azt is elmagyarázta, mi a menetrend, ha az éjszaka kellős közepén esünk be, amikor a kórház többi részlege le van zárva.

Ezen a részen nem lehet parkolni, annyit lehet ott az autó, amíg engem beengednek, utána a férjemnek le kell mennie a parkolóházba az autóval. Na, innen visszajutni az osztályra bonyolult lehet éjszaka, amikor szinte minden zárva van, de a midwife megnyugtatta az aggódó apukákat, hogy majd kapnak titkos térképet meg útbaigazítást. Nyilván először telefonálni kell majd, nem lehet csak úgy beesni, és végre a telefonszámot is megkaptuk, amit hívni kell. És akkor esett le, hogy nem kellett volna nekem már szülésre felkészítő anyagokat kapnom a terhesgondozáson? Mert az egy dolog, hogy én marhára ráérek még, de azért lassan eljutunk abba az időszakba, amikor ha beindul a szülés, az se kimondottan meglepő.

A sürgősségi bejárata után megnézhettünk egy szülőszobát is, a szülészet ugyanazon a szinten van, csak néhány folyosón kell keresztülmenni. Én mondjuk már a második kanyar után elvesztettem a fonalat, hogy mi merre volt, de szerencsére éles helyzetben nekem nem kell majd tudni az utat, valaki majd biztosan irányítgat. A szülőszoba nem tűnt túl tágasnak, de végül is nem nyaralni megyünk oda. Volt benne egy kórházi ágy középen, és talán két fotel, és egy függönnyel elválasztva a vizsgálóasztal a babának. Volt bent egy gurulós kiságy is, amibe majd az újszülöttet teszik, mit ne mondjak, attól kicsit elérzékenyültem. Minden szülőszobához tartozik egy fürdőszoba, amiben ugyan kád nincs, ebben legalábbis nem volt, de zuhany és szék igen. Itt a szülésznő feltette a keresztkérdést:

„Mindenki áttanulmányozta már a listát, hogy mit kell majd hozni a kórházba?”

 Erre én, nem kicsit vörösödő fejjel visszakérdeztem, hogy

„Milyen listát?”

Hát kaptunk listát. A többi pár viszont nagyon képben volt, csak mi tűntünk roppant felkészületlennek.

A következő állomás a mama-baba szoba volt, ahol hüvelyi szülésnél két éjszakát, császármetszés után három éjszakát kell (javasolt) eltölteni. Ennél persze lehet több, ha egészségügyi okok úgy kívánják. Van 13 családi szoba, ahol azok az anyukák szállhatnak meg, akik komolyabb beavatkozás nélkül szültek, és a párjuk is szeretne velük maradni a teljes kórházi időtartam alatt. Ez nálunk sajnos esélytelen, mert a férjemnek így is, úgy is haza kell mennie éjszakára a már meglévő gyerekeinkhez.

A többi szoba kétágyas, de úgy tűnt, ha nincs teltház, akkor talán páratlanul helyezik el a friss anyukákat a kétágyas szobákban is. Ja, minden szobához tartozik egy fürdőszoba, tehát a legrosszabb esetben is maximum egy anyukával kell osztozni a fürdőszobán. Az ágyak függönnyel körbekeríthetők, és elvileg reggel 8 és este 9 között mindenkinél ketten lehetnek bent látogatni. Ezen kívül a délutáni látogatási időszakban 1-től 3-ig akárhányan jöhetnek. Kb. ennyit tudtunk meg, és már mehettünk is utunkra. Jó volt látni, mi merre van, és kicsit elképzelni, milyen is lesz, amikor majd ott leszünk élesben. Lassan kezdem belátni, hogy nincs az már olyan messze.

A felkészülés jegyében előszedtem egy babacuccos dobozt, amiben takarók vannak, és megállapítottam, hogy a másik doboz túl nagy, egyedül nem tudom leszedni a polcról, és ezzel meg is akadt a nagy felkészülési lendület. Viszont a férjem már összerakta a kis babaágyat, és már beszerezte a hiányzó autósülést is, bár még nincs beszerelve az autómba. A napokban azért tervezek kimenni a műhelybe, és ott is szétnézni, mi merre van. Ha megtalálom a szekrénybe való akasztós polcot, amit most nem használunk, akkor el tudom kezdeni kimosni a dolgokat. A kisbabaruhák ugyan még nem értek vissza hozzám, de ha minden igaz, van még het és fél hetük, nem aggódom egy csöppet sem.

Ami a terhestüneteket illeti, továbbra sincs semmi panaszom, csak a leülés-felállás kezd egyre nehézkesebb lenni, és a mostani párás, meleg idő is megvisel. Na, meg ott vannak a szédülések, olyankor azért jólesne többet pihenni. A héten a férjem megint távol lesz négy napot, ezért csak egyszer tudok bemenni dolgozni az irodába, amit őszintén szólva nem is bánok, mert a türelmem kezd nagyon véges lenni a munkahelyi ostobaságok felé. Egyre gyorsabban húzza ki a gyufát nálam, amikor valaki direkt értetlenkedik, vagy olyan feladatot akar átpasszolni, amit két perc alatt maga is meg tudna oldani, ha használná a fejét. Pénteken fogok betanítani egy fiatal, új kollégát az egyik projektre, amit eddig egyedül vittem, hát jobb, ha felköti a gatyáját. Ha minden igaz, már csak három hét, és leteszem a lantot.

Közben a fiaim irtó cukik, ahogy készülnek a kistesó érkezésére. Az eheti pocakképet is a nagyfiam készítette. A múltkor meg, amikor épp pihentem, odabújt mellém az ágyba, hát mondtam neki, nyugodtan beszélhet a babához. Nahát ilyenkor mind a ketten szorosan odanyomják a szájukat a hasamhoz, és úgy motyognak valamit a tesónak. Szegény baba biztos azt hiszi, Darth Vader testvérei vannak. Na, de ekkor azt mondja a nagyobbikom, hogy

„Figyu, Baba, ugye majd többet rosszalkodsz, mint mi?”

A férjem is hallotta, és mondta neki, mint nagytestvérnek inkább a jó viselkedésre kéne tanítania a kishugit. Erre a fiam megint odabújt a pocakhoz és hangosan mondta neki, hogy

„Majd ha megszületsz, jó legyél ám!”

, majd suttogva, hátha az apja nem hallja:

„Nyugodtan lehetsz rossz is.”

Alig bírtam megállni röhögés nélkül. A kisebbikem pedig továbbra is a köldökömön keresztül próbál kapcsolatba lépni a babával, és nincs türelme kivárni a tesó mozgolódását, helyette inkább nyomkorássza a hasamat, hátha akkor majd megrúgja a kezét a kicsi. Meg azt játssza, hogy nekimegy a hasamnak és lepattan a pocakomról.

Búcsúzóul erre a hétre küldök egy képet a szabad bejárású fűnyírónkról. Sajnos nem végez túl jó munkát, mert a kerítés mellett már majdnem derékig ér a fű. Cserébe egyre bátrabb, most olyankor bukkant fel, amikor a fiúkkal még a teraszon ücsörögtünk. További szép hetet kívánok nektek is.

Katz

A terhesnapló előző részeit itt olvashatod:



1. KENGURU VAN A KERTEMBEN!
​Fogadjátok szeretettel új terhesnaplónk szerzőjét, aki exkluzív környezetből, Ausztráliából mesél nektek terhességéről hétről hétre.
Tovább>>>

2. NEM AKAROM, HOGY A HÁZIORVOSS VÉGEZZE A TERHESGONDOZÁSOMAT!
A shared care olyan terhesgondozási modell, amikor a rendszeres ellenőrzéseket a kismama egy megfelelő kiegészítő képzéssel rendelkező háziorvosnál végzi.
Tovább>>>

3. MINDENT MEGTETTÜNK, HOGY LÁNYUNK SZÜLESSEN
Ha fiunk lesz, nyilván annak is ugyanúgy fogok örülni, hiszen vele lesz teljes a családunk, de szeretném legalább magamban kipipálni, hogy igenis mindent megtettem, hogy lányunk is lehessen.
Tovább>>>

4. KÉT HETET KELLETT VÁRNI, HOGY MEGTUDJUK A BABA NEMÉT
Na, most én nem kérdeztem meg a baba nemét, mert azt szerettem volna, ha Hubby is jelen van, amikor kiderül. Erre két héttel később, a 12. heti ultrahang után került sor.
Tovább>>>

5. A MIKULÁS DECEMBER 6-ÁN JÖN, A TÉLAPÓ 25-ÉN?
Ez a Mikulás-Télapó kettősség gondot okoz nekem. Talán a Mikulás jöhet december 6-án az európai gyerekekhez, míg a Télapó jön mindenkihez 25-én.
Tovább>>>

6. KELLENE EGY JÓ LÁNYNÉV!
Sajnos a feltételek nem egyszerűek. Ugyanúgy ejtsék magyarul és angolul is, lehetőleg ugyanúgy is írják, jól illjen egy kislányhoz.
Tovább>>>

7. MEGJÖTTEK ANYÓSÉK, KÉNE EGY KIS TÜRELEM!
Alig négy napja érkeztek meg, és már vagy kétszer szólt a férjem, hogy legyek velük türelmesebb, mert már félnek tőlem, hogy bekapom őket keresztbe.
Tovább>>>

8. LEZUHANT A BOJLER A FALRÓL KARÁCSONY ELŐTT
Épp nyaraltunk, amikor jött egy késő esti telefon a szomszédtól, a nyaralás vége felé, hogy leesett a falról a melegvizes bojler, és mindenfelé ömlik a víz.
Tovább>>>

9. A POCAKOM MUTATJA, HOGY LÁNYOM LESZ
Sok ismerősöm tagadja, hogy a pocak formája utalna a baba nemére, de nekem eddig mindig hozta a pocakom a népi mendemonda szerint elvártakat.
Tovább>>>

10. KÉT-HÁROMNAPONTA ELLENŐRIZZÜK A BABÁNK SZÍVHANGJÁT
Kaptam egy ultrahangos Doppler-készüléket, amivel itthon is meg tudjuk hallgatni a baba szívverését, ezt a fiúk is nagyon élvezik.
Tovább>>>

11. MIÉRT KELL A KISPAPA A VÉRVÉTELHEZ?
A párok közül nem is egy a vizsgálóba is bekísérte a kismamáját. Egy sima vérvételre. Minek?
Tovább>>>

12. NEM HÍVTAK A KÓRHÁZBÓL, REMÉLEM, NINCS BAJ
A héten nem hívtak a kórházból, úgyhogy gyanítom a cukorterheléses eredményem jó lett, nem kell miatta külön bemennem.
Tovább>>>

13. ANYA, ITT VAN PÁR MEDÚZA, HALÁLOS?
A fiúk végül nem akartak nagyon belemenni a vízbe, mert találtak a homokban néhány kisodródott pici medúzát és az elvette a kedvüket.
Tovább>>> 

14. NEM ENGEDETT BETEGSZABIRA A DOKI A 37. HÉTEN
Az első terhességemnél egy kórházi doki nem is volt hajlandó nekem igazolást adni, amikor kértem, hadd maradjak otthon a 37. héten betegszabin.
Tovább>>>

15. HÉT HÓNAPOS TERHESEN KEMPINGEZNI MENTÜNK A CSALÁDDAL
Kimondottan fényűző keretek között, már-már hajlok azt mondani, hogy túlságosan is kényelmesen kempingezünk.
Tovább>>>

16. HATALMAS A HASAM, HOGY FOG KIJÖNNI A GYEREK?!
Kezd befészkelődni a para a fejembe, ahogy közeledik a célegyenes, mert hát ennek a gyerkőcnek valahogy ki is kell jönnie.
Tovább>>>