Bizonyára számos két-, három- és főleg négy- vagy még többgyerekes anyuka legyintene elnéző tekintettel, ha megemlíteném nekik azokat a dolgokat, amelyeken mostanában gondolkodom. Egy gyerek mellett ugyanis még van napi néhány percem, amikor elhessegethetem a fejemből az alábbiakhoz hasonló problémákat, úgymint:

  • a környékbeli játszóterek adottságait figyelembe véve melyiket válasszam: a pocsolyásat, a kavicsevőset vagy a kotonosat
  • a szín szerint csoportosított szennyesrakások közül melyiket lenne célszerű előbb kimosni
  • a mosogatásnál az evőeszközökkel kezdjem-e folyamatot vagy a poharakkal, ha nem akarom felébreszteni a szunyáló kölköt
  • vasaljak-e, és ha nem, akkor…á, tulajdonképpen hagyjuk is…
  • mossak-e hajat, míg ő alszik…hopp, mégse, felébredt.

Hol jár az eszem a napokban, míg el-elbambulok a homokozó mellett?

A terhességem alatt beleestem abba a hibába, mint sokan mások: főleg a szülésről olvasgattam, hogy milyen kellene, hogy legyen. Míg azonban ez utóbbi remekül sikerült, és legrosszabb esetben is túl lettem volna rajta egy-két nap alatt (bár a nagyanyáméhoz hasonlóan hosszas vajúdás végét nem hiszem, hogy sok mai doki türelemmel kivárta volna anélkül, hogy nem kapott volna görcsös marokkal egy frankón kiélezett szike után), arra nem maradt elég időm, hogy felkészüljek a feladat fontosabbik részére (hogy t.i. vigyáznom kell egy tehetetlen, törékeny újszülöttre, akiből utána legjobb tudásom szerint egészséges, érett, felnőtt férfit kell majd nevelnem). Jó, nem csak úgy hipp-hopp, de a célom mindenképpen ez.

Ehhez kell ugyan ő is, meg az apukája is, meg majd később azokon a közösségeken is sok múlik majd, amelyekbe belepottyan (óvoda, suli, miegymás), nem beszélve arról, hogy az egyes munkahelyek és párkapcsolatok mennyit adnak hozzá egy-egy ember személyiségéhez. De én is kellek hozzá, és az eddigi tapasztalataim. Amik ugye még nincsenek. Habár… ott van ugye normális esetben a család, mint elsődleges minta. Csak most más perspektívából kell néznem a gyermekkoromat, és ez nem egyszerű, hiszen meg kell szabadítanom az emlékeimet a nosztalgia cukormázától, és használhatóvá tenni őket. Ha szerencsém van, nem ébredek rá arra, mint az egyszeri kisgyerek, aki (nem gondolván arra, hogy állatkínzást művel) izzadt kezében tartva a gyönyörű kék pillangót, pár pillanat múlva ráébred arra, hogy az a hímpor nélkül tulajdonképpen egy szépen kifestett kukac, szárnyakkal.

Miután ily módon levontam a számomra hasznos tanulságokat, eszembe jutott, hogy tulajdonképpen mennyire jó is az, hogy MOST élek, mármint nem 200 éve. Ideális esetben a nő fiatalon (és lehetőleg szexuális téren tapasztalatlanul) férjhez ment, nevelését szinte az anyósa fejezte be. Számos előnye van annak, hogy nekem már nem szégyenem, hogy eddig több komoly(nak szánt) kapcsolatom is volt. Eddig a párkapcsolatok buktatóit tekintve kaptam „továbbképzést”, s mellékesen innen-onnan megtanultam főzni. Nekem még az is új volt 21 évesen, hogy csak száraz serpenyőben szabad olajat hevíteni, ehhez képest ma senki sem kérdez rá a specialitásaim két pofára történő zabbantása közben, hogy ugyan, szívem, ezt melyik pasid nagymamájától tanultad?! Miért is ne használnám ki, hogy egy-egy kapcsolatnak hála a sajátomon kívül más családok életébe is bepillantást nyertem?

Merthogy láttam én már, milyen szülői minta milyen srácot/pasit/férfit/(neadjisten görényt) eredményezhet, nem sokat ugyan – reprezentatív mintának közel sem elegendő adat – de még mindig többet, mint amennyi eleinknek megadatott. Persze az, hogy milyen anya vagyok vagy leszek, inkább függ a gyerkőcök személyiségétől és attól, hogy hogyan tudok reagálni az aktuális szükségleteikre/szituációra/problémára, de azért úgy gondolom, hasznos élnem azokkal a tapasztalatokkal, amelyek az ölembe hullottak (ha akkoriban nem is innen nézve gondoltam rájuk). Egyrészt azért, mert láthatom, milyen hibákat szeretnék mindenképpen elkerülni, másrészt pedig (ha van ilyen), találhatok követendő példát, amelyet szem előtt tartva továbbléphetek a nehéz helyzetekben.

Így utólag belegondolva kissé furcsállom, hogy az érintett családok közül tulajdonképpen csak kettőben volt hagyományos apa-anya-gyerekek – felállás. Statisztikai szempontból ennél azért több is lehetett volna…

ELŐZETESEN: az ábrázolt minták jellemzői NEM érvényesek minden hasonló családra, a megfogalmazott hátrányok egy része pedig csak számomra kifogásolhatók. A jellemzés SZUBJEKTÍV.

1. sz. család: tipikus kisvárosi polgári, középosztálybeli család. Mindkét szülő napi nyolc órában dolgozik. Munka után az anya minden nap remek vacsorát főz (ezt együtt költik el), másnap a maradékát eszik ebédre. Mikor az anya végzett, csatlakozik a nappaliban tévéző férjhez, s közben vasal. Cserébe a „fiúk” vigyáznak a rendre hétköznap, hogy csak hétvégén kelljen takarítania. A porszívózás a házimunkák közül az egyetlen feladatuk, a szabadban cserébe megnyerték a fűnyírást, az autó körüli elintéznivalókat és a többi tennivalót (kert felszámolva). A számlákat a férj kezeli, együtt járnak bevásárolni. Saját szobájában a fiú tart rendet. A ház alagsorában van egy háztartási helyiség a feleség részére, egy garázs és egy műhely a férj részére. Az egész életük szép lassan, tervezetten épül, apránként gyarapodik. Ház, autó, kutya, kerti tó, medence, évente nyaralás, ünnepekkor étterem, hétvégén nagyszülőlátogatás (egy a város, egy a kert másik végében). A szülők megosztják egymással a gondolataikat, de nem veszekednek, csak eszmét cserélnek. Összeszokott csapat, középiskolás koruk óta vannak együtt. Korosztályukra nem jellemző módon kézen fogva járnak. Az anyának megvan a véleménye mindenről, de az apa tekintélye és szerepe az elsődleges: ő hordja a nadrágot.

A minta előnyei: a gyerek előtt világosak voltak a szerepek, érzelmi biztonságban, szeretetben nevelték. Apja példakép a szemében, az évek elteltével egyre jobban kitűnik, hogy hasonlítani akar rá. Gyakorlatias, korán megpróbál hasznossá válni és pénzt keresni.

A minta hátrányai: a fiú egyke, ennek minden keresztjével együtt. Társas környezetben nem meri önmagát adni, szerepet vesz fel, adja az apa által képviselt hagyományosabb férfisémát. Autók, sport, sör. Sajnos az apa radikálisabb nézeteit is átveszi, s hogy ne okozzon csalódást, még tesz rá egy lapáttal. Kettesben céltalanul andalogni nem lehet vele, s a spontaneitás szikrája is hiányzik belőle. Koravén, inkább a szülei korosztályával találja meg a hangot. Nem mozdul még a városból sem szülei mellől.

Tanulság: szerencsés esetben olyan férjet választottunk magunk mellé, akit ha a fiunk leutánoz, nem mászunk tőle falra, ha duplán élvezhetjük a társaságát… Plusz: én minimum két gyereket szeretnék vállalni, és időben társasághoz szoktatnám őket. A hagyományos női feladatokra is megtanítanám, nehogy pofára essen, amikor egyszer a leendő felesége közli vele: ő a maga részéről a főzést inkább kihagyná.

2. sz. család: falusi, alsó középosztálybeli, vallásos család. Mindkét szülő napi nyolc órában dolgozik, az apa emellett rengeteget túlórázik. Anya a fenti anyukához hasonlóan minden este főz, a többi feladata is hasonlóképpen alakul. Az egyetlen különbség, hogy a kapcsolat itt kevésbé harmonikus, és az, hogy a másodszülött lány teljesen elterelte a szülők figyelmét az elsőszülött fiúról. Ő emiatt olyan önbizalomhiányban szenved, hogy a párja árnyékára is féltékeny. A falán a szentképet pedig metálvillára cserélte. Az apai minta itt is erős: nem érdeklődése után választ pályát, hanem apja szakmáját tanulja ki.

Tanulság: ha a fiamnak húga születik, fokozottan ügyelek rá, hogy a bátyja továbbra se érezze magát elhanyagolva, mert idegroncs vagy ideális lábtörlő válhat belőle. Ügyelek rá, hogy a lehetőségek széles palettáját ismertessem meg vele, mielőtt életpályát választ.

3. sz. és 4. sz. család: Mindkét helyen csak az anya neveli az egyke fiút, az apák alkoholizmusa miatt elváltak útjaik. Nem tartják a kapcsolatot a fiukkal, az utód utálja őket, s bele is halnak káros szenvedélyük következményeibe. Az anyák a hiányzó apai szerepet is próbálják pótolni, s ez (valamint az anyagi nehézségek) megerősíti őket. A fiúk remekül értenek a házimunkához, s a férfimintát a nagyapákban keresik. Az egyik anyuka ragadozómadárként csap le arra a hölgyeményre, aki el akarja venni a fiát, ám a másik kifejezetten jófej: tiszteletben tartja és támogatja fia elképzeléseit és választását, s miután elmondta a véleményét, hallgat. Mindkét fiú kollégiumba, végül egyetemre kerül. A végeredmény: egyikük doktori címig viszi, a másikuk végiglustálkodja a szemesztereit, közben hazudik az anyjának, s kihullik a rendszerből. Magam sem értem, miért a jófej anyukának kellett csalódnia, de hiszem, hogy egyszer megtérül a következetessége, s a fia –ha megtanulta a leckét az élettől – egyszer felnő hozzá.

Tanulság: egyrészt el kell majd engednem a fiamat. Másrészt: a határozott, következetes, de fiát odafigyeléssel és szeretettel nevelő anya sem feltétlenül nevel álompasit a fiából…ettől még ő a példaképem.

5. sz. család: jómódú, értelmiségi, nagyvárosi család, elvált szülők, egy lány, egy fiú. A válás ellenére az apa jelen van még felnőtt fia életében is, a testvérek kapcsolata harmonikus. A szülők nincsenek haragban egymással. Mindent megadtak a gyerekeknek, a fiú aktív sportoláshoz és társasághoz szokott, rövid idő alatt lediplomázik, mérnöki állást kap, jól keres. 16 évesen a többiek mellett füvezni kezd, kipróbál mást is. Húszas évei végétől bipoláris depresszióban szenved, pár év múlva úgy dönt, kilép az ördögi körből.

Tanulság: nincs. Hiába a jómód, hiába kezeled a válást a lehető legzökkenőmentesebben, hiába nevelsz fel egy intelligens, szorgalmas, életvidám gyereket, nem tudod mindentől megvédeni. És itt érkeztem el oda, ami miatt a gondolatsor elindult: még mindig nem tudom, hogy lehet ettől a rettegéstől megszabadulni. Lehetek én akármilyen tudatos, következetes, esetleg vallásos, szerető, megértő anya, ha nem látok a génjeibe, a gondolataiba, soha nem ér véget az aggodalom. Talán soha nem zárom le ezt a tragikus élményt. Csak megkísérlem nem óvni a kölykömet még a széltől is, miközben remélem, hogy esélye lesz egy olyan életre, amelyben jól érzi magát…

Cephalopoda

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?