Kisfiam szeptemberben, 3 és fél évesen kezdte az óvodát. Mivel előtte nem járt bölcsibe, így mindketten izgatottan vártuk az ovikezdést. Egy ideje már látszott rajta, hogy igényelné a gyerektársaságot, főleg ezért is voltam biztos abban, hogy zökkenőmentes lesz az óvodai beilleszkedése. Én úgy próbáltam neki segíteni a felkészülésben, hogy meséltem neki arról, hogy lesznek új játékok, lesznek barátai, stb. Elsétáltunk az óvoda felé, megmutattam neki az udvart, hogy ide fog majd járni. Ebben az óvodában nincs a szó szoros értelmében vett beszoktatás, ami azt jelenti, hogy nem ülhet a szülő a csoportszobában, de még a folyosón sem. Itt azt az elvet követik, hogy reggel egy gyors puszi után beadni a gyereket a csoportszobába, majd ajtó becsuk, és anyuka távozik. Az óvónők szerint (és ezt én is így gondolom) a gyereknek se tesz jót a hosszas búcsúzkodás; a sok új játék, élmény úgyis hamar elfeledteti velük a bánatukat.
Persze gyereke válogatja, kinek milyen beszoktatási módszer jön be. Nekünk bevált, mert Csabi sohasem volt túlzottan anyás. Kiskorától kezdve nyitott, érdeklődő, (ezt az óvónők is folyton emlegetik) sokszor megszólít idegeneket is az utcán. Az első nap úgy ment be, hogy rögtön azt kérdezte: „Hol vannak az új játékok?” A második nap pedig azt „sérelmezte”, hogy még mindig nem voltak kint az udvaron játszani. Azóta természetesen teljesült már ezen vágya. (Délelőtt 1 órát töltenek kint, valamint délután uzsonna után a szülő érkezéséig játszhatnak) Annyira szeret ott lenni, hogy szinte haza sem akar jönni. Az elején még lelkiismeretes szülőként igyekeztem uzsonna után azonnal érte menni. Szerencse, hogy a munkahelyem nagyon közel van az ovihoz, (gyalog 10 perc, biciklivel 5) Ha jó idő volt, hazafelé eltöltöttünk még 1 órát a közeli játszótéren. Azóta rájöttem, hogy semmi baja nem lesz a gyereknek, ha egy félórával később megyek érte, jobban érzi magát a kis ovis társaival, mint velem a játszón. Az elején zavart, hogy a gyerekem ennyire nem „anyás”, hogy reggel sincs semmi cirkusz, (2. és 3. napon volt kisebb hiszti, amikor is közölte, hogy ő most már inkább az iskolába menne) de most már úgy gondolom, szerencsés vagyok, hogy ilyen könnyen beszokott.
Maga az óvoda egyébként állami, (körzetes) eredetileg is ide szerettem volna adni Csabit. 6 csoport működik, mindegyik homogén, tehát nincsenek vegyes csoportok. Reggel fél 7-től lehet hozni a gyerekeket, mi kb. háromnegyed 8-ra érünk oda, ekkor 3-4 kisgyerek van már ott.
Fél 9-kor reggeliznek, ezután csoportos foglalkozás következik, minden nap más-más témában. (Pl.: kézimunka, ének-zene, környezetismeret, mese, testnevelés) Fél 11-től 1 órát kinn töltenek az udvaron, utána ebéd, alvás. Negyed 4-kor kelnek, utána uzsonnáznak, és ha az időjárás engedi, megint kiviszik őket. Az óvoda fél 6-ig van nyitva.
Csabi kiscsoportjába 21 gyerek jár, ez még az elfogadható „gyerekmennyiség” szerintem két óvónőre. Az óvó nénik egyébként kedvesek, aranyosak, látszik rajtuk, hogy szeretik a gyerekeket.
A hosszabb betegségeket eddig megúsztuk, bár igaz, hogy még csak most kezdődik a tél. Eddig egy hetet volt itthon Csabi „takonykór” miatt, a bárányhimlőn meg már tavaly túlesett.
Kíváncsi lennék a többi ovis anyuka tapasztalatára is: nektek hogy sikerült az ovikezdés?
hópelyhecske77
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
