A héten rengeteg boltot bejártunk, lemértük a lakás minden pontját, és már tervezgetjük a szobák elrendezését. Végül úgy döntöttünk, hogy a kisfiam kap új ágyikót, nagyjából a költözés után egyszerre valamikor márciusban, nehogy úgy érezze májusban, hogy a kistesó elveszi a helyét. Picit félek az első időszaktól, hogy mennyire fogja megviselni, hogy nem csak rá szegeződik minden figyelem. Mikuláskor meglátogattak minket a keresztszülei, akiknek a kisfia akkor volt 3 hónapos. Beleültettük a pihenőszékébe, amit az elmúlt 4-5 hónapban egyszer sem használt. Láttam az arcocskáján, hogy nem érti, hogy mi történt most, és amint kivettük belőle a babát, egyből belemászott és abban üldögélt. Azóta napi rendszerességgel mászik bele és onnan nézni a mesét délutánonként. Éreztem a részéről pici féltékenységet és irigységet, de szerencsére ez nem nyilvánult meg hiszti vagy sírás formájában. Kíváncsian várom, hogy a kistesó milyen hatással lesz rá, és csak remélem, hogy nem fogja nagyon megviselni az érkezése. Amikor ketten vagyunk, mesélek neki róla, hogy a pocakomban növekszik a testvére, és vigyázni kell anya pocakjára.
Én szerencsére továbbra is nagyon jól érzem magam a bőrömben, még most sem érzem terhesnek a várandósságomat, tele vagyok energiával, úgyhogy nincs okom panaszkodni. Szépen nődögél a pocakom, és mivel alapból sem voltam karcsú alkat az első szülésem óta, már kabátban is sejteni lehet, hogy úton van már a második gyerkőc. Esténként próbálok legalább fél órát kikapcsolni és ráhangolódni a babámra, hátha érzem, ahogy mocorog, de eddig semmi. Kisfiamat már a 17. hét környékén egyértelműen éreztem ficánkolás közben.
Szüleim részéről felmerült a kérdés, hogy a kisfiam egyéves kora után ott alhat-e majd náluk. Elmesélték, hogy én és az öcsém mennyire szívesen töltöttük a hétvégéket egyéves korunk után a nagyszüleinknél. Kicsit bizonytalan vagyok, én még nem érzem úgy, hogy eljött volna az ideje a különalvásnak. Kisfiam születésétől kezdve nagyjából három hónapos koráig köztünk aludt az ágyunkban, amit nagyon élveztem. Sokszor hosszú percekig figyelgettem és gyönyörködtem benne, miközben édesen szuszogott álmában. Mivel elég gyors ütemű volt a mozgásfejlődése, és sokat forgolászott, kúszott, mászott alvás közben, idővel kénytelenek voltunk átszoktatni a kiságyba. Ezt párom annyira nem is bánta, hiszen ő a rosszabbul alvó kettőnk közül, és így kicsit kényelmesebben teltek ezután az éjszakái. Viszont a mai napig egy szobában alszunk, nekem ez a természetes, nem is tudtam volna máshogy elképzelni. A költözés után márciusban saját szobája lesz már, de a biztonság kedvéért lesz egy kanapé, hogy szükség esetén vele tudjak pihenni. Végül ezt az ottalvós kérdést napoltam, nem szeretnék elzárkózni teljesen és nemet mondani, mert lehet olyan szituáció, amikor jól jönne, ha ott aludna a nagyszülőknél, de amíg nem muszáj, nem mondok le a közös légtérben eltöltött éjszakákról.
A karácsonyunk nagyon eseménydús lesz, minden közeli rokont meglátogatunk vagy ők látogatnak meg minket. Izgatottan várom már az első közös karácsonyunkat.
Mindenkinek áldott, békés és szeretetben gazdag ünnepeket kívánok!
Lotti
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
