Tavaly decemberben eldöntöttük, hogy jöjjön a kistesó az akkor 2,5 éves kislányunk mellé. Február 13-án volt az utolsó menzeszem, és március közepén már tudtam is, hogy úton van a második babánk. Nagy volt az öröm, a lányunknak egyből mondtuk is, mivel elég aktív gyerkőc, és muszáj volt neki elmagyarázni, hogy miért nem lehet anyán ugrándozni.

A terhesség viszonylag zavartalanul lement. Eleinte sokat stresszeltem a szüleim miatt, de végül ki tudtam zárni ezeket a dolgokat. Hamarosan megtudtuk azt is, hogy újabb kislánnyal bővülünk. Másodjára is sokáig húztam a melót, szeptember végéig, 34 hetes terhesen fejeztem be a munkát. Mellette jártam kismama jógára, és elég aktív életet éltem.

Előre megbeszéltük az egyik barátunkkal, aki a szomszédunk is, hogy Mira (a nagyobbik lányunk) hozzájuk megy, mikor eljön az idő, hogy mennünk kell a kórházba. Ezúttal is a Szent István Kórház mellett döntöttem, csak orvost váltottam. November 19-re voltam kiírva Odettel.

Az orvosommal nagyon elégedett voltam, viszont sajnos a szeptember végi viziten kiderült, hogy október végén megműtik, így nem tudja vállalni a szülést. Hirtelen nagyon kétségbeestem, mert akkor már 34 hetes terhes voltam, és az orvosomat is váratlanul érte a műtét. Maga helyett javasolt egy másik orvost, akit megbízhatónak talált. Viszont ő meg akkor külföldön volt, és csak november 4-én érkezett vissza Magyarországra. Még azon a hétvégén megkerestem a másik orvost e-mailben, hogy addig is javasoljon szülésznőt, és egyből válaszolt a levelemre, ami nagyon pozitív volt.

A szülésznőt is felkerestem, és 36 hetesen mentem is hozzá az első ctg-re. November 4-én, 37 hetesen mentem a következő ctg-re, és akkor ismerkedtem meg a helyettes orvossal. Kedves volt és segítőkész. Aznap délután elment a nyákdugó. Kicsit meg is ijedtem, mert az előző terhességnél semmi ilyesmi nem történt, így utána is olvastam, hogy ez mit jelent. Többedik terhességre azt írták, hogy akár 24 órán belül lehet szülni. Még sok elintéznivalónk volt, így még nem szültem másnap.

November 11-én volt a következő ctg időpontja. Előző este már sokat fájogatott a hasam, de nagyon rendszertelenül, és már szeptember óta voltak jósló fájásaim. Így az éjszakai fájásokat is betudtam jóslóknak. Reggel 9 körül értem be a kórházba. A szülésznő megvizsgált, és mondta, hogy már 3-4 ujjnyira ki vagyok nyílva. Mondtam neki, hogy este fájogatott a hasam, és egy hete elment a nyákdugó. A ctg viszont nem igazán mutatott semmit, és nem is voltak akkor fájásaim, de a szülésznő mondta, hogy már bármikor jöhet a baba. Végül hazamentem, és a szülésznő javaslatára megvettem a bábakoktél hozzávalóit. Kb. 11 körül értem haza, és az udvarban találkoztam a szomszédokkal, és beszélgettünk pár szót. Akkor ismét kezdtem enyhébb fájásokat érezni, és úgy döntöttem, hogy elkezdem mérni, hogy milyen időközönként jönnek.

Otthon megittam a bábakoktélt, aminek hatására nem sokkal később teljesen kitisztultam. 5-6-7-3 perces fájásaim voltak, össze-vissza, így nem tudtam, hogy ez már vajon az, vagy nem. Mirával rendszeres 10 perces fájásokkal indult az egész, most meg minden annyira más volt. Gondoltam, lezuhanyzom, és megmostam a hajam. Hajszárítás közben aztán úgy döntöttem, hogy felhívom a szülésznőt, aki azt javasolta, hogy lassan akkor menjünk vissza a kórházba. A férjem így itthon maradt, és elment a lányunkért az oviba. Én közben írtam egy sms-t Rékának, akivel megbeszéltük, hogy Mirára ő vigyáz, míg mi bent leszünk. Visszahívott és mondta, hogy kb. 1 óráig nem lesz elérhető, de mindenképp hívjam, ha bármi van, majd visszahív.

Közben a férjem és a lányunk hazajöttek. Én sok csípőkörzést végeztem, de a fájások továbbra sem váltak rendszeressé, és nem is voltak olyan erősek. Egy órával később sem sikerült elérni Rékát, így a férjem már nagyon aggódott. Végül Réka visszahívott fél 2 körül, hogy 2-re ideér hozzánk. Én továbbra is csináltam a csípőkörzéseket, és számoltam az időt. 2-re ideért Réka, gyorsan elbúcsúztunk Mirától (nagyon nehéz volt), és visszamentek az oviba a Márton napi programra. A férjem taxit hívott, és lementünk. Kb. 3/4 3-ra értünk a kórházba. Felmentünk a szülőszobákhoz, és a szülésznő ismét megvizsgált. Akkor már 5 ujjnyira tágultam, és megrepedt a magzatburok, de én nem éreztem szivárgást korábban. Így tovább repesztette a burkot és mentünk újra a ctg szobába. Már erősödtek a fájások. Fél órával később mennem kellett volna a szülőszobába, de nem volt üres, így a ctg-s szobában vajúdhattam tovább. Viszont közben érkezett egy muszlim hölgy, aki kitiltott minden férfit a szobából, amíg ő bent van. A férjemnek is mennie kellett.

Akkor már nagyon erős összehúzódásaim voltak, így egy fájás után inkább úgy döntöttem, hogy kimegyek a férjemhez a folyosóra. Ott köröztem, de beszélni már nem nagyon tudtam, mert már annyira fájt. Kimentem vécére, és mire visszajöttem, felszabadult az egyik szülőszoba, így be tudtunk menni. Ekkor 15:40 volt. Végre átöltözhettem, és szóltam a szülésznőnek, hogy akkor hozzon fájdalomcsillapítót. Megvizsgált, és mondta, hogy húha, nagyon jól állunk, 10 centire voltam kitágulva. Majd kiment, visszajött, és közölte, hogy már nem ad fájdalomcsillapítót, mert nemsokára szülünk, és kellenek ezek a jó kis fájások a kitoláshoz. Ahogy kimondta, el is kezdődtek a tolófájások, mondtam, hogy ki akar jönni a baba. Akkor már sírtam a fájdalomtól, a férjem kezét tördelve.

A szülésznő sem számított ilyen gyors szülésre. „Rakéta ez a gyerek” – mondogatta közben, és szólt az ügyeletes orvosnak, hogy jöjjön be, mert az én orvosom már nem fog ideérni. Bejött és gátvédelemmel kezdtek neki a szülésnek. Végül 1,5 centit kellett vágni, mert Odett a fejecskéje mellett tartotta a kezét, így nem jött volna ki sérülés nélkül. 16:04-kor kint volt a kislányom, akit egyből a hasamra tettek. Fantasztikus érzés volt, én sem hittem el, hogy minden ilyen gyorsan történt. Az első lányommal 14,5 óra volt a vajúdás és a szülés, így még én nyugtattam a férjemet, hogy ugyan, nem úgy van az, hogy csak úgy hipp-hopp kipottyan a gyerek. Aztán majdnem a kórház folyosóján szültünk.

Ezúttal nagyon pozitív, jó élmény volt a szülés, mindenki nagyon kedves volt, az orvos és a szülésznő is bíztatott végig. És így Mirához is hazaért az apja késő délután.

Brigi

               További szüléstörténeteket olvashatsz a Szüléstörténet.hu oldalon.

A Szüléstörténet.hu már a Facebookon is megtalálható. Tetszik?