Ez a „szlogen” már szinte mindennap elhangzik valaki szájából, ha az utcán vagyunk, vagy a boltba megyünk, vagy az oviba viszem a nagyobbik gyerkőcöt.
Az elején kezdve:
Az első terhességemnél még három csemetét terveztünk, bár már akkor is a „majd látjuk, mit hoz a jövő” mondatot hangoztattuk erőteljesen. 21 hónap különbséggel születtek a lányok, az egyik 2014-ben, a másik 2016-ban.
Most már, hogy a kicsi sem kicsi és tervezem a munkába való visszamenetelt (bár zárójelben jegyzem meg, nem sok kedvem van, pedig nagyon szeretem a munkámat), egyre jobban bennem van a vágy, hogy kellene még egy kicsike.
Mindkét lányomat szoptattam egyéves korukig, de a kicsinél nagyon megviselt, amikor elhagyta a szopizást. (A nagyot én szoktattam le, amikor a kicsivel terhes lettem.)
Sokszor gondolok arra, hogy, de jó lenne megint egy icike-picike babócát dédelgetni, szeretgetni, holott a lányaim is rettentő anyásak és velük is kiélhetem magam.
És persze ott motoszkál a fejemben egy kis hang, hogy jó lenne egy fiú is. Habár a párom sem tudja garantálni, hogy harmadjára csinál nekem egy fiút. Emellett a nemrégiben vásárolt kis házunk is két gyerekre van kalibrálva, két és fél szobával mindenkinek lesz saját kis kuckója. De ha lenne egy harmadik kis manó, akkor már valakinek osztozkodnia kell.
Persze mindig ott a válasz, hogy de hát akkor minden ingyen van (ha-ha-ha), ami természetesen nem igaz. És a ruha, és a kaja, és az iskola, és a cipő, és a főiskola, és a koli vagy albérlet, és a stb-stb. Ezeket nem adják ingyen! Szóval az eszem tudja, hogy elég ez a két csajszi, de a szívem még harcol az eszem ellen!
Arról nem is beszélve, hogy benne vagyok már a korban és nem kockáztatnék egy beteg babát vagy a saját egészségemet (és itt most nem a későn szülés ellen érvelek, csak én magam féltem). Meg kezdeni elölről az éjszakázást, a nyűgösködést, az egész napos sírást, a fogzást stb.
Szóval vannak pro és kontra érvek-ellenérvek. De még mindig nem zártam le magamban ezt a témát, hiába tudom, hogy mi lenne a jó (nekünk is és a gyerekeknek is).
Igazából azért is írtam ezt le, mert nagyon tetszik a blog, és szerettem volna kiírni ezt magamból, annak ellenére, hogy a párommal már átrágtuk vagy százszor a témát.
De végül is mindig az vigasztal, hogy a lányok egészségesek, szépek és nagyon okosak. Mire vágyhatnék ennél többre!
Mása1113
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
