Japán lakosságának negyede 65 év feletti. Elöregedő társadalmukban fontos kérdés az idős emberek gondozása, ápolása. A robotika szinte az élet minden területére kínál megoldást, természetesen erre is. Egy nemrég vetített műsorban érdekes ötlettel próbálták az idős, magányos, sokszor súlyos beteg emberek életét jobbá tenni.

A Paro egy interaktív robot, melyet Japánban fejlesztettek ki az idős emberek gondozásának segítésére. A bájos, ölelni való fókabébit a legtöbb páciens szívébe zárta. Köztudott, hogy az állatok jelenlétének pozitív élettani és pszichés hatása van, ezért gyakori, hogy terápiás segítőként használják őket. Sajnos a legtöbb intézménybe nem vihetik magukkal a beköltöző idősek háziállatukat. Az állatok egészségügyi okokból nem lehetnek jelen és ellátásuk külön személyzetet igényelne. Bár a kutatások már 1993-ban megkezdődtek, a kis robot 2004 szeptemberében került piacra. Gondosan előállított kézműves termék, mely a legmodernebb technikát rejti magában.

Képes különbséget tenni sötét és világos között, hangokat ad, pislog, 12 szenzor rejtőzik bundája alatt, érzékeli az érintést, mozgást, reagál rá. Bizonyos szavakat megért, képes arra, hogy megtanulja, ha gazdája nevet ad neki. Érzékeli a hőmérsékletet. Fehér vagy arany színű antibakteriális műszőrme borítja, súlya hat kg. A kis fókát időnként fel kell tölteni. Rendhagyó módon a hálózati kábel egy színes cumiban végződik, melyet a szájába kell helyezni. Már nem csak Japánban, hanem Európában és az Egyesült Államokban is kapható. Idősotthonok, kórházak és magánszemélyek egyaránt vannak a vásárlók között. Jelenleg kb. 6000 amerikai dollár az ára. Természetesen ennél jóval olcsóbb lenne egy háziállat, Paro viszont megelégszik annyival, ha néha feltöltik.

A Paro segít az időseknek beilleszkedni, jó kapcsolatot kialakítani a többi pácienssel és a gondozókkal.  A demens, szellemileg leépült idősekre és a depressziós páciensekre pozitív hatással van. A zárkózott vagy agresszív betegek érdeklődését is felkelti. Bár nem élőlény, a felhasználókban mégis olyan érzetet kelt, mint egy igazi kisállat. Törődnek vele, simogatják, beszélnek hozzá. Hiába próbálkoztak korábban puha játékállatokkal, a kívánt hatás elmaradt. Nem csak időseknél vált be, több esetben segítette a felépülést hosszú ideig kórházban tartózkodó gyermekeknél és felnőtteknél is.

Phie Ambo dán filmrendező Mechanikal Love című dokumentumfilmjében többek között a Parót is bemutatta. Olyan kérdéseket feszeget, hogy vajon jogunk van-e elhitetni az emberrel, hogy a Paro érző, élettel teli lény, vagy helyettesíthetjük-e az embert a géppel? Örülnünk kellene a Parónak, hiszen kutatások bizonyítják hasznosságát, vagy ez is csak egy szomorú látlelet arról, mennyire eltávolodtak egymástól az emberek?

(Nemrég mutatták be a mozikban a Hős6os című animációs filmet, melyben a főszereplő robotot eredetileg arra találták ki, hogy beteg embereken segítsen.)

Források:

http://www.parorobots.com/

http://www.wsj.com/articles/SB10001424052748704463504575301051844937276

Juditty

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?