szüléstörténet szülés

Hivatalosan augusztus 27-re voltam kiírva a kislányunkkal, és én már előtte egy héttel minden nap úgy feküdtem le, hogy na, majd most... Majd ma szülünk. De nem így lett. Nagyon-nagyon szerettem volna elkerülni a befekvést, de Cegléden, ahol szültem, túlhordás esetén kötelező a kórház vendégszeretetét élvezni, amíg meg nem születik a baba. Így fogtuk a teljes cókmókunkat, és 28-án reggel befeküdtem a terhespatológiára. 

Nem nagyon értettem ezt a kötelező befekvést, mert a lepény rendben volt, áramlás és ctg szintén... Semmi nem indokolta különösebben, de tűrtem. Minden viziten megkaptam, hogy hát várunk... Mivel volt saját dokim és szülésznőm is, velük egyeztetve abban maradtunk, hogy ha magától nem indulna be, akkor 31-én indítunk. Nem volt egy nyomorult jóslófájásom se, egy szerencsétlen ujjnyira voltam csak kitágulva... Annyira még a férjem is kitágult a nagy várakozásban.

Előtte való nap azért bepróbálkoztak egy oxiterheléssel, de azon kívül, hogy egy hascsikarásnyi görcsöt éreztem, semmit nem használt. A másnap reggeli nagyviziten elővezette a dokim, hogy ő indítana engem. Megvizsgáltak és rábólintottak. Annyira vártam már, hogy vége legyen a szörnyű kórházi bentlétnek, hogy indiánszökdelésben mentem vissza a helyemre csomagolni. Még kaptam egy olyan fülest, hogy előtte igyak egy bábakoktélt, ártani már nem tud. Így a férjem azzal bevágtatott - tudni kell, hogy az 1 rész ricinus, 1 rész pálinka, 1 rész baracklé - és gyorsan lehúztam. Szerintem ilyen vidáman senki nem várta még, hogy levigyék szülőszobára.

Végre jöttek értem és lekísértek, kezdett elkapni az izgulás, hogy itt most valami lesz. Lent felraktak ctg-re, és vártam dokimat. Szülésznőm bejött miattam, és a legelejétől ott volt velem, mindent elmagyarázott, hogy mi hogyan lesz, milyen lehetőségek vannak. Előkészített, kaptam beöntést, amitől én őszintén megkönnyebbültem és lezuhanyoztam. Végre 11 körül leért dokim és megvizsgált. Fájás szinte semmi, 2 ujjnyira szenvedtem magam, így a tablettás indítás mellett döntött. Felrakta a kúpot és lefektettek, vártunk. Én folyton csak azt kérdezgettem, hívhatom-e már a férjem, aki otthon várt transzban, hogy jöhessen. (Előre megbeszéltük, hogy csak akkor szólok neki, ha már ténylegesen beindul valami, legalább ő pihenjen kicsit.)

11.40-kor már kezdtem érezni, hogy itt már lesz valami... 2 körül egészen konkrét fájások leptek el. Szülésznénim, aki végig velem volt, mondta, hogy most már jöhet apuka is. Be is ért kb. tíz perccel később. Kimentünk a folyosóra sétálgatni, mert fekve nem volt jó sehogy. Elkezdtük mérni a fájásokat, legnagyobb meglepetésemre 2 perces durva fájásaim kezdtek lenni. Vajúdtam labdán, közben férjem masszírozta derekam, meg kimentünk meleg vízben tusolni. Egész vígan voltam, gondoltam, hogy mit vannak ezen fennakadva, hiszen még nevetgéltünk két fájás között...

szüléstörténet szülés

Három körül ctg, a doki megint megvizsgált. Kimondta az ítéletet, burkot repesztünk. Talán ez volt az egész szülés legrosszabb élménye. Nagyon fájt a vizsgálat és a repesztés is. Ezek után szinte átmenet nélkül olyan erős fájásaim lettek, hogy rögtön újraértelmeztem ezt a vajúdás dolgot. Felfeküdtem már a szülőszobában lévő ágyra, és innen már a tér és az idő összefolyt. Csak szorongattam a férjem kezét, és vártam azt a pár pillanatot, amikor fellélegezhetek. Kaptam oxit és valami fájdalomcsillapító bódító cuccot. Négy körül éreztem először tolófájásszerűt. Nagyon elkezdtem kiabálni, hogy jöjjön gyorsan valaki, mert szülünk. A szülésznőm megvizsgált, és kedves, de határozott hangon kvázi kiröhögött, hogy ezt még bizony el kell sóhajtani. Na, hát sóhajtsa el, akinek két anyja van... De próbáltam a megbeszélt technikát alkalmazni és okosan lélegezni. Nagyon sokat beszéltünk arról, hogy segítenem kell a babát és oxigénhez juttatni. Ezért koncentrálnom kell, és ha lehet nem sikítozni, mert csak veszítek az erőmből.

Nem tudom, mennyi idő telt el, de nekem óráknak tűnt (férjem szerint 10 perc) végre megkegyelmeztek, és kezdhettem a kitolást. Vártam, mint a messiást, mert mindenhol azt olvastam, hogy 3-4 tolás és kint a baba, és az már nem is fáj annyira... hát nekem nem. Szegény babám vagy 8 tolásból lett meg. A másodiknál jött meg kb. a dokim, aki folyamatosan igazította a babát a jó irányba, közben szülész nénim vezényelt. A végén már teljesen kezdtem elfogyni. Nem akartam kiabálni, de mégsem tudtam uralkodni magamon... A szülésznőm olyan volt, mint egy jóságos anyuka és egy kiképző őrmester keveréke, ha kellett, bátorított, ha kellett, letolt, hogy szedjem össze magam. Az utolsó tolás előtt már mondtam férjemnek, hogy húzzák ki valahogy, mert én meg nem szülöm. Mire a szülésznőm mondja, hogy

„Drágám, de hát látom a haját!”

Erre én felkiáltottam:

„Van haja?”

és azzal a lendülettel ki is nyomtam pontosan 17.40-kor. Szegény ha kopasz, lehet bent marad… Hihetetlen megkönnyebbülés és extázis kerített hatalmába. Férjem vágta el a köldökzsinórt. Azonnal rám rakták és összebújtunk hárman, csodálatos volt. Aztán a picurt elvitték a férjemmel, engem pedig rendbe raktak. Szerettünk volna gátvédelmet, de babának akkora buksija volt, hogy a gátmetszés ellenére is repedtem mindenhol. Magát a metszést is éreztem, de egyáltalán nem fájt. A varráshoz is kaptam érzéstelenítést, kb. fél óra volt, és icipicit fájt csak, vígan beszélgettünk közben. Mikor végeztek, visszahozták a kislányunkat a férjemmel aranyórára és szopizott is picit.

Összességében én nagyon jó élményként éltem meg a szülést, bármikor újra csinálnám. Végül is viszonylag gyorsan lett meg, ahhoz képest, hogy 11-kor kezdtük a bulit és 17.41-kor már rajtam feküdt a babánk. Ebben nagyon nagy szerepe volt annak, hogy az orvosom és a szülésznőm mentálisan is felkészített az egészre, és végig egy támogató közeg vett körül a férjemmel az élen, akinek nem lehetek elég hálás, hogy végig velem volt és bátorított. A végeredmény egy tökéletes 3530 grammos 53 centis tünemény kislány.

egy anyuka

szüléstörténet szülésOlvass még szüléstörténeteket! 

19 évesen szültem és nem bántam meg

Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam

Későn indították be a szülést

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>