13. hét
A héten találkoztam a szülésznőmmel, és megegyeztünk abban, hogy mostantól kéthetente ellenőrzik nálam a baktériumokat. Egyelőre szerencsére jók lettek az eredményeim. Nem tudom, hogy a napi tőzegáfonya adag segít, vagy amúgy is jó lenne.
Megvolt a genetikai ultrahangom is. Mindent rendben találtak, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy nem csinálunk további genetikai teszteket. Sajnos a következő ultrahangra két hónapot kell még várni. Hiába második gyerek, én még mindig ugyanolyan kíváncsi vagyok, azonban a kíváncsiságom intenzitása azért néha csökken. Férjem viszont sokkal nyugodtabban viseli. Az előző terhességem alatt mindent ellenőrzött, kíváncsi volt mindenre, bármi kis probléma/kérdés miatt aggódott. Most könnyebben vesz mindent, jó értelemben.
A hasam extra gyorsan nő. Már most úgy néz ki, mint amikor a lányommal kb. az ötödik hónapban voltam, pedig a teherbeesés óta plusz egy kilóval tengetem napjaim. Előző terhességem alatt az első trimeszterben fogytam kb. három kilót, viszont az vissza is jött a negyedik-ötödik hónapban.
Még nem hánytam, amióta a másodikat várom, azonban a hányingertől néha világgá menekülnék. Azt hittem, hogy lassan múlni fog, de szinte minden nap előjön, és nem segít semmi praktika sem rajta. Napjaim nagy részében szerencsére lefoglal a kiscsaj, és nincs időm azon filozofálni, hogy rosszul vagyok. Délutánonként képesek vagyunk akár két órát is aludni.
Hétvégén le lett passzolva rokonoknak, úgyhogy az összes addigi alvásigényemet kielégítettem, volt, hogy 12 órát aludtam éjjel, és még délután is eltűntem egy-két órára.
Amikor van egy kis időm, mármint magamra, és például tudok nyugodtan olvasni, akkor eszembe jut, hogy basszus, még mire nem kerestem rá (baktériumokkal kapcsolatosan, szülésről, kórháztesztek, könyvek gyereknevelésről stb. és a szépirodalmat már rég el is felejtettem...). Én a gyerekek előtt maximalista voltam. Mindenről tudni akartam, amit nem tudtam, annak utánaolvastam, listáim voltak stb. Az a tipikus bölcsész, jó értelemben.
Lányom születése előtt már be voltak szerezve a tipikus Vekerdy-vonalas könyvek, a rokonok Ranschburgot nyomattak, én meg még rákattantam Sheila Kitzinger-re is. Nem tudom, hogy ő otthon mennyire ismert. Nagyon megfogott a stílusa. Természetesen mostanra feledésbe merült számomra, de valahogyan a hétvégén rábukkantam egy dokumentumfilmre Robin Limmel. Elkezdtem nosztalgiázni, aztán szépen lenyomta a kíváncsi énem a praktikusság és az időhiány. Jó volt nézni 50 percig, hogy milyen szép ötleteik vannak, hogyan dolgoznak, milyen egyszerű körülmények között. Ne nézzetek fanatikusnak, nem vagyok egyik vagy másik, csak érdekelnek más nézetek, vélemények, többféle megoldások.
Pubi
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
