Szülőként az egyik legfontosabb és legtöbb tervezést igénylő feladat a gyerekünk egészséges étkeztetésének megtervezése, a neki való főzés. Már kiskorukban megkapják a lányok az első babakonyhájukat és a fiúk is szívesen kutyulnak nekünk sárfőzeléket, de vajon mikortól elég nagyok a gyerekeink ahhoz, hogy az igazi főzést is részben rájuk bízzuk?

Érdemes már a kisgyereket bevonni a háztartási munkákba, főzési folyamatokba. Úgyis ott állnak és érdeklődve nézik, mit csinálunk, csak egy kötény kell és máris indulhat a közös élmény!

Kezdjünk az alapoknál. A főzés hozzáadás-kivonása pedig a hozzávalók megismerése.  Játsszunk a gyerekkel, a gyümölcsök, zöldségek, alapanyagok segítségével, állapítsuk meg, milyen a színük, illatuk, hogyan kell felvágni, hogy lehet felhasználni őket. Ha nagyvárosi környezetben élünk, keressünk fel látogatható gazdaságokat, farmokat, hogy a gyerek ne azt higgye, hogy a lila tehénből jön a csoki, a kása pedig csak színes zacskóban, por alakban létezik.

Ahogy a gyerek nő, úgy lehet egyre több feladatot rábízni. Az első időkben kérhetjük segítségét a bevásárlásnál. Pakolja be ő a zöldségeket a zacskóba a boltban. Otthon aztán mossa meg őket. Ha van biztonságos hámozó, próbálkozhat azzal is, hosszúkás zöldségek vagy gyümölcsök esetén, amikor inkább csak egyenes vonalakban kell lehúzni a héjat. Kevergetheti a sütemény tésztáját, megtöltheti  a muffinformáinkat, gyúrhat kókuszgolyót a masszából.

Segíthet panírozni, ismerkedhet minél több konyhai eljárással, mondjuk el neki ezeknek a nevét, és hogy mire valóak.

A kisiskolás kizárólag felügyelet mellett már a tűzhely mellé is odaállhat, segíthet az egyszerűbb műveletekben. Készíthet magának szendvicset is, vagy készíthet nekünk is egyszerűbb uzsonnákat, reggeliket. Ebben a korban a gyerek már igazi segítséget jelenthet a konyhában, még ha lassabban is végzi a feladatokat, vagy játéknak éli meg az egészet.

A legtöbb háziasszony a konyháját saját felségterületének tekinti, ahová néha még a család többi tagja sem léphet be. Ez a megközelítés hosszú távon oda vezet, hogy minden konyhai teher az anya nyakában marad, és a gyerek kedvét is elveheti a főzéstől.

Ha hagyjuk, hogy használja a konyhát, lehet hogy hat edényt használ és mindent liszt borít majd, de a kis kukta egyre ügyesebbé válik az évek során és fontos, hogy megtanulja, ő maga is el tudja készíteni a saját kedvenc ételeit.

Ha minden jól megy, a felsős általános iskolás már egyedül otthon össze tud ütni egy rántottát vagy más egyszerűbb ételt. Mi is nyugodtak lehetünk, mert éveken át előtte gyakoroltuk vele a felelősségteljes viselkedést, tudja, hogy kell begyújtani a tűzhelyet, mire kell figyelni, hogy ne égjen oda az étel, nem csinál árvizet a mosogatóban.

Tinikorára már a gyerekünk képes lesz bevásárolni és elkészíteni magának az ebédet, legyen szó akár egy levesről vagy második fogásról.

Ezt a biztos és biztonságos tudást viszont csak úgy szerezheti meg, ha kiskorától kezdve megszokja, hogy korának és képességeinek megfelelő feladatokat kap, aminek kapcsán egyértelművé válik számára, hogy a konyha éppúgy lehet az ő területe, mint a saját szobája.

A.