2016-ban szültem kisfiamat a Szegedi Női Klinikán. Az orvosom szerintem a legjobb választás volt, bár sokszor nem tudtunk méreteket, valamint képet sem kaptunk a piciről, csak ha mi fotóztuk a monitort. Magán rendelője kifogástalan környezetben van, egyébként jól felszerelt készséges az asszisztensnő is és az orvos is, a mai napig csak ajánlani tudom a szaktudását. Benne nem csalódtam.
December 18. Hajnal 1-kor indultunk el 10 perces fájásokkal Szegedre. A magzatvíz nem folyt el, csak éreztem, hogy valami nincs rendben. Inkább nézessük meg, ha vaklárma, maximum hazajövünk. Kettőre bent voltunk a kórházban, ahol felvették az adatokat, aláírattak egy csomó papírt, amit nem volt időm sem elolvasni, mert nem tudtam, mi van (első baba). Ctg-re tettek, egy ismeretlen ügyeletes tanuló vizsgált meg, azt mondták, ma már jön a baba, viszont nyugodtan menjek haza és jöjjek, ha erősebbek a fájásaim.
Ott megbeszéltük, hogy messze lakunk, inkább maradnánk, ha lehet. Felvettek egy osztályra, bekerültem egy szobába a visszatartásosokkal. Itt már 11 óra körül lehetett, és iszonyatos fájásaim voltak. Jött a látogatási idő. A szobában megjelentek a hozzátartozók, plusz egy három éves kislány. Néha elsírtam magam, és állva kapargattam a radiátort kínomban, miközben a kislány kíváncsiskodott, hogy:
„Mi a baja a néninek?”
Párom szólt az osztályon a nővéreknek, hogy megnézhetne valaki. Ekkor bejött a dokim és megnézett, azt mondta, el kell mennie, de estére baba lesz, és ha indul a folyamat, akkor jön. Vissza a szobába. Óriási perpatvar alakult ki a látogatok közt. Jobbnak láttam eljönni onnan, mert vajúdás közben nem tudok koncentrálni még az ordítozásra is. Tovább vajúdtam a FOLYOSÓN! Délutánig! Ekkor hívtuk a dokit, hogy már tényleg nagyon fáj, semmi nem jó. Párom még pisilni is bekísért, mert a görcsöktől nem ment egyedül. Megint ctg, megint vizsgálat. Nem tágulok. Majd ha tágulok, akkor mehetek szülőszobára.
Vert a víz, fájt minden, és tovább kínlódtunk a folyosón. Ekkor jött el a pont, hogy bementem a szülészetre, megmondtam, hogy valami legyen. Elmondtam, mi a helyzet a szobatársakkal. A szülésznő újra megvizsgált. Iszonyatos fájdalmat éreztem, mintha felszakított volna valamit.
Kaptam kúpot, apa vett ruhát, mehetek a vécére. Semmit nem ettem egész nap, úgyhogy nem volt, ami távozzon.
Bementünk és vártuk a dokit. Ctg-re tettek, kaptam gázt. Epidurált direkt nem kértem. A szülőszoba szép volt, tisztaság volt és jól fel volt szerelve.
Nagy nehezen, 6-kor indult a szülés. 23:30- kor megszületett a kisfiam. 3900 grammal, 53 centivel jött világra gátmetszéssel, nem kaptam oxit. A mellkasomra tették. Amíg összevarrtak és egy csomó tanuló nézett alulról, apa nézte, ahogy a fiát öltöztetik, mérik. Egy kis mellékszobában kaptunk helyet, egy órát hárman együtt voltunk.
L.
Szüléstörténet: Gyengül a szívhang, irány a műtő!
Hirtelen betoppant egy altatóorvos, egy másik szülésznő a papírokkal, én két fájás között aláírtam, valaki megfogott, át kellett karolni, áttett egy szűk ágyra és eltolt a műtőbe...
Tovább>>>
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
