A harmadik császármetszésemet szeretném megosztani veletek. Röviden az előzményekről: A kislányom tíz éve született farfekvés miatt császárral, a kisfiam két évre rá gerincfájdalom miatt ugyancsak műtéttel látta meg a nagyvilágot.

Sok idő eltelt, és sok minden történt azóta, de 2017 végén elkezdtünk próbálkozni a babával. Februárban már tudtuk, hogy sikerült. Simán ment minden, egészen a 12 hetes Down-szűrésig. Ott az ultrahangon találtak egy megvastagodást a pici köldökénél. Nem tudták, mi az. Az orvosommal a várandósság végéig mindig alaposan megnézettem, hogy lát-e valamit, de ő semmi rendelleneset nem látott. Ezen kívül tökéletesen telt a kilenc hónap. Se hányinger, se rosszullét, némi derékfájás, de az belefért. Október 5-re voltam kiírva, de az orvosommal szeptember 28-át tűztük ki a műtét idejére. 

El is jött a nagy nap. Reggel 6-kor kellett jelentkeznem a szülészeten. Kedves, barátságos fogadtatásban részesültem. Kaptam egy ágyat és egy kórházi hálóinget. Átöltözve kellett a vajúdóba mennem, ahol felvették az adataimat, megcsinálták a beöntést, majd zuhanyzás után feltettek ctg-re. Szépen ütemesen hullámzott a vonal a papíron, aztán jött a szülésznő, aki bekötött egy infúziót, megitatott velem egy adag savlekötőt és megkatéterezett. Már beszélgettünk, hogy mi hogyan fog történni, nevetgéltünk, hogy rutinosan fekszem már az asztalra.

És érkezett is a beteghordó, átfeküdtem az ágyra és kitolt a folyosóra, ahol a párom és anyukája aggódó tekintettel nézte, ahogy a műtő feliratú lift ajtaja bezáródik. Betoltak a műtőbe, ahol az első gondolatom az volt, hogy félek és fázom, és altassanak el. Mindkét megelőző császárom SPA-val zajlott, amit nagyon szerettem. Látszott rajtam, hogy félek, mert a műtőben minden ember nagyon kedves volt és próbált megnyugtatni. Simogattak, kérdezgettek, és mindent elmondtak, mi hogyan is fog zajlani. Aztán felültettek az asztalon, és előre kellett hajolnom, cicaháttal. Egy orvostanhallgató szépen felmondta a leckét, hogy melyik csigolyaközbe és hová is kell szúrni a tűt. Aztán az aneszteziológus fertőtlenített, érzéstelenítette a bőrömet, majd beszúrta az SPA-t. Nem fájt, csak feszített.

Elfektettek. Minden zsibbadt is, ahogy kell. Fertőtlenítettek, letakartak, összebiccentettek és elkezdték. Megvágott az orvosom, és éreztem, teljes fájdalommal. Megszólalni se tudtam, csak folytak a könnyeim, azonnal megálltak. Az altatóorvos már nem tudott felültetni, hát elaltattak. Teljes képszakadás. Következő kép már a kórterem és a szülésznő, aki kedvesen megkérdezte, hogy áttolhatnak-e az apukához és a babához. Kaptunk több mint egy óra aranyórát. Imádtam. 

A műtét után sokáig bántott az az érzés, hogy nem láttam a pici fiamat megszületni, de aztán belenyugodtam. A lényeg, hogy 2018. szeptember 28-án 8:32-kor megszületett Bence 3530 grammal és 51 centiméterrel. 

Mint kiderült, a köldökvastagodás egyszerű bőrköldök. 

Nóra

Kíváncsi vagy mások szüléstörténeteire? Ezeket ajánljuk:

19 évesen szültem és nem bántam meg

Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam

Későn indították be a szülést

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>