Klaudia szokatlanul korán vállalkozott arra, hogy anya legyen: már az első együttlétkor teherbe esett tizenévesen. Kisfia tíz órás vajúdást követően született meg december 24-én.

A család másfél évvel később bővült: három óra alatt jött világra az öcsi, akit kislánynak szerettek volna, de Klaudia így is boldog, hogy tizenkilenc évesen két kisfiú édesanyja lehet. Te is megosztanád szüléstörténeted? Küldd el a bezzeganya kukac freemail.hu emailcímre.

Nálunk elég korán jött az ötlet, hogy legyen egy kisbabánk. Három hónap után döntöttünk úgy, hogy ideje a kapcsolatunkat kicsit komolyabb vizekre terelni: eldöntöttük, hogy legyen egy gyerekünk. Minden sikerült elsőre: már az első együttlétünk sikert hozott. Ez az első együttlét mindenben az első volt: előtte nem volt köztünk testi kapcsolat. Sokan ellenezték ezt a kapcsolatot, mert még túl fiatal voltam, a párom pedig 10 évvel idősebb nálam.

Szerencsére minden a legnagyobb rendben történt a terhesség alatt. Szüléskor 10 órát vajúdtam, de a mai napig azt mondom, hogy nem volt olyan vészes, azt hittem, hogy sokkal rosszabb lesz. Az orvosok is nagyon figyelmesek voltak, bár akkor este 18 nő szült velem együtt. A szülés úgy zajlott, hogy 23-án reggel 7-kor rózsaszínes folyásom volt, és én akkor úgy gondoltam, hogy még nem kell bemennem a kórházba, mert a pici is mozgott rendesen és fájásaim sem voltak. Este 7-kor azt mondták nekem, hogy menjek be a kórházba, mert már két nappal túlhordtam, ezért bementünk a párommal.

Egyből megvizsgáltak ultrahanggal is, egy nőgyógyász pedig azt mondta, hogy már kétujjnyira ki vagyok tágulva, és hogy az este meglesz már a pici. Én nagyon izgatott lettem, hogy végre 9 hónap várakozás után karjaimba foghatom a kisfiamat. Este 10 óráig nem volt semmi jele, hogy itt tényleg meglesz a pici. De aztán elkezdődtek a fájdalmak, mint derült égből a villámcsapás. 10 perces fájásaim voltak egész végig. Egyfolytában nézték a baba szívhangját.

Reggel fél 6-kor elfolyt a magzatvizem és bevittek a szülőszobába. Akkor már nagyon erős fájásaim voltak. Még várni kellett egy kicsit, hogy teljesen kinyíljon a méhszájam. Hat óra 15 perckor végre meghallottam, hogy az orvosok azt mondják: „Nyomjon, anyuka, már látszik a feje!” Tizenhárom perc alatt megszületett. Egyből felsírt, az volt életem legjobb pillanata, mikor megláttam véresen, szutykosan. Odaadták a kezembe, hogy vigasztaljam meg, és mikor megfogtam, egyből elhallgatott. Érezte, hogy jó helyen van és hogy nagyon szeretem már most. 2008. december 24-én világra hoztam egy gyönyörű, egészséges kisfiút. 3440 grammal és 56 centivel született.

Nem sokkal a kicsi születése után eldöntöttük, hogy legyen egy másik gyerekünk is, egy kislány. Másfél éves volt a fiam, mikor megszületett a kisöcsi. Nagyon örültünk volna egy kislánynak, de kisfiú lett. Neki is örültünk nagyon, úgy voltunk, hogy mindegy, hogy kislány vagy kisfiú, az a lényeg, hogy egészséges legyen.

A második fiam születése gyorsabban zajlott le, őt négy nappal hordtam túl a kiírt dátumnál. Hajnal fél 3-kor kezdődtek a fájdalmak, először csak nagyon ritkán, 30 percenként, de egyre sűrűsödtek. Fél 5-kor kihívtuk a mentőt, mert nagyon elkezdtem vérezni, és megijedtünk, mert az első babánál ilyen nem volt. Tíz perc alatt kiért a mentő. Mikor beértem, megvizsgáltak, és azt mondta az orvosom, hogy teljesen ki vagyok tágulva, és egy, maximum két óra és meglesz a baba. Egyből bevittek a szülőszobába, és ott vártam, hogy kezdődjön. Végül fél 6-ra megszületett a második kisfiam. Azt mondom, hogy ez a három óra ezerszer rosszabb, fájdalmasabb volt, mint az a tíz óra.

Már a második kisfiam is 5 hónapos. És most itt vagyok 19 évesen 2 gyönyörű kisfiúval, akik egy csöppnyit sem hasonlítanak rám. És boldogan neveljük őket a párommal.

Klaudia