Már fél éve vártuk a kistesó megfoganását. Valahol reménykedtem a Borkával való gyors pozitív teszt megismétlődésében, bár most legalább nem éreztem magam olyan feszült helyzetben, mint előzőleg, amikor folyton azon gondolkodtam, hogy vajon meddő vagyok-e (a családunkban többeknek nagyon nehezen – esetenként sokadik lombikkal – jött össze a saját gyerek). Tudtuk, hogy van peteérésem, hiszen a szülés utáni hathetes kontrollon az ultrahangon látszott a tüszőrepedés (ennyit arról, hogy a kizárólagos, igény szerinti szoptatás fogamzásgátló hatású), az orvosom jelezte is a védekezés szükségességét, ha nem szeretnénk ennyire kis korkülönbséget. Menstruáltam a 8. héten, aztán hol volt, hol nem volt, vagy csak egy héttel később. De nem is foglalkoztam vele. Egészen nyárig.

A „munkálatokat” követő első hónapban nem jött meg a kiírt dátumra, örültem. De semmi. Csak kimaradt egy hónap. Aztán szabályos három hónap, és megint egy kimaradás. Ez épp akkorra esett, amikorra ki voltam írva egy ambuláns nőgyógyászati beavatkozásra, jeleztem a késést, UH – semmi. Ha következő hétre nincs vérzés, jöjjek megint kukucskálni. Három nap múlva leszakadt a mindenség – legalább akkor a méhszájseb fagyasztást meg tudják csinálni, mert most már úgyis sikerülni fog! 10 nap múlva túl voltam rajta, aztán három hét önmegtartóztatás (és lelkes Aviva gyakorlás), majd egy szabályos időre érkezett havi(ideg)baj, és durrbelepifpuff. Közben eladtuk a lakásunkat, és a védőnénink némi kutakodás után pozitívan jelzett vissza az otthon szüléssel kapcsolatban. Minden klappolt.

Csak a teszt lett negatív. Ezen úgy felidegeltem magam, hogy egyedül benyomtam egy 32 centis extra sajtos pizzát, aztán befeküdtem az ágyba, és csak morcogtam. Pedig valami most más, tudom! Fürdés előtt Borkát betettem az ágyába, előkészültem fektetéshez, félmeztelenül sürögtem. Amikor emeltem volna ki, átkarolta a derekamat, és puszit nyomott a hasamra. Majdnembőgtem.

Pár nappal később durván begyulladt a jobb mellem, azt hittem, megőrülök. Ráfogtam egy rosszul sikerült hurcikötésre. Majd ismét pár nap múlva pakolászás közben éreztem, hogy meghúzódik a hasam. Egy héttel később éreztem a kis kaparászó görcsöcskéket. Idenekem egy tesztet, de most hagyjál a hülye ikszepileddel ap.csába! Csuri, azzzzonnal kijött a plusz jel. A műanyag rudacskával a kezemben táncoltam végig a lakásban „KISTESÓLESZ!” felkiáltásokkal.

Azóta már a 18. hét küszöbét rugdosom. És ez az első trimeszter nyaralás volt. Két hét émelygés után a legnagyobb probléma az étkezésemmel kapcsolatban, hogy nem kívánom a zöldturmixot. Nem volt semmi komolyabb „most összeesemhanemalhatok” probléma, hányás, mindent szétcsapkodós idegroham, bőgés a meghatóbb számra a rádióban... Egyedül a bőröm katasztrofális helyzete jelzi feltűnően a változást, de ez javarészt csak mellékesen okozata a várandósságnak, mert ez a kis tornász-palánta állandóan tejfölt és joghurtot zabáltatna velem, aminek kénytelen vagyok heti rendszerességgel engedni. Ellenben körülöttem mintha mindenki terhes lenne, és ettől szuperhisztis. Ijesztő.

Állandóan úton vagyunk Egyeskével, ingázunk Pécel-Gödöllő-Veresegyház-Budapest között, ügyeket intézünk, klubozunk, barátnőzünk, piacra járunk, sokat táncolunk, nevetünk, szaladgálunk. Úgy érzem magam, mintha egy buborékból figyelném a környezetem, látom a változást: mindenki megházasodik, babát vár, költözik, diplomázik, fősulit kezd, új munkát kap, új kapcsolatot kezd, és én csak ülök, végtelenül örülök a körülöttem lévőknek, és minden látható ok nélkül vigyorgok.

Összehasonlíthatatlan a két várandósság már most. Az első harmadban sem voltam ideges, nem tanakodtam, hogy vajon megmarad-e. Úgy döntöttem, hogy minden úgy lesz, ahogy lennie kell. A békénél többet úgysem tehettem az ügy érdekében. Ugyan ismét felmerült a „van-e bennem elég szeretet még egy embernek?” kérdés, őrülten szerencsésnek érzem magam, hogy hamarosan kétszeres anya lehetek. Most nem szorongok a különböző komplikációk miatt, nincs bennem félelem a szüléssel kapcsolatban, sőt, alig várom magát a folyamatot! És azt a kis nyeklő-nyakló, meleg kis gombócot, amit a végén kapni fogok.

Bojszy

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?