Valamelyik este alkalmam nyílt nyugodtan, zavaró hanghatások és „Anya, kérek egy teát, vagy Anya, hol a pizsamám” típusú cselekvésre buzdító felszólítások nélkül nézni a közvetítést „a villából”. Egyébként nem nagyon követem, de valahogy csend költözött a házba én meg jól elnyúltam, igényesen a tv előtt a kanapén.
Bár eleve valahogy borzongok ettől a kukkolós műsortól, azért mégis belenéztem, és arra a következtetésre jutottam, hogy ez még mindig kevésbé rombolja az emberi erkölcsöt (na, jó, kivéve az egyik műsorvezető szerepeltetését), mint egy Barátok közt, vagy egy Jóban-rosszban, ahol mindenki kefél mindenkivel, a gyerekek folyamatosan pofátlanul és hobbiszinten átverik a szüleiket, ahol a hazugság, az egymás fúrása, az őszinteség teljes hiánya egy alapvető emberi jellemvonás, ezek ellenkezőjét a sorozat nyomokban tartalmazza.
Miközben a Való Világ életképeit néztem, azon gondolkoztam, milyen ezt a műsort független szemlélőként nézni, és milyen lenne, ha mondjuk az én gyerekem parádézna a bekapcsolhatatlan sütő birodalmában. Ez tulajdonképp azért jutott eszembe, mert végeztem a múltkor egy röpke, nem reprezentatív közvélemény kutatást a 14-17 éves korosztály tagjai között (kb. húszan nyilatkoztak). Ezek a gyerekek tulajdonképp semmi rosszat nem látnak abban, hogy egy ilyen műsorban részt vegyenek, egy gyerek mondta, hogy azért talán nem annyira jó, de az is a fiam volt, akit valószínűleg befolyásolt a véleményem.
Pár év múlva ezek a gyerekek szabad akaratukból dönthetnek ez ügyben. Tudom, az itt olvasók többségének még édes, habos-babos kis puhabőrű babucija van, vagy cuki kis iskolatáskás, de jó, ha mindenki tudja, ez az állapot nem tart örökké, egyszer mindenkinek elkezd szőrösödni a hónalja, pattanásosodni a feje, vagy büdösödni a lába.
Vajon milyen lenne a saját gyerekedet bámulni a Való Világban?
RR
