30. hét

Érdekes, hogy minél közelebb kerülök a szülés időpontjához, annál több olyan teendővel veszem magam körül, vagy jönnek maguktól is, amihez sok energia kell. De mint azokban az álmokban, melyekben futnánk, de nem tudunk, és lassított felvételként nézzük végig saját szenvedésünket, úgy szenvedek attól a ténytől, hogy tenném, de nem bírom. Ugyan sok van még hátra, sokáig leszek még terhes és sok feladat vár még rám, de azon veszem észre magam, hogy egy nap egyre kevesebb dolgot tudok megcsinálni. Pihennem kell időnként, no, lássuk be. És bár ezzel nincs is baj, de miközben egy kicsit ledőlök, fejben elmosogatok, megfőzök, megírom, amit meg kell, elküldöm, felteszem, elrakom, becsomagolom, kikészítem, és ezután, mikor már végre felülök, hogy nekikezdjek a dolgoknak, időnként meglepődöm, hogy nem jöttek a kis manók, és nem csinálták meg mindazt, amit elméletben már én vagy hatszor.

Reggel 8.00

D. már rég nincs itthon. Valahogy kitetriszezem magam az ágyból. Oldalra gurulok, majd felülök, majd lecsúszom az ágy végébe, és onnan már megy magától minden. A reggeli pisilésnél nincs is jobb mostanában, az maga a mennyország. Fogmosás, és egyéb fürdőszobai teendők után becsoszogok a nappaliba, hogy adjak a halacskának enni, miközben telefonon bejelentkezem D-nél. A reggeli még sokáig várat magára, mostanában sokáig nem vagyok éhes. Általában iszom egy teát, és átgondolom, hogy aznap mi mindent kell elintéznem, ilyenkor szoktam leejteni a nap első zsepijét, vagy papírfecnijét, de ebben a napszakban még viszonylag könnyen felveszem. Kicsit tornázom, hogy megmozgassam magam, és indulhat a nap.

10:00

Most már éhes vagyok. Éhes, de valahogy mégsem tudom, hogy mit egyek. A velünk szemben lévő közért mindig nagyon finom péksütikkel, friss, puha zsömlékkel van tele, de nem kívánom. Egy hónapja a sláger müzli joghurttal. Isteni, nagyon jó.

11:00

Eszem egy szendvicset. Korábban előfordult, hogy már ebben az órában ebédeltem, de annak semmi értelme. Eltelített, és sokáig nem tértem magamhoz, volt, hogy le kellett feküdnöm. Szóval most már tudom, egy szendvics csillapítja az éhségem, és nem ettem degeszre magam. Ekkor szoktam odatenni a mosást, vagy megyek ki a közértbe, hogy ebédet főzzek. A cipőfelvétel egy külön tortúra.

13:00

Hannus is felébred. Ekkor még kisebb rúgásokkal jelzi ébrenlétét, de eltart ez vagy egy órát. És megint leesett valami, amiért le kell hajolnom. Már nem megy olyan könnyen.

15:00

Az ebéd kész. Nem mintha nem ettem volna közben. A mandarint például D nem győzi hozni nekem, mert van úgy, hogy egy nap megeszem belőle egy kilót. Teszek-veszek, lehajolok valamiért, ami megint leesett, de közben folyton ott egy mandarin a kezemben, és már gyűröm is be a számba.

17:00

D végre jelzi, hogy vagy még 1000 óra, míg hazajön, és megkérdezi, mit főztem, mert ha hazajön, enne. Ha marad, szoktam mondani viccesen, de egyáltalán nem vagyok falánk, egy csirkecombot mindig szoktam hagyni neki az egész csirkéből. Nem, csak viccelek, rendesen eszem, mint eddig is. Ezért nem is értem, hogy a védőnő miért piszkál folyton azzal, hogy ne habzsoljak, mert nagyon nagy leszek. A súlyom 10 kilóval több a terhesség kezdetétől számítva, de a hasamon kívül sehol máshol nem nőttem. Jó a mellem, de neki kell is, nem?

19:00

Kötök, és Hanna bár néha-néha az ébredése óta időnként hallat magáról, vagyis fizikálisan érezteti, hogy van, de ez az esti műsorhoz képest semmi.

21:00

Kezdődik. D hazajön, és a kislány, mint egy felhúzott búgócsiga, úgy rúgkapál, és a fejével elkezdi tolni a jobb bordámat. De mindig ugyanott, és mindig ebben az órában. Ez eltart vagy két órát. Közben D-vel próbálunk beszélgetni, vacsizni, de Hanna ezt nem mindig engedi, mert néha olyan fájdalommal jár a játéka, hogy kénytelen vagyok lefeküdni, fekvő pozícióban mozogni, hogy menjen már arrébb, hogy levegőhöz jussak.

23:00

Nyugi van, elaludt, és lassan mi is.

01:00-04:00

Felkelt, és rúg, és mozog, és kapar, és mit akar? Hát mondja meg! Mit akar? Szomjas? Éhes? Vagy talán unatkozik?

04:00-08:00

Aludtam. Hanna is. D közben megint elment, és én kitetriszezem magam az ágyból, megyek halat etetni, és egy teát inni, hogy átgondoljam mit is terveztem magamnak a napra…

Szép hetet!

Ildikó (yzzma)