illusztráció

21. hét

Végre megint úgy szól az ébresztőm, ahogy szeretem. A Középső különdíjas lett élete első vers- és prózamondóján, úgyhogy szombaton megkapta a telefonomat, amit egyébként karácsonyra amúgy is megkapott volna. Gondoltam, elleszek egy darabig okos nélkül, de nem. És nem a klasszikus okostelefonos dolgok hiányoztak, internet, fészbúk, mittudomén, hanem az ilyen apró marhaságok, mint a csengőhang meg az ébresztés hangja, ahogy én akarom, a szundi, ami nem a klasszik tíz perc, hanem akár három, ha úgy akarom, ilyesmik. 

Talán el tudtam volna viselni még egy darabig a rozzant nokiás csengetést. Talán. De a telefoncsere túl jól sikerült. Néztem én szombat  reggel, hogy méért kér ez tőlem pin kódot, de legyintettem: munkatelefon, hétfőig ráér, és bent van a kód. Jöttem is lelkesen, beütöm a négy csillagot: kódhiba. Fene, mellényúltam, na, még egyszer: kódhiba. Mi a túró?! Megváltoztattam? Kísérlet, harmadik: kódhiba. Kéri a puk kódot, adom neki, kéri az új pint, megkapja, ismételjek: kódhiba. Hö. Na, jó, van még idő, beszaladok a szolgáltatóhoz, mondom a kiscsajnak az én nagy problémámat, nagyot néz – aztán azzal a hülyéknek kijáró, tapintatos gyengédséggel közli velem, hogy ez a kártya nem is annak az előfizetőnek a nevén van. Na, az ejtőernyős tantusz szépen összerakta a képet leszállás közben: addig cserélgettük a telefonokat, hogy a gyerek kártyáját összekevertem a munkakártyával. Oké, rongyoljunk az iskolába, visszacserélni, mielőtt nyitnom kell. De még előbb futár jött, ahhoz visszarohantam, aztán újra elindultam az iskolába (a kölyök osztálytársai már nem is leplezik, hogy bolondnak néznek – nem, mintha zavarna: aki bolond, az bolond, kár tagadni, sértődni). Természetesen elkéstem. Na, jó, csak két percet. De legalább közben lett új telefonom. Imádom a hétfőt, olyan Garfieldosan.

A reggelről akartam mesélni. Mióta már csak estére vagyok álomkóros, és hányingerem sincs, reggel frissen és üdén indulok kávét főzni egyetlen szép férjemnek, aki alapban mackósabb ilyenkor. Lerongyolok, megfőzöm, felrongyolok, megisszuk kényelmesen, ő felébred, megy készülődni, aztán ébresztem a kölyökbandát – az utóbbi időkben látványos gyorsulást észleltem az ébredésükben, jó eséllyel annak köszönhetően, hogy a gyors és hatékony öltözés jutalmául a reggeli utánra kanál karamella- illetve csípős csokikrém van kilátásba helyezve. Végre egy bevált módszer: tíz perc alatt az asztalnál ülnek minden reggel. Így aztán viszonylag kényelmesen indulhatunk a buszhoz, na, jó, időnként persze bejátszik a jajistenem, nem csináltam matekházit-tól a mérnincstesicuccodmármeginten át a klasszikus, jajj, technikaórára rézfaszú baglyot kellett volna vinni, jóvanna, elfelejtettemig ez-az, de van, amikor nem. Mint ma.

Szóval kényelmesen mentünk a buszhoz, többségünkben le is tudtunk ülni, a kicsi akasztófásat játszott a párás ablakra rajzolva, a nagyok suttyomban hátul játszottak a telefonjukon, aztán még sétáltunk a busztól az iskolákig. A Nagy azzal akasztja ki a kisebbeket rendszeresen, hogy anyjának-apjának ölelés és puszi jár, de a tesóktól idegesítőnek vesz mindenféle szeretet-jelzést. Mint afféle kamasz. Háborogva megyünk tehát tovább egy darabig, aztán elfelejtődik a dolog (kábé másnap reggelig), és egyikünk a Középsővel beszélget, a másikunk a lassítottfelvétel-jellegű Kicsit noszogtatja. Ma nem kellett: a Kicsi akasztófázott tovább, fejben. Velem. Ehhez persze tartani kellett a tempót. Aztán puszik és integetés után elindultunk befelé, kényelmesen, kettecskén, a Férj munkahelyére, ahol igen jó társaságban szoktunk közös reggelizni: ma szalonnáztunk, egy kis juhsajttal,  volt, aki almát evett hozzá, volt, aki egy kis házi májaskrémmel tette felejthetetlenné az élményt. Jók ezek a reggelek. 

Most már én is bent üldögélek, dolgoznom kéne, de nincs még kedvem hozzá. Teát is kéne főzni, de Pepe éppen lustán rugdossa a nadrágom korcát, amitől mosolyoghatnékom támad, és valahogy jó így.  Olyan... gömbölyű az egész. 

Banyavári

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?