Írná az ember lánya a naplóját, aztán mindenféle közbejön. Például a magnézium pezsgőtabletta, amit a csajok elosztanak egymás közt, de persze össze lehet veszni rajta. Az utolsó fél kortyon. Koncentráló anya háta mögött sziréna rendel. Aztán, illetve előtte egy kiadós meghatódás. Na, jó, ez mostanában sokszor előfordul, de mégis, ez nem egy hülye reklám, ez komoly dolog.

Plusz a klinikáról kaptam egy levelet, ajánlva, dobogó szívvel mentem érte, mi lehet, tán utólag mégis találtak valamit...? Jah, találtak: megtalálták a kinyomtatott és ide nem adott képeket Pepéről, és elküldték nekem. Megállapítottam, hogy a gyerek gyönyörű, minden anyai elfogultság nélkül. Közben bejön a (nagy) fiam, aki elégedetten nyugtázza minden nap, hogy legalább lesz, aki majd felnéz rá. Nagyon édes. 

Hát ilyesmik vannak nálunk, de esemény egy szál se. Pepe most már jókorákat tud rúgni egyetlen jó anyjába, van úgy, hogy álmomból is felébredek rá. Apja, aki lehetőleg úgy helyezkedik, hogy a hasam a keze ügyébe essen, ilyenkor morog. Nem felháborodásból, hanem beszélget vele, félálomban. Vicces. 

És igen, minden tanár és osztálytárs gratulál. Mindenki megmondja, hogy ugye, ő megmondta, hogy fiú lesz (egyszer komolyan felröhögtem, mert a néni, aki mondta, azt bizonygatta még néhány hete, hogy tuti lány lesz, mert kerek a hasam, és sokat hánytam. Most meg van győződve róla, hogy fiút jósolt, elvégre a hasam hegyes, naugye. Aranyos volt, nem javítottam ki.) A Nagy szakértő barátnői kitárgyalták, hogy nagyon nagy a hasam, a Középső délutános tanító nénije még alsóból kedvesen kérdezi, hogy vagyunk, igen, többesben, de úgy is köszön, a Kicsi tanítója együttérzőn megjegyzi, hogy hát, ez nem lesz egyszerű. Igen, ha a Kicsiből indulok ki, tuti nem lesz az. De nagyon élvezem, és nagyon várom őt. Az egyszerű dolgok meg sose voltak nekem valók. Kialakulóban vannak a tervek is, hogy mi hová és hogyan kerüljön, már csak a kőkemény gyakorlat hiányzik. De legyintek: hol van még az idő, ráérünk (Khm. Ne is mondjátok, pontosan tudom, milyen kistányér szemekkel fogok majd nézni szülés előtt két héttel, hogy jajanyám, hogy telhetett ez el ILYEN hamar?! Lehet röhögni, beállítottam a naptáramat, hogy visítson a tavaszi lomtalanításkor, meg bizonyos időpontokban, hogy el ne felejtsem, mennyi mindent át kell rendezni meg szervezni. )

Szóval terhesség szempontjából eseménytelen napok ezek. Melótémában egyre inkább pörgés van, és most már rutinnal válaszolok mindenkinek, aki kérdezi, hogy meddig fogok dolgozni, és jaj, mi lesz, míg nem leszek. Az utolsó lustás napjaim jönnek körülbelül szilveszterig, szóval kénytelen leszek a posztírásra is beállítani a telefonomat. Mázli, hogy a tanácsadásról kapok sms-t,  két nappal előtte, AZT tehát nem fogom elfelejteni. Ki is írta, hogy a terhességben mi minden ment ki a fejéből? Ezen tényleg lehet jókat szórakozni, főleg olyannak a kárára, aki a legtöbbször tudja, mit hová tett. És a dolog vírusos: a megbízható, csodálatos memóriájú Nagy újabban szintén produkálja a mindentelfelejtek tüneteit.

Na, jó. Ígérem, a jövő hétre csinálok valami pörgős-mozgalmas, eseménydús dolgot. Csakis jó hangulatban.

Banyavári

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?