16. hét

Ez a hét is a betegségek jegyében folyt. Már unalmas ez a kezdés, de egyszerűen nem bírunk kimászni belőle. Megint az orvosi rendelőben kezdtünk, aztán még jártunk ott a későbbiekben is. A Nagy egész héten itthon ragadt, a Középső legalább két napot járt óvodába. Mindennek örülni kell. Én már csak a normális megfázás stádiumában vagyok, mindennapi fejfájással fűszerezve, de már nem köhögök. Értékeljük. Így minden programunkat lemondtam, a védőnőt is. Majd egyszer eljutok oda is.

Sajnos még a rosszulléteim sem múltak el, sőt, újult erővel jelentkeztek a héten. Émelygés, hányinger, farkaséhség. A szokásos. Viszont most először voltam kénytelen éjszaka is enni. Keltem a gyerekekhez, és rosszul lettem az éhségtől. Én utálok éjjel enni úgy általában. Most is. De a szükség nagy úr!

A fénypont a héten: két éjszakát nálunk töltött az unokahúgom. A gyerekek nagyon várták, én meg gondoltam, kipróbáljuk, milyen négygyerekes családnak lenni. Persze mivel vendégünk már nagy iskolás, másodikos, nem kaptunk egészen hiteles képet. Főleg, mert már egyedül keni a kenyerét, felöltözik hiszti nélkül, szót fogad, és magától megy aludni, mivel tudja, másnap korán kell kelnie. Gondolom, mi augusztusban nem egészen így fogjuk kezdeni. Nem tudom, meddig fejlődik a Nagylányom addigra, és ugye az aktuális Kicsi nem 2,5 éves, hanem újszülött lesz. Azért jó volt. Az altatás csak azért ütközött nehézségekbe, mert az én gyerekeim úgy érezték, buli van! Mindenki egy szobában alszik, így az unokatesó is ott kapott helyet. Szegény, a második este már megkérte a kicsiket, hogy hagyják aludni, mert nagyon fáradt. A Középső nagyjából megértette a problémát, és viselkedett, de a Kicsinek sehogy se fért a fejébe a dolog. Ő csinálta a fesztivált. De hát a kicsik azok kicsik. Unokahúgom pedig szemet hunyt. Kénytelen volt.

Visszakaptuk az első adag babaruhánkat. Kibontottam a csomagot, nosztalgiáztam egy kicsit, aztán leragasztottam a dobozt és irány a padlás. Azon gondolkodtam, hogy ha minden igaz, a babának semmit sem kell majd venni. Szerencsére. Ez a negyedik gyerekek előnye. Vagy hátránya? Azért valószínűleg nem fogom megállni, és egy apróságot választok majd neki is. A pelenka mellé. De még sok idő van addig. Igazából azért szükségünk lesz pár dologra. A hétvégén az egyiket teljesen véletlenül be is szereztük. Egy éve költöztünk, de kanapénk még nem volt. Azt mondtuk, majd akkor, ha jön a Negyedik. Azért ilyen kritikus ez, mivel egy galérián alszunk, és a férjem nem örülne, ha nagy pocakkal legurulnék a meredek lépcsőn egyik éjjel félálomban. Így ideiglenesen a nappaliban a kanapéra költöznénk – ha lenne. Hát, most lesz. Igaz, nagy pocak még nincs, de mivel igényeinknek és ízlésünknek viszonylag nehéz megfelelni, megvettük az első darabot, ami tetszett, nagyjából fél év nézegetés után. Most várjuk, hogy kiszállítsák. És azon is kezdtem gondolkodni, hogy hová szorítsunk be még egy szekrényt.

Végre kisütött a nap, és a nagyok elmentek oviba, a Kicsivel pedig elindultunk levegőzni. El kellett intézni egy-két dolgot, de azért a játszóteret is beterveztem a programba. Mondjuk elkezdtem kapkodni a levegőt, mert mire az út felét megtettük, a Kicsi már teljesen berekedve jó mély hangon kezdett beszélni. Már nem vihettem haza, meg hát láza nincs, köhög, az igaz, de most ez van. Annyira boldog volt a játszón! (Alig tudtam a végén hazafelé indítani.) Megérkeztünk, rögtön a hintát vettük célba, ahol egy kisfiú már nagyban lengedezett anyukája és nagymamája társaságában. Köszöntünk, majd becsücsültünk a szabad hintába. A Kicsi abban a pillanatban elkezdett kommunikálni, és közölte a leglényegesebbet: anya pocakjából még sokára bújik ki a kisbaba! Nahát, testvéred lesz? Gratulálunk! Igen! És kisfiú lesz vagy kislány? Kisfiú – állította teljes magabiztossággal. De hogy honnan vette? Többet tud, mint én? Meglátjuk, igaza lesz-e!

Barnalány

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?