Matyi fiam a napokban lesz féléves. Kifejezetten nyugodt, mosolygós, kiegyensúlyozott gyerek. Úgy alakult, hogy négy hónapos korától eleinte anyatejet kapott tápszeres hozzátáplálással, utána kizárólag tápszerrel, majd reggelire és vacsorára tápszer és mellé ebédre főtt zöldségek, délutánra pedig friss gyümölcs és hozzá darált keksz/babapiskóta került terítékre. Ezt a rendszert az orvosával és a védőnőjével, illetve családon belül egy másik védőnővel is egyeztettük, és mindenki ezt gondolta jó iránynak, és eleinte tökéletesen működött. A fiam nagyon jó evő, minden ízt befogad, érdeklődve vette a kanalat, a tányért, tehát minden szép és jó lehetne, de nem az.

Teljesen random módon a fiam „behisztizik”. Értsétek úgy, hogy mosolyogva veszi tudomásul, hogy itt az ebéd, majd amikor beültetem a székébe, megfeszül, elkezd rúgkapálni (rosszabb esetben ilyenkor a padlón-plafonon-tapétán köt ki a kaja), és velőtrázóan ordít, ameddig be nem lilul a feje-teste, és a végén már néha a hangja is elmegy. Ilyenkor vagy kap cumisüvegből valamit és megnyugszik, és folytathatom tovább a kanalas etetést, vagy bömböl tovább – vigasztalhatatlanul, még a tápszer/innivaló sem kell neki cumisüvegből sem.  Eleinte azt hittük, nem érett még a kanalas hozzátáplálásra. Ezt cáfolandó, a gyerek, ha jó kedvében van, mindent megeszik, kb. 20 dekányi mennyiség plusz innivaló simán lecsúszik. Utána azt gondoltuk, hogy a pozícióval van gond: eleinte az ölemben ült, egyikünknek sem volt kényelmes, hiszen ő egy kifejezetten mozgékony gyerek, lehetetlenség volt fél kézzel a szájába találni. Utána jött a pihenőszék, de ebben is előjöttek a hisztik. Kínomban már megvettem neki egy olyan etetőszéket, amelyben szűkítő ülés van, és állítható fél fekvő pozícióba a háttámlája, hátha ez a gond. Nem ez volt.

Próbáltuk megszakítani az evést, büfiztetni, de ez sem vezetett eredményre. Próbáltam azt is, hogy a szokott étkezési idő előtt fél órával látunk neki, hogy ne várjuk meg, amíg hatalmába keríti a farkaséhség: jobb esetben vigyorogva evett, rosszabb esetben jött a keserves sírás. Sorolhatnám, mennyi mindent próbáltunk, de egyik sem vezetett megoldásra. Egyszerűen nem értem, hogy mi történhet vele egyes etetésekkor, amikor ugyanazt kapja, mint előtte már számos alkalommal. Ugyanúgy csinálok mindent, nagyon próbálok pozitívan hozzáállni, és nem erőltetem az etetést – de basszus, éhes lesz, és előbb-utóbb ennie kell valamit, különben az éhség miatt jön elő a dráma.

 Viszont egyszerűen ez a brutális hangulatváltozás kikészít – nagy valószínűséggel őt is. Nem értem, hogy mi történhet vele ilyenkor, hogy veszítheti el így a türelmét egyik pillanatról a másikra, és keríti hatalmába a kétségbeesés vagy a dráma. Nem szeretnék visszatérni a kizárólagos tápszeres etetéshez, úgy gondolom, az nagy visszalépés lenne, hiszen a tápszerrel jó, ha 3-4 órát kibír újabb etetés nélkül, míg a pürés etetésekkel 5-6 órát simán elvan, és ha nincs gond, vidáman elvagyunk a kanalas etetésekkel.

Egyszerűen tanácstalan vagyok. A vicc az egészben pedig az, hogy miután a hiszti közben megeszi a kaját (mert ilyenkor is húzza a kanalas kezem a szájához), hatalmasat rám vigyorog, mintha mi sem történt volna, engem meg szétfeszít az ideg.

Ez tart kábé egy-két hete – előtte ilyen nem nagyon volt. Már gyomorgörcsöm van minden etetés előtt, hogy most vajon a mosolygós gyereket fogom etetni, vagy a hárpiát. Látom rajta, hogy ezt ő is megszenvedi, de tanácstalan és eszköztelen vagyok.

Kérlek, ha valakinek van valami ötlete, ne habozzon megosztani. Hálásan megköszönném.

Zsófi

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?