Kedves Bezzeganya szerkesztők, olvasók és véleményezők!

Egy nagyon kedves barátom érdekében írok Nektek. Egy 27 éves, immáron egyedülálló lányról van szó, aki tizenpár hetes terhes most. Párjával három hete voltak még csak együtt, amikor is védekezés nélkül megesett. Hozzáteszem, a Lány örökös félelme az volt mindig, hogy meddő. Volt párkapcsolata, ahol szó esett gyermekvállalásról, de nem sikerült a dolog. Sosem volt abortusz-párti, szeretne nagyon gyermeket, pont az előbb említett okok miatt (is) és minden megadatott neki, csak épp a körülmények fordultak csúnyán ellene. A párja, terhessége kiderülése után abszolút ellenezte a gyermeket, semmilyen úton-módon nem hajlandó vállalni a felelősséget, ezáltal etikailag nem is támadható, illetve az édesanya sem szeretne ebből jogi hacacárét csinálni.

A lány vendéglátásból kereste évek óta a kenyerét, várandóssága miatt elveszítette a munkáját, nem kapott Budapesten több helyütt albérletet, többek között ezen okból is, mert nem nézték jó szemmel az egyedülálló anyaságát. Most hazaköltözött a szüleihez, akiktől 8 éve elköltözött, s csak látogatóba járt haza, fenntartva így a látszat-kapcsolatot a családdal. Ő őszinte szeretettel és törődéssel vette tudomásul gyermeke létezését és eljövetelét, de sajnos az otthoni körülmények, az Apa elfordulása, az, hogy szó szerint állatként kezelik, nem segíti elő azt, hogy ezek az alapvetően örömteli napok valóban örömteli napok legyenek számára, sőt kezd az egész egy rémálommá alakulni számára.

A családja lépten-nyomon megalázza, egyfolytában azt kapja jobbról-balról, mennyire meggondolatlan, és folyamatos behódolásra kényszerítik, az anyagi függésre fogják, mert nincs más választása, nincs anyagi háttere. Viszont ő lelkileg nem bírja elviselni ezeket a súlyokat, amiket a család tudatosan a vállára pakol. Nem bírja átélni a terhességét, a baba létezését nem érzi, az ideg-összeroppanás szélén áll. Az Apa elfordulása után egy szinte vadidegen család fogta szárnyai alá a Lányt, akik megértik és átérzik a helyzetét. Szóval lenne hova mennie, csak nem tudja, mihez kezdjen. Elmondása szerint: "Ha az, ahova születsz, nem fogad el, akkor teremtened kell egy olyat, ami nem kötelességből, hanem szeretetből van együtt. Nem azért nyújtják segítségre a kezüket, mert kell és kötelességük, hanem azért, mert nem is gondolkodnak rajta, hiszen a mozdulat az olyan természetes nekik, mint levegőt venni."

Hová fordulhat segítségért egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben lévő, életerős és nagyon kemény ember? Mert valójában az. De ez a helyzet még az ő valódi szívósságát is kikezdi. Ki az, aki végre felfogja, hogy egy gyermek áldás, nem pedig átok, és – ugyanúgy mint az Apának az elutasításhoz – az Anyának is a baba megtartásához joga van? Ki az, vagy melyik szervezet az, amelyik útmutatást adhat egy hitevesztett embernek, akinek létfontosságú, hogy felépüljön mentálisan a gyermeke érkezéséig? Létezik-e olyan segély, önkormányzati adomány, amely megoldást talál az (elsősorban) anyagi problémájára?

Kérlek Benneteket, adjatok tanácsot, mert sok éve ismerem őt, és a tehetetlenség, amiben szenved, látványos, és nagyon rosszra fordulhat a sorsa, ha nem tud rajta változtatni.

Üdvözlettel,

Szilvi