Csak két gyerek esetén járjon az átlagnyugdíj. A Botos házaspár (Botos Katalin, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem intézetvezetője és Botos József egyetemi docens) a Közgazdász-vándorgyűlésen ismét elővezette formabontó nyugdíjrendszer-javaslatát, mely az átmenetre húsz évet szánna.

Tervük alapján legalább két gyermek vállalása esetén kaphatna jogot valaki - az egyébként a járulékfizetés és az azzal kapcsolatos járadékszámítási módszerek alapján kiszámolható - nyugdíjra. A nyugdíjat differenciáltan korrigálni szeretnék a megszült és felnevelt, taníttatott gyermekek számával.

A közgazdász-házaspár egy pontrendszeren alapuló nyugdíjrendszert hozna létre, amely a taníttatott gyermekeket honorálná.

A modell úgy számol, hogy a nettó átlagbér egy pontot jelent, majd 40 év munka után az átlagbért kereső 14,4 ponttal indul, ha állított maga mögé járulékfizetőt, azaz van szülőpáronként két gyermeke. Három gyermek esetén a pontszámot 15 százalékkal (+2,2 pont) növelnék, négy gyermeknél 24 százalékkal (+3,5 pont). Ha viszont csak egy gyermek van a családban, akkor 3,7 ponttal (26 százalék) csökkentenék a pontok számát.

A rendszer kényes pontját jelentik azokat, akik szeretnének gyereket, de valamilyen okból nem lehet. Méltányosságot emiatt ebben a rendszerben is kell alkalmazni - véli Botos Katalin. Gyermektelenség esetén ezért - méltányosságból - csak 38 százalékkal, 5,5 ponttal csökkentenék a pontok számát és a így gyerektelenektől „nyert” pontokat kapnák a többgyerekesek.

Ők úgy vélik, a német mintájú pontrendszerük előnye, hogy egyrészt egyszerű, közérthető, nyomon követhető és könnyen számítható, másrészt valamennyire visszatart a feketemunkától, harmadrészt nem szakad el az aktív munkavállalók jövedelmétől.

Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a gyermektelenek is fizetnek adót, ők is hozzájárulnak tehát a gyermekek felneveléséhez, a családok támogatásához.

A gyermektelenek lepontozása szintén komoly kritikára adhat okot. Ha valaki nem vállal gyereket, annak ezer oka lehet. Nem talált társat, meddő lett, neadjisten szült, ám meghalt a gyermeke aki így nem vált járulékfizetővé.

Egy ilyen, gyermekneveléssel korrigált nyugdíjrendszer mellett a meddőségi programokhoz való könnyű hozzáférés biztosítása kardinális kérdés. Jelenleg az úgynevezett teljesítményvolumen-korlát miatt a meddőségi centrumok évente csak korlátozott számú OEP által támogatott beavatkozást végezhetnek. Azok, akik nem férnek bele ebbe a keretbe, két dolgot tehetnek: vagy kitartóan várakoznak, vagy önerőből, mélyen a zsebükbe nyúlva magánbetegként próbálnak lombikbébi-kezelésekhez jutni. A volumenkorlát eltörlése és a finanszírozás hatékonyabbá tétele például akár meg is duplázhatná az évente születő lombikbébik számát.

Az is nyilvánvaló kérdést vet fel, hogy egy válás után, sőt, új házasságban született újabb gyermekek esetén kinek mennyi pont járna. Járna pont a gyerek nevelésében részt nem vállaló szülőnek is? Hát annak, aki nem a gyermek apja, de esetleg élettársként nevelésében oroszlánrészt vállal? Mi történik, ha az egyik házastárs nyugdíj előtt meghal?

Az elöregedő társadalom problémáját mindenki ismeri, egyre több idős ember jut kevesebb munkavállalóra. Nem kérdés hogy járulékot senki nem magának, hanem az éppen nyugdíjkorúaknak fizet, és az sem, hogy az elöregedéssel ez a befizetés (hiába is növelnék) egyre kevesebbre lesz elég. Az elöregedés ellenszere a gyerekszám növelése lehetne. Persze kérdés, hogy egy ilyen nyugdíjrendszer átalakítási javaslat vajon valóban beváltaná-e a hozzá fűzött reményeket.

A Nemzetgazdasági Minisztérium Családbarát Magyarországért Munkacsoportja által közzétett Új Baby Boom című vitaanyaga szerint a kulcs igenis a nyugdíjrendszer gyökeres átalakításában (is) keresendő. (A vitaanyag kapcsán itt írtunk bővebben.)

Vajon a jövendő nyugdíj érdekében tényleg szülnének a nők? Én nem vagyok erről meggyőződve. A gyerekvállalást sokkal inkább ösztönözné egy kiszámítható háttér, nagyobb létbiztonság, elérhető bölcsődei, óvodai ellátás kiépítése.

Nemrég látott napvilágot az elemzés, ami azt vizsgálta, mi tartotta vissza a nőket a tervezett gyermekeik megszülésétől. Az anyagból kiderült, elsősorban a felsőfokú végzettségű, középosztálybeli nők nem szülnek annyit, amennyit szeretnének. Az is kiviláglott, hogy a megoldásokat egyrészt párkapcsolati, aztán egészségügyi vonalon, harmadrészt pedig munkaerőpiaci területen kell keresni ha szeretnénk hogy tervezett gyerekeiket meg is szülnék. A kérdés az volt, hogyan emlékeznek vissza az érintettek, miért is módosultak gyermekvállalási terveik. A kérdőívben a legtöbb válaszadó (28%) családi okot jelölt meg. A második leggyakoribb válasz az egészségügyi ok volt (26%). Anyagi okot 24% jelölt meg.

Annak sugalmazása pedig (amit már szinte naponta hallunk), hogy a nők egyetlen hivatása az anyaság, biztosan nem javítja a gyermekvállalási hajlandóságot.

A jelenlegi nyugdíjrendszer tarthatatlansága ettől még nem kérdéses. A kérdés az, vajon a fenti javaslat segítene-e növelni a születésszámot. Az elöregedő társadalom réme bekerget a hálószobába? Egyáltalán, ma amikor sokan hónapról-hónapra boldogulnak számíthat-e nekik mi lesz húsz-harminc év múlva?

Pont, pont, vesszőcske, készen van a gyerekecske?

Center

Forrás:

Napi Gazdaság - 2012.10.01 - (6. oldal)

http://mno.hu/hirtv/lombikgyerekek-gyogyhir-vasarnap-1605-1108504