Utolsó bejelentkezés a kórházból
38. hét
Valószínűleg már nagyon un mindenki. Úgy, mint ahogyan én kezdtem el megunni a kórházi benntartózkodást. Magam sem gondoltam volna, hogy így alakul, hogy a 38+1. betöltött napon itt ülök majd az ágyon és óriás hassal írom a posztot. Az első két hét ugye azzal telt, hogy benn maradjanak, fejlődjenek, betöltsük a 36., majd a 37. hetet. Még az otthonlétem alatt komolyan azt gondoltam, hogy ez nem lehetséges, ezért is mentem bele a hamarabbi befekvésbe. A kórházi megszokás után aztán hamar eltelt ez a tizennégy nap, és bőven túl voltunk már a 37. héten.
Ekkor azonban a kismamát, akivel egyszerre feküdtünk be, hazaengedték, e mellett a doktornőm a vizsgálatok alapján egy komplett szülési tervet vázolt fel. Ez így egyszerre valószínűleg sok volt, fura tüneteket produkáltam: nagyon magas vérnyomást, szomorúságot, először volt, hogy bőgtem a kórházi ágyon, stb., stb. Mint aki alól legalábbis kihúzták a talajt.
Egyrészt persze, hiszen nagyon összenőttünk a szobatárssal; mázli volt, hogy egy hullámhosszon, egy orvoshoz tartozó, ugyanarra a terminusra kiírt kismamák éltek ilyen hosszú ideig szó szerint egymás mellett. Sokat nevettünk néha kínunkban, néha jókedvünkben, tudtuk, mikor kell hallgatni, mikor kell megszólalni - mindkettőnknek a másik volt a biztos pont ebben a megváltozott élethelyzetben.
Másrészt az újbóli szerdai méhszáj- és ultrahang vizsgálat után jött az orvosom javaslata. Mivel már nagy növekedést nem tapasztalunk a babáknál, a hasam sem tudom, mennyire tudna még lejjebb csúszni, a tágulás kicsit nőtt, majdnem kétujjnyi, a méhszájam elkezdett puhulni, és rendszeresen érzek jósló fájásokat - amennyiben nem indulnak el kifelé maguktól a fiúk, szerdán, azaz szeptember 12-én kicsit rásegítünk és kiebrudaljuk őket.
Ez a két dolog, a terv és az „egyedülmaradás” együttesen okozta a már említett tüneteket, amitől én is rendesen beijedtem. Hiába mondta a doktornőm, hogy bele kell lazulni ebbe az állapotba, nem szabad agyalni és rágódni azon, hogy na, most akkor mikor bújnak már ki. Ezt az ember tudja, de nehéz kivitelezni két hét ittlét után. A többször mért magas vérnyomás hatására még éjszaka vizelet- és vérvizsgálatot kértek.
Természetesen, hogy még jobban betojjak, fehérjét mutattak ki a vizeletben, úgyhogy másnap reggel arra ébredtem, hogy az éjszakás nővér egy katéterrel áll fölöttem; ne haragudjak, de nekem valószínűleg nem megy a középsugaras pisilés, és így egyszerűbb tiszta vizeletet produkálni. Nem mondom, hogy kellemes volt, de aztán megállapítottam, hogy nem is olyan unalmas itt, tiszta élménypark, ha az ember jól belegondol. Szerencsére sürgős kivizsgálásra küldték le a mintát a laborba, egy óra múlva már megtudtuk, hogy minden ok, és nem csak lelkileg vagyok teljesen negatív, hanem pisiileg is.
A szerda délutántól csütörtök hajnalig tartó saját katasztrófafilmem után még tépelődtem kicsit a történteken, aztán elhatároztam, hogy nem fog ki rajtam ez az egész. Visszahozattam a férjjel a laptopot filmekkel, bekértem az egyik kedvenc ősrégi csíkos könyvemet és rájöttem, hogy akkor innentől kezdve szabad a pálya. Amennyire bírom hasilag, ki tudok menni a kórház egyik belső kertjébe a szabad levegőre, végre látom kívülről az eget, a napot, és sk ballaghatok le a büfébe, nem mással hozatok koffeinmentes kávét.
Nem kell minden percet az ágyban tölteni, a kocka teljesen megfordult. Az eltökéltségem után nagy meglepetésre a megsiratott szobatársat visszahelyezték, mert erős méhtevékenységet produkált a reggeli ctg-n, neki így még rosszabb volt ezt a huzavonát megélni, hogy hazaengedik, de újra vissza kell költöznie. Szerencsére az ágya még megvolt, nem is engedtem volna bele mást, így csütörtök estére újra visszarendeződtünk.
Olyannyira, hogy pénteken pár óra különbséggel ment el a nyákdugónk, vagy legalábbis annak egy része. Ennek őszintén megörültem, sőt, aznap a derekam is le akart szakadni a jóslók mellett, de aztán ennyi történt, a folyamat eddig jutott.
Szombaton együtt fedeztük fel a kórházi szolgáltatásokat, megnéztük a kozmetika-pedikűr-manikűr, illetve a masszázs árlapot, rájöttünk, hogy egyik épületrészben hétköznap van ám rendes újságos is, majd vettünk egy jégkrémet és kiültünk a belső kertbe csevegni. Aztán beállítottuk a laptopot egy közösen látható pontra és lötty romantikus filmet néztünk rajta. Igyekeztünk teljesíteni a feladatunkat, nem gondolkodni, figyelmet teljes mértékben elterelni, stb., stb. Természetesen minden nap jöttek a látogatók is, már velük is a kertben csücsültünk és nem az ágy melletti széken nyomorogtak.
A vérnyomásom rendeződött és reggelente vidáman mondom a ctg-s szülésznőknek, hogy már nem kell sokáig velem vesződniük. Tegnap este hamarabb igyekeztem elaludni, és végre egy normálisabb nyolc órát pihenni az eddigi öt-hat helyett, ez is sokat segített. Párszor a jóslók alatt eszembe jut, hogy mi lenne, ha…, de azt hiszem, sikerült előszednem a sztoikus énemet és várakozás, illetve elvárások nélkül végigcsinálni ezt a pár napot.
Talán kaotikusra sikerült ez a bejegyzés, annyi bizonyos, hogy így óriásként ez volt az utolsó. Rendhagyó fotót mellékelek a poszthoz, és jelentkezem, amint hárman leszek. Aztán majd elképzelhető, hogy egy szüléstörténettel is lestrapállak titeket. Uff, én beszéltem!
Betti
A terhesnapló előző részeit itt találod:
0-14. hét: Két vetélés után, túlkorosan ikreket várok
14-24. hét: Az egyik ikerbabám szívével gond van
25. hét: Receptre írnám fel a kismamáknak a munkát
26. hét: Túl alacsony a terhességi vércukor értékem
27. hét: Kismama a strandon: jobb kint, mint bent
28. hét: Kardiológusra lenne szükség a szülésemnél
29. hét: A testem jelzett, hogy pihennem kell
30. hét: Ikerterhesség: nem biztos, hogy császár lesz
31. hét: Bőgőmasina kismama - elindult a fészekrakás
33. hét: Már két kiló fölött a babák
34. hét: Pánik a köbön: szülünk?
35. hét: Amikor ezt olvasod, én már a kórházban leszek
36. hét: Jelentés a kórházból: Az ikrek még bent
37. hét: A fiúk még jól érzik magukat bent
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
