Mégis meg kell műteni.

Még novemberben hangzott el a fenti mondat a szemészorvosunk szájából, alig 3 hónappal azután, hogy törölték az előző műtéti időpontunkat. Mert akkor úgy látszott, javulásnak indult Dani szeme. Velem megfordult a világ. „Csak” kancsal a gyerek, tisztában vagyok azzal is, hogy ez a műtét már az én gyerekkoromban is rutinnak számított. Szóval nem nagy dolog. Mégis: altatják, a szeménél kaparásznak. Jaj.

Persze ha kell, akkor kell. Pláne azok után, hogy minden, de tényleg minden egyéb módszert bevetettünk már: kétéves kora óta takarjuk a szemét, kapott bilite lencsés szemüveget (vízszintesen „elfelezik” a szemüveglencsét, és az alsó és felső dioptria eltérő). Szóval volt minden, nem használt. Megkaptuk a műtét időpontját: 2013. február 7.

Otthon néhány héttel a műtét előtt kezdtünk beszélgetni a műtétről. Na persze ez sem olyan egyszerű. Mert az egy dolog, hogy Daninak el kell magyarázni, hogy mi fog vele történni. De ott a másik három gyerek, akiket szintén fel kell készíteni arra, hogy pár napig nem leszek itthon, hogy Danit megműtik, és hogy utána mit szabad, mit nem. Na és a legnehezebb: Rékát rávenni, hogy hajlandó legyen „egyedül”, tehát Dani nélkül óvodába menni. Első körben sírva fakadt. Hiába minden nagylányság, ez bizony félelmetes próba. Viszonylag kevés lehetőségük volt eddig az „önálló” szárnypróbálgatásra. Rékát végül azzal sikerült meggyőzni, hogy ha kétszer elmegy ügyesen oviba, akkor a kórházba ő is értünk jöhet. Ezzel megbékélt.

A két nagytesó a műtét előtti napokban kezdett el aggódni. Balu nagyon anyás, így ő nem csak Daniért aggódott, hanem az én távollétem is érzékenyen érintette. L. pedig külön telefonos beszámolót rendelt az apjától az eseményekről. Igyekeztünk megnyugtatni őket, de jócskán érezték, hogy nem a szokott kerékvágásban mennek a dolgok.

A műtét előtt néhány nappal került sor az altatás előtti vizsgálatokra. Dani toronymagasan az elvárások felett teljesített. Valami végtelen fegyelmezettséggel csinálta végig a vérvételt (konkrétan: csacsogott a laborosokkal, egyáltalán nem sírt), a mellkasröntgent, az altatóorvosi vizsgálatot. Mintha nem is az én energiabomba gyerekem lett volna.

A műtét napján reggel 7-kor kellett megjelennünk a kórházban. A többieket a jótündérünk szépen elvitte suliba-oviba, mi pedig bejelentkeztünk a kórházba. Rajtam az előző napok aggodalma után valami végtelen nyugalom tört ki, nem is értettem, mitől. Mindenesetre higgadtan végig tudtam csinálni az egészet, szerencsére, mert a páromból meg gőzerővel tört ki a feszültség, nagyon izgult.

Dani újfent nagyon ügyes volt, mindenkit levett a lábáról. Ebben nyilván az is közrejátszott, hogy mindenki nagyon kedvesen, türelmesen állt hozzá. A műtét után a kórház fizetős részlegében töltöttünk egy éjszakát. A normál osztályon is kétágyas szobák vannak, de óriási a nyüzsgés. A fizetős szoba csendesebb. Dani a nap nagy részét átaludta, így én is tudtam kicsit lazítani. Persze ez nem ment könnyen, nem volt jó érzés ennyire kiszolgáltatottnak látni a fiamat. A párom hazament a többiekhez, ketten maradtunk.

A legnehezebb az a pár óra volt, amikor felébredt, és még mind a két szeme be volt kötve. Nagyon félt, ami nem is csoda. Sokat meséltem neki, és szerencsére az egyik szeméről hamar levették a kötést, onnantól könnyebb volt. Másnap már szinte a szokott formáját hozta, jött-ment, csevegett a nővérkékkel, és kétpercenként kérdezte, mikor megyünk haza.

A doktornő reggel megnézte a szemét, és megállapította, hogy a műtét úgy sikerült, ahogy ő szerette volna. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az addigi 35 fokos kancsalságból 9 lett. A 9 fok szándékosan maradt, ahogy nő, változni fog, esetleg később még szükség lehet műtétre, de most még olyan kicsi, hogy ezt lehetetlen megjósolni. Szemcsepp felírva, mehetünk, egy hét múlva kontroll.

Ekkorra futott be a párom és Réka. És ez volt az a pont, amikor majdnem elbőgtem magam. A két gyerekem úgy örült egymásnak, mintha egy éve nem találkoztak volna. Felcuccoltunk, nyomás haza.

Jelenleg még itthon lábadozunk, a műtétre némi szempirosság emlékeztet. Dani kamatostól igyekszik pótolni a kihagyott rendetlenkedést, szóval részemről gyógyultnak minősítem.

drlucifer

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?